Választások [Choices]

Day 534, 13:46 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

egy kis magyarázat / a little explanation

A franc se tudja miből vonták le egyesek, hogy vissza akarnék vonulni, pláne hogy Észak-Koreába akarnék menni - egyiket sem akarom, és nem is fogom tenni. A cikket a darkplayerrel történő tegnap esti beszélgetés ihlette, inkább szól róla mint rólam, és a választásokról, a döntésekről, mint bármi másról.

I do not know why people read from this article that I want to resign or stop the game or immigrate - I want none of these and will not do them either. The article was inspired by my exchange with darkplayer last night, and it is about choices and decisions rather than anything else.


Választások

A magányos harcos új életet akar. Befejezett megint egy kört, elérte a céljait, megvívta a harcait, learatta a dicsőséget és a megaláztatást is - amelyik jött éppen, azt kellett elfogadja, elviselje, miként a nyári vihart vagy a tél fagymarását. Egyedül megy, örökké egyedül, mert maga mögött hagy mindenkit - magányos sors tán, különös sors, cipelve a keresztet belül és mindig csak előre menve, soha vissza nem nézve. Csak a sors a barátja s csak a sorsnak adja meg magát valaha...

A szív meggyógyul. Tovább kell mennie. A sorsa noszogatja, a körülmények sodorják, az elvek továbblökik - még mindig van szerep, amit el kell játszania, a munka még nem ért véget, még ha néha iszonyúan nehéz is továbbmenni... a katona megállna már, kéri, hogy megállhasson, könyörög egy pillanatnyi pihenőért... de az élet nem hallja meg a kérést, a sors füle süket, és ő tovább megy... a shownak mennie kell. Hatalmas, öreg fák dőlnek ki, de a shownak mennie kell. Fiatal csemetéket döntenek ki, de a shownak mennie kell. Igazságot nem tett senki, de a shownak mennie kell. Senki nem nézi, de a shownak mégis mennie kell!

Az élet az örök változás, örökké létezés, örök megújulás - az élet a hold fénye, a nap ragyogása, a szél zúgása - a katona ennek a része, alakítja miközben az formálja őt is, akaratára hajlítja, miközben az rákényszeríti, hogy megtegye az iszonyú tetteket és a fantasztikus eredményeket. Erő ha elfogadja a sorsát és üresség ha megtagadja azt.

Azok vagyunk amiket választunk.

nem a szavak, nem a tettek, nem is a gondolatok

a választásaink adják meg a lényegünk.


Choices

The lonely soldier wants a new life. He finished yet another circle, he achieved his goals, he fought his battles and he reaped glory and dishonour - whichever came he weathered it, like summer storms and winter's bite. Alone he walks, forever alone, for he leaves everyone behind on his way - a lonely fate perhaps, a strange one, bearing the inner cross and going always forward and never looking back. Only fate is his friend, and only fate is what he yields to...

The heart will mend. He must go on. Fate compells him, circumstances prod him, ideals edge him on - he has yet more roles to play, the work is not finished yet, just so that it is sometimes terribly hard to go on... the soldier wants to stop, asks to stop, begs to halt at least for a little while... but life hears none of it, fate is deaf and he continue... the show must go on. Great old trees fall and the show must go on. Young saplings are felled but the show must go on. Justice was not done but the show must go on. Nobody watches the show but it still must go on!

Life is everchanging, everlasting, everwrought - life is the moonlight and the earth's shadow, sun's glare and the wind's hum - the soldier is but a part of it, forming it as it forms him, acting on it just as it makes him do terrible deeds and wonderful acts. A force when he accepts his fate and a void when he denies.

We are all what we choose.

not the words, not the acts, not the thoughts.

the choices define us

Quicksilver

.