Join the new world

Géza udvarias volt, így átengedte a hölgyeknek az első dobások jogát. Irén dobása a zombi vállában landolt. Klaudia ügyetlenebb volt, de a tű így is a combba fúródott. Vili és Szilárd kitűnő találatot ért el, de mindannyiuk közül Vuk volt a legjobb. Nem teketóriázott, és egyenesen a dög még ép szemét vette célba.
- 50 pontos! – lelkendezett a kifolyó szemgolyót figyelve, amely lassan végigcsorgott arcán. Szájának szegletéhez érve azonban felbődült. Nem tudni miért, valószínűleg az íz okozhatta. Mivel egyre nagyobb elánnal rángatta a szíjakat és félő volt, hogy kiszabadul láncaiból. Csizik egy műanyag nyelű konyhakést fogott és egy jól irányzott mozdulattal beledöfte koponyájába. Már folyt is kifelé az agyatlanból az agyvize. Mindezt olyan erővel tette, hogy belesajgott csuklója, az eltört pengéről nem is beszélve. Rándult egyet a test, majd végleg elernyedt
- A játékot ezennel berekesztem. A teljes körű kivizsgálás végetért!

---

Egymás mögött haladtak.
- Pszt! – szólt hátra Zsáner nagyon halkan. – Itt nem fogunk tudni továbbhaladni! – súgta Csizik fülébe, aki egyetértőn bólogatott az alant megfigyelt többtucatnyi zombi láttán.
- Mi az ötleted?
- Meg kellene próbálnunk a személyzeti liftnél.
- Szilikém, tudod, hogy azt nem lehet! A zajra azonnal felriadna az egész kóceráj.
- Gondoltam erre. Nem is használnánk a felvonót, elég ha a liftaknába bejutunk. Minden páros szinten szellőzőnyílás vezet oda a szertárból. Itt, a másodikon is van. Gyertek utánam!
A biztonsági főnök elvezette őket a megjelölt helyre. Miután mindannyian a biztonságot nyújtó helyiségbe értek, halkan visszazárta belülről az ajtót.

---

Négykézláb másztak a szellőzőnyílásban, közben monoton duruzsolt a levegőkeringető. Gondosan rögzítették a szertár felöli kijárat fémtábláját, hogy ne érhesse őket meglepetés.. Egy kicsit lejtett a szűk folyosó, így meglehetős ijedtséget okozott egy elszabadult, lefelé bukdácsoló csavaranya.
Röviddel ezután még gyorsabb sebességre ösztökélte a csapatot az az egyelőre még messziről, ám egyre közelebbről hallatszó fémes dübörgés, amelyről nem tudták megállapítani, hogy a kusza szellőzőhálózat melyik ágából ered. Egy dolog volt biztos, mégpedig az, hogy magasabbról érkezik a hang forrása.
A liftaknától elválasztó lyukacsos fedél csavarjait Zsáner Szilárd eszeveszett tempóban igyekezet eltávolítani. Elég hamar sikerült is neki. Kilépett az akna fél méter széles párkányára, s a többiek is gyorsan követték őt a sötétbe. Lassan szokott csak hozzá a szemük.
A dübörgés gazdája már nagyon közel járhatott, ezért villámgyorsan visszazárták a nyílást. Csendben, feltűnés nélkül várakoztak az akna falára tapadva. Egyszer csak egy női arc préselődött a fedélnek. Steibner főnővér felismerte a fizimiskát.
- Kati, te vagy az?
- Irén, engedj be kérlek! Gyorsan!
Így is tettek. Árvai Katalin immár ismét köztük volt. A nő remegett az ijedségtől. Záporoztak feléje a kérdések.
- Nem jött mentőhelikopter?
- Mi lett a többiekkel?
- Mindet felfalták a zombik?
A sápadt és verejtékező ápolónő összefüggéstelenül dadogva annyit felelt, hogy egy rendőrségi helikopterről tüzet nyitottak rájuk, a mészárlást pedig egyedül ő élte túl.
- Ne faggassátok szegényt! Majd ha véget ér ez a rémálom, mindent elmond részletesen ha akar – óvta meg barátnőjét Irén a további faggatózástól.

---

- És most hogyan tovább? Három emeletnyi szakadék tátong alattunk az alagsorig – mondta Vili.
- Olyan mély? – sápítozott Klaudia.
- Semmi baj. Elvileg kell itt lennie valahol egy szervízlétrának. Tapogassuk csak ki!
Csizik lelt rá elsőként.
- Vigyázzatok, vizes. Nagyon csúszik! – azzal elindult lefelé.
- Kint eshet az eső. A múlt héten is beázott – mondta Szilárd.
Vili jött leghátul. Már a földszintnél járt a sor eleje, amikor hatalmasat kongott a fedél, amelyen az imént még ők és Katalin bemászott. Riadtan emelték fel fejüket a magasba, de a visszhang is lassan alábbhagyott és csend honolt a továbbiakban. Tovább ereszkedtek.
- Mi volt ez? – kérdezte Irén.
- Mi lett volna? A barátnéd magával csalogatott egypár barátságos zombit!
- Fejezd be azonnal, Szilárd!