Legendarium

Végtelen látóhatár

A magányos katona az új világ partjain állt, a hideg szélben reszketve, borzongva.. hosszú volt az út idáig, ezekig a sziklás partokig ahol most állt, a metsző szélben meg-megborzongva, sóvárgón gondolva az otthon síkságának forró szelére, a búzamezők érett kalászaira, a végtelen alföld hőségtől reszkető levegőjében vibráló délibábra... mit keresek itt, kérdi magától hangtalan, miért akarom elvenni tőlük a hazájukat, mit aként szeretnek mint én a sajátom; a hegyeket, az erdőket, azt a juharszirupizét, amit a palacsintára borítanak? Hát kell ez nekem (különösen a szirup)? És akkor mi lesz ha elvesszük tőlük, és még gazdagabbak leszünk, még erősebbek, még dominánsabbak? Mi fog akkor történni?

...

A történet hátralévő részét itt olvashatod:
http://www.erepublik.com/en/article/endless-vistas-v-gtelen-l-t-hat-r-861718/1/all

Quicksilver

.