Join the new world

Időközben az Árvai-csoport is megtalálta már a tetőre vezető fémlétrát. Egyikük, egy pittbullnyakú jól megtermett bodybuilder egy vascső segítségével felfeszítette a kanálisra emlékeztető fémfedelet, amin át kijutottak a friss levegőre. Azon nyomban kifeszítették az „ITT VAGYUNK” feliratot és megkönnyebbüléssel nyugtázták, hogy helikoptert hallottak közeledni.

---

A BS-18-as lajstromjelű rendőrségi helikopter pilótája közvetlenül a debreceni repülőtéren tartózkodó Sakáll dandártábornoktól kapta az utasításokat. Már egy ideje Békéscsaba városa felett körözött a rendkívüli állapot miatt, de parancsot kapott, hogy repüljön a kórház felé, mert a tetőn mozgásra lettek figyelmesek a csabai rendőrök.
- Jelentést kérek, vétel! – szólította fel a recsegő rádión Sakáll.
- Vétel. Jelentem négyen tartózkodnak a helyszínen!
- Értettem, vétel. Mit lát?
- Van itt egy nagyméretű lepedő, vétel. A felirat…a felirat a következő: „ITT VAGYUNK”. Vétel.
- Vétel.
- Várjon, uram! Az egyikül levette a trikóját és azzal legyez körkörösen a feje felett. Vétel.
- Értettem, vétel. Mit lát?
- Uram, az iménti mellkasára nagyméretű halálfej van tetoválva! Vétel.
- A mocskos terroristák! Át akarnak ejteni minket! Vétel. Azonnal nyisson tüzet! Vétel.
- Igenis uram, értettem. vétel.
Azzal hüvelykujját a botkormány piros gombjára helyezte és a másodperc tizedrésze alatt golyószóró-sorozattal szórta meg a terepet. Miután megbizonyosodott, hogy nincs több mozgás, győzelmi kört írt le a kórház és az SZTK felett, aztán visszakanyarodott abba az irányba, ahonnan érkezett.

---

Hat szinttel alattuk a reumatológián, Csizik Géza megbontott egy üveg gyümölcsvodkát, amelyet a hűtőszekrényből halászott elő.
- Ez majd bátorságot önt belénk! – felkiáltással koccintott a sebtében telitöltött gazdátlan poharakkal, amiket a cicababán kívül csak nem akart felhajtani senki. A doki elidőzött a nő domborulatain, ám látva, hogy Steibner rosszalló pillantásokat vet rá, inkább az italára összpontosított.
A harmincas fickó szórakozottan vizsgálta a polcon sorakozó ólomkatonákat, melyeket Géza gyermekkora óta gyűjtött. Gyermeke nem lévén, munkahelyén tartotta őket.
A főnővér ösztökélte a társaságot, hogy ideje lenne lassan kigondolni, hogyan jutnak le az alagsori kazánházba. Zsáner az asztalnál cigarettázott és úgy tűnt lement alfába, ami persze nem volt igaz, hiszen teljes agykapacitását a végrehajtás kifundálására fordította. Egy perc múlva előállt az ötlettel.
- Meg van! Egyszerűen lesétálunk a menekülőlépcsőn, ahogy eddig is tettük.
- Hát ez nagyszerű, Szilikém! – válaszolta Csizik – Csak mosolygunk rájuk, ezek a szörnyszülöttek meg majd előzékenyen utat nyitnak nekünk… Brávó! – fűzte hozzá iróniával.
- Géza, nyisd csak ki megint azt a hűtőt!
Amaz szemeit bandzsítva a képtelenség hallatán eleget tett barátja kérésének, de fogalma sem volt mi fog ebből kisülni.
- Jól látom cimbora, sajttal töltött pulykamell van abban a zacskóban?
- Az. Miért? – értetlenkedett a doki.
- Süssük ki és csalétekként használjuk!
- Ekkora lúzerséget én még nem hallottam – fakadt ki a plázacica.
- Miért, tudsz jobbat? Inkább a te melled legyen a csali mint a pulykamell? – vágta oda neki a kamasz.

---

Steibner a szilikonos dudájú segítségével kisütötte villanyrezsón a húsokat. A harmincas fickónak – akiről időközben kiderült, hogy Vili a neve – kedve lett volna felfalni az összeset, mivel szeme kopogott az éhségből, de csak egy szeletet tudott elcsenni és rövidnadrágja zsebébe csúsztatni, mikor nem figyelt senki.
- Hölgyeim és uraim, ezzel meglennénk. Ám először kapjunk el egy halottat, meg akarom vizsgálni. Talán még orvosi Nobel-díjat is kapok a felfedezésért! Harcra fel, indulhat a zombivadászat! – adta ki a parancsot Csizik Géza.