Unortodoxia, a magyarok titkos fegyvere

Day 1,480, 13:16 • Published in Hungary Hungary • by outisz

A jelenet a következő: Orbán Viktor szál ki a zuhany alól, törölközőért nyúl a reggeli napsütésben és odaszól: Pamela, de kurva nagy hülyeséget álmodtam! Értitek, ugye? Mert most ez jönne, ha lenne rá mód. Nincs kétségem afelől, hogy Orbán már megkezdte a tárgyalásokat Stephen Hawkingsszal, hogyan lehetne visszafordítani az időt, vagy legalább úgy meggörbíteni a teret, hogy a béka segge magasabbra kerüljön. Mert akkor már nekünk is jobb lenne. Addig viszont marad a Dallas-elmélet, miszerint ha nagyon hirtelen mondunk mást, és nagyon hirtelen senki nem beszél róla, akkor minden oké. Mégiscsak Magyarország az univerzum közepe, az meg hogy körülöttünk merre forog a világ, nézőpont kérdése. Pedig a Magyar Unortodox Gazdaságpolitika, és álmodói megérnének még egy misét, és most tényleg nem halotti misére gondoltam. Arra majd gondolnak mások.

Beszéljünk inkább egy kicsit arról a magyar virtusról, amit oly előszeretettel lebegtetünk, mikor más ötletünk már nincs. A magyar virtus unortodox, mindig is az volt. Kirohanunk a törökre, paprikát teszünk a kolbászba, kürtökkel verjük fejbe a németrómai császárokat, hadat üzenünk a SZÚnak, az usának, a bankoknak, a magánpénztáraknak ésatöbbi ésatöbbi. Aztán meg leülünk, és várjuk a dícséretet, mint aki jól végezte dolgát. Más választása Orbán Viktornak sem lesz, aki szerintem már úgy megbánta, hogy Matolcsynak nem a bélyeggyűjtő és lepkevadász minisztériumot adta, mint még eddig semmit. (Megjegyzem, abban az esetben államosították volna a bélyegnyalást, és bevezették volna a lepkefing adót) Innen viszont már nincs visszaút, nincs Dallasos újratervezés, meg kell győzni az IMF delegációt, hogy a magyar út igenis vezet valahová. Unortodoxiába, ahol már vár minket Szűz Mária, karján pedig ott ül a rendszerváltás óta eltékozolt Magyarország. Addig azonban hosszú még az út. Első körben elő kell keríteni az egyetlen igaz magyar akcióhőst, Kántort. Ő fog ott állni magyar államtitkárnak öltözve az ajtóban, és ahogy elhalad mellette az IMF delegáció csak ki kell szagolnia, melyik dolgozik a nemzetközi spekulánsoknak. Azt a Dunába dobjuk, kimászik, nem baj, Kántor megharapja, majd fogat mos, mert ilyenbe még harapni sem kellemes. A többi már gyerekjáték, ki kell terjeszteni az unortodoxiát egész Európára, nem megállni félúton. Paprikát minden kolbászba! Hadik Andrásnak sikerült megsarcolni Berlint, hát nekünk miért ne sikerülne? Elmondom miért nem: mert ő értett a dolgához. Ahogy Hadik tud sarcolni, Kántor tud nyomozni, Matolcsy úgy nem tud gazdaságpolitikát csinálni. Ennyi.

Pedig más esélyünk nagyon nekünk sincs, lóra kellene pattanni, és bepötyögni a GPS-be: Berlin. (egy ló vajon működne mint antenna? - válasz: ha magyar, igen.) Ott aztán lecserélnénk a brandenburgi kaput normális székelykapura, de meg se állnánk Brüsszelig. A bakterral fölpofoztok minden alávaló IMF meg EU okostojást, az ország vászontarisznyárára meg lakatot tétetnék. Aztán megsarkantyúznánk a lovat, és már át is ugratnánk az Óperenciás tengeren. Ott egyetlen mozdulattal ledöfnénk az óriások királyát, Iluskának meg a kezébe adnánk az égig érő paszulyt, hadd másszon fel Unortodoxiáig, vigyen egy kis kóstolót - jó paprikásat - Szűz Máriának meg a karján ülő kisdednek, az eltékozolt országnak.
Még a mesében sem.

magyarázat a fenti cikkre: az újság mostantól helyet ad RL blogomon - spontanabsztrakt.blog.hu - megjelenő cikkeimnek, amolyan tesztelésként, hogy ki mire ugrik.