Utazás a koponyám körül [A Journey Round my Head]

Day 439, 20:20 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Utazás a koponyám körül

Nem tudtam aludni és mint ilyenkor szokott történni, a gondolataim elkóboroltak. Hagytam őket szabadon kószálni, a nap aggodalmai és gondjai nem számítanak az éjszaka közepén, a számítások és stratégiák elhagyhatóak … a diplomata és a politikus már elmentek aludni, csak én magam nézek még a sötétbe, és látom a víziókat megint...

Mit látok a játékban és mi az ami másokat is itt tart? Hol vannak az ötletek és az ideálok amelyek a gondolatainkat irányítják? Hogyan léphetjük át a morált és az etikát a játékszabályokra mutogatva – miközben a másik oldalon elítéljük a csalókat vagy támogatunk olyan dolgokat mint a hazaszeretet vagy a becsület? Mitől vonunk vállat egy koncepcióra, ha a másikat mi magunk választjuk? Mi hát a morál és a moralitás ha elvetjük mind az RL alapokat mind a játékbelieket hozzá?

Azt jelentené ezt, hogy a morálunk csak addig tart amíg a pillanat, s nem tart tovább mint amíg hasznát vesszük? Azt jelentené ez, hogy az erősebb jogán a moralitásra is jogcímet szerzünk?Hogy megteszek valamit mert megtehetem, és mert jó nekem, és mert a játékszabályok lehetővé teszik azzal, hogy nem tiltják kifejezetten... de ha más teszi, akkor azonnal elítélem, mert etikátlan és kegyetlen, ugyanaz amire én hangosan tiltakoztam a jelzők ellen? A moralitás nem egy köpeny, amit felveszünk, hogy eltakarja szándékaink... és nem is igazolás vagy felmentés olyan dolgokra amelyek sérthetik vagy elősegíthetik az érdekeinket. Nem is abszolút és nem is relatív. Nem is objektív...

A moralitás az éjszaka morfondírozása, a lélek halk suttogása, a multiverzum üzenete, amely érezteti magát velünk, a láthatatlan, érezhetetlen húrok, amelyek rajtunk keresztül rezegnek és bennünk, velünk remegve adnak valamit át. Jön és megy mindig, és velünk marad mindig. Arany betűkkel írják és kőbe vésik, oly módon kapjuk, amelyet bizton érzünk, de ritkán merünk kimondani, mint ilyent – szent. Szent az egy olyan szó, amit kevésszer merünk használni, mert súlya van. Még súlya van, amit a moralitásról már lefosztottunk a századok alatt, amit súlytalanná tettünk, amit a szél elfújhat, amit a víz elmoshat...

És ezt a súlyt és ezt a szentséget érezzük, amikor ki magyarázzunk a cselekedetet, aminek morálisan töltete van. Ki tudjuk magyarázni mert van egy iszonyatos eszközünk, amit használhatunk – az intellektus, amit soha nem tanultunk meg felelősséggel használni. Azt gondoljuk, hogy gondolkodunk, és ez az agyunk és lelkünk végső célja. A vég önmaga, az saját létezésének a magyarázata. Mindenek magyarázata, mindenkoroknak, mindenholoknak és bármiknek... a végső válasz, az emberalkotta 42.

És tudod? Nem az. Amikor mindent elmagyaráztál és kimagyaráztál, amikor megvizsgáltál minden szempontot, amikor figyelembe vetted a kockázatokat, amikor megtagadtál már minden moralitást az ész jogán...akkor azt fogod találni az út végén, hogy valami még mindig hiányzik. És tovább analizálod és keresed, és tanulmányozod...de a végén mindig megtalálod a szent ürességet, ami ott van és arra vár, hogy betöltsd – s a híres-hírhedt intellektus nem képes erre. Egyszerűen nem tudja megtenni ezt.

És akkor elindulsz egy fantasztikus új utazásra....

.


A Journey Round my Head

I could not sleep, and as usual my thoughts were wandering. I let them roam free, unchecked by day's worries, by calculating and risks and all for they worth nothing in the darkness of the night... the diplomat and the politician did go to sleep and I could look into the darkness and see my visions again...

What do I see in this game and what do others that keep us here? Where are the ideas and the ideals that govern our thinking and actions? Why are we passing over such things as morals and ethics by pointing to game rules – if on the other side we condemn others like cheating and endorse thing like patriotism, and honour? What makes one to choose particular concepts and shrug to others? What is moral and immoral when one both rejects RL basis and ingame one for it?

Does that mean that we only have morals that we see fit at the moment and they last no longer than a specific action? That might makes right and not only that but it defines morality issues as well? I do something because I can and it is fun for me, ingame rules make it possible because they do not explicitly forbid it... but should others do it I immediately condemn it for being immoral and ruthless, that I have angrily denied when applied to me? Morals are not a cloak that one can wear to hide true intent, nor are they justifications or condemnations of such things that hurt or further our interest. And neither are they relative or absolute. Or objective for that matter.

Morality is the musing of the night, the whispering of the soul, the message from the multiverse that makes itself felt by us, the unseen, unfelt strings oscillating in us and through us, resonating with it. It comes and goes, yes, but remains with us always. It is written in golden letters and carved into stone and given to us in any manner that we feel sure somehow, but rarely dare to label as such – sacred. Sacred is the word we do not often dare to use for it has weight. It does have that weight while the morals during the centuries we desecrated and made weightless, blown in the wind, gone with the wind...

And this weight and this sacredness is felt when we explain away an action that has a moral value. We can explain it away, because we have a terrible tool that we can use – intellect, but we never had learnt to use this tool wisely. We think that we think and that is the ultimate goal of our mind and soul. An end unto itself, and an explanation of its own existence. An explanation of everything and everyone and everywhere and everywhen and everyhow.... the final answer, a human-made 42.

Guess what? It is not. When you have explained everything, analyzed every aspect, calculated every risk and denied every moral issue on perfectly rational grounds... then you will find that you are missing something. And you analyse it some more and study it and so on... but at the end everyone find that that sacred emptiness is still there and waiting to be filled – and your famed and fabled mind cannot do the task. It simply can not.

And then you embark on a whole new journey...