Join the new world

A srác, gúnynevén Vuk, amelyet vörös hajáról érdemelt ki, damilon leeresztette a horogra akasztott ropogósra sült pulykamelleket a lépcsőfordulóba. Neszelt. Jó pár percnek el kellett telnie, mire egy szemfülesebb bestia felfigyelt a lassan himbálózó husira. Először csak orrával szaglászta, aztán kicsiket harapdált belőle. Ízlelve, hogy a nyers emberhúson kívül más kulináris élvezet is lakozik ezen a kis Föld nevű bolygón, szájába tömte az egészet. Ámde a mohó falatozás megbosszulta magát. A damil fogsorára csavarodván felettébb mód irritálta a valaha joviális öregurat. Egyre dühösebb lett. Észrevette, hogy zsinór lóg ki szájából. Felmordult. Ocsmány fejét elkezdte veszettül rázni jobbra-balra, hátha szabadul pórázától. Ha kutyája volt valamikor, akkor úgy érezhette, hogy az eb szelleme áll rajta bosszút sérelmeiért.
Vuknak egyre nagyobb erőfeszítésébe került tartania a damilt, amelyre még szüksége volt. Kezét már véresre vágta, de ajkait összeszorítva egy szisszenéssel sem árulta el fájdalmát, sőt, még egy utolsó nagy erőkifejtésre szánta el magát. Olyan erővel, ahogyan csak tudta, rántott egy nagyot. Az élőhalott szájából olyan sebességgel repült ki a szemfoga a foggyökér és fél deci vér kíséretében, hogy szinte hallani lehetett a hangrobbanást. A szabad utat talált horog pedig bal szemébe csapódott. Immár onnan is spriccelt a vér. A fájdalomtól felüvöltve felfedezte, honnan lóg a himbálózó damil és megindult felfelé a lépcsőn.
- A kurva a...d! – mondta Vuk félhangosan, de már meg is bánta, és még jobban összekuporodott rejtekhelye, egy zöld szemeteskuka mögött.
A büdös dög lassan odaérkezett mellé, de a fiú ki sem látszott fedezékéből. Alóla kémlelt kifelé. Látta a lábfejét és érezte az orrfacsaró bűzt, amelyet árasztott magából. A láb hirtelen kilencven fokos fordulatot vett, egyenesen Vuk felé, így egyenesen szembe volt vele. Megpróbált levegőt sem venni, de szívdobogása elárulta hollétét.
A haramia áthajolt a kukán és 10 centiről arcába fújta kénköves leheletét. A fiú halálra váltan várta fejének testétől való gyors elválását. Lepergett előtte egész addigi élete, a gyerekkori nyaralások a Balatonnál; az iskolai nyögvenyelős matekórák utáni rohanás a vécére; az összes Michelle Wild pornófilm; és az első lány meglepett tekintete, Katáé, amikor először sikerült megcsöcsörésznie. Csak baseball-ütőre nem számított, mert a csocsón kívül más sportágakban nem nagyon jeleskedett. Talán azért nem számított rá, mert az nagyon is valóságos volt. Időbe telt, mire felocsúdott és felfogta, mire az a nagy, fülig érő vigyor Vili arcán. A manusz csapta le a zombit! Hamarosan megjelent Csizik és Zsáner is, és közös erővel beráncigálták az eszméletét vesztett félembert a reumatológiára.
Vastag szíjjak segítségével lekötözték az orvosi ágyra, majd függőleges pózba állították. Bűzlő pofáját hófehér vattával tömték be, de hamar átütött rajta a vére. A doki sztetoszkóppal meghallgatta kusza szívverését, ám felettébb aktív bélműködésén kívül más zörejeket nem nagyon észlelt.

---

- Íme a zombi! Sajnos nem lettem sokkal okosabb.
- Fúj, öljük már meg! – nyavajgott Kaludia, a plázacica.
- Hamarosan megejtjük azt is. Ám előtte hadd lássam, hogyan reagál az ájult állapotban történő fizikai behatásokra! Kíváncsi vagyok az ingerküszöbére.
Csak úgy záporoztak a tanácsok, egyik jobb volt mint a másik.
- Szúrjuk ki a másik szemét is! – javasolta Vuk.
- Egyszerűen metsszük le a fülét! – indítványozta Vili.
- Vagy a kukiját! - csatlakozott az ötletbörzéhez a cicamica.
- Nem! – emelte fel mutatóujját Csizik – Nem durva beavatkozásra, hanem apró, szúnyogcsípés-szerű dologra adott reakcióra vagyok kíváncsi.
Azzal íróasztalához lépett és elővett onnan egy indiántű szettet.
- Mondjuk dartsozzunk egyet!
- Juhéjj! – tapsikolt ostobán Klaudia. – Elmegyünk majd billiárdozni is egyszer?