Változik a világ... / Times change...

Day 619, 08:03 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Változik a világ, változnak az emberek...

És nem mindig lesznek jobbak. Mindig reménykedek, hogy valóban tudnak fejlődni, a soha el nem múló idealizmusom és naivitásom az, ami reménykedik benne, ami akarja, ami szeretné ezt... de az emberek szinte mindig kevésnek bizonyulnak. Szinte soha nem tanulnak a hibáikból, szinte mindig maradnak amilyenek voltak, vagy csak még rosszabbak... Ahogy visszanézek az utamra, amelyen eddig jártam, büszke vagyok arra, amit elértem, amit megtanultam, ami megváltozott bennem. Érdemes volt élni ezt az életet, mert értékes dolgokat értem el - nem a külvilágban, hanem belül, magamban.

Az utak nem egyenesek, amin halad az ember, idővel eléri a pontot, ahol váltani kell, befordulnia egy sarkon, új ösvényt keresni vagy a válaszúton dönteni a további célok felől... és amikor ezen a ponton visszanéz valaki, akkor számvetést készít; mit tett, hogyan tette és mit ért el vele... és én elégedett vagyok azzal amit visszanézve látok, sokat haladtam, sokat tettem, sokat tapasztaltam, és még tanultam is belőlük. 🙂

És bizony ez az út, ez kezd kiszaladni a lábam alól... és itt jön az a rész, ami az eRepublikot is érinti... hiszen a generációnk kezd kifutni, elunni, bannolódni, más célokat keresni, és másoknak kell átvenni a munkát. És bizony, egy-két brilliáns embertől eltekintve, nem sok jót látok a jövőben eMagyarországnak.

Mert olyan lett, mint az igazi.

Pedig lehetett volna jobb is.


Times change, people change...

Not always for the better. I always hope that people can actually grow better, it is my neverending idealism and naivete that I still hope it, want it and wish for it... but they always fall short. They almost never learn from experiences. They almost always remain the same or grow bad. As I look back to the road that I have travelled, I am proud of what I have achieved, of what I have learned and how I have changed. My life was worth living for I have achieved worthwhile things - not in the outside world, but in myself.

Roads are not always straight, they do occassionally reach the point where they turn or branch, and the one walking on them must choose a new path or a new goal... and when one is looking back on this point, it is time to evaluate of what one has done, how it was done and what it all achieved... and I am satisfied with what I see when I look back. I have gone far, I have seen a lot, I have experiences and I have even learned from them. 🙂

But this road is starting to run out from under my feet. And here it comes the part that concerns eRepublik... for our generation is starting to leave, to be banned, to get bored, to seek new challenges, and others must take our places. And aside from a few brilliant individuals, I must say, that I hold very little hope for eHungary.

It became like the real one.

It could have been better.

Quicksilver

.