Van egy álmom [I Have a Dream]

Day 435, 01:16 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Van egy álmom

Van egy álmom itt is, a valóságban is. Egy elképzelt ideális világ. Egy paradicsom, egy menyország, de nem az, ahol az oroszlán és a bárány együtt gőgicsélnek a zöld gyepen a kék ég alatt, hanem ennél kicsit izgalmasabb. Egy olyan világ, ahol megfér a béke a háborúval, ahol az emberek ha harcolnak is, nem azért teszik, mert gyűlölik egymást, és ahol valóban létezik és nem egymást kizárva létezik közösségi érdek és magánérdek is. Az ellentétek világa, akik kialakítják a harmóniát.

Idealista vagyok, igen. De egy furcsa fajta, mert egyben cinikus és ironikus is. A középúton haladok, de folyvást letérek róla, hogy felfedezzem a szélsőségeket is, megvizsgáljam őket, értékeljem őket, és ha jók, beépítsem őket a középút biztonságos fészekmelegébe – ezek az élet sója, amitől ízt kap, amitől nem a sablonos paradicsom, hanem egy élhető és élvezhető világ lesz.

Az én álmaimnak realitása van. Noha szeretek vándorolni az ismeretlen, különös világokban, felfedezni a fantáziánk mélységeit, és ezekből történeteket írni – mégis, ezek csak fantáziák, és nem az álmaim. Az álmok az elérhető célokra vonatkoznak, segítenek felfedezni a problémák lehetséges megoldásait, új eszközöket, amelyek létezőek, csak kevesen nyúlnak hozzájuk. Mindenki újat akar hozni amikor jön, de a legtöbben belecsúsznak a megszokások kényelmesebb megoldásaiba. Én bátrabban térek le a megszokott ösvényekről mint a többség mert van benne gyakorlatom, és azt is tudom mikor lesz veszélyes az eltérés. Ezért vagyok képes új megoldásokat hozni és elkerülni a régi hibákat.

Mert van egy álmom, merek álmodni – és fel tudok ébredni belőle.

KARD


I Have a Dream

I have a dream, in real life and here too. An imagined world, an ideal one. A paradise, or heaven, but not the kind where lions are tamed and happily baaing with lambs on the green grass, under the blue sky, but a little more interesting than that. It is a world, where war can coexist with peace, where people who are fighting, do not hate each other for it, where small concerns are not in conflict with serious matters. A world of opposites which nevertheless create harmony.

I am an idealist, yes. But a strange kind of that, for I am cynical and ironical too. I am moving on the middle line, but I always stray from it to the sides, to discover the extremes, to examine them, to live them and if they are good, to build them into the warm and safe nest of the golden mean – these extremes are the salt of life, the ones that give taste to it, the ones that make it not a cliché, or a bland paradise, but a livable and enjoyable life.

My dreams have reality. I like to wander into strange new worlds, discover the depth of fantasy, and write stories for fun – but these are not dreams, these are fantasies. The dreams are for attainable goals. Dreams help to discover new tools and methods that exist but few thinks of them. All who come into power wants to bring something new – but most slides back into the comfortable solutions of routines. I dare to wander from the old paths, for I am used to it; but I still always notice when it becomes dangerous. That is why I am capable of bringing new solutions and avoid old mistakes.

Because I have a dream, and I dare to dream – and I can wake up from it.
http://www.erepublik.com/en/party/a-kard-137/1'>
KARD