Join the new world

Troubled waters...

PEACE GC

The dark, foreboding sky almost touched the greenish, stormy waters, made the horizon invisible, made the eyes water, made the plans and goals blurred, made the tempers fly and insults drop like heavy, unwanted, uncaring stones... the wind blew hard and lashed with icicle-like hurting raindrops, that smeared on our faces like unsalted tears... tears of a future to come, tears of dark omens and tears of inevitable, unavoidable fate. The storm has no conscience, it is a brute force of nature, a blind tool of fate and karma, it takes and gives without caring, so that what comes around, goes around and we cannot do else that accept it as justice...

For every action has a reaction, and every reaction reverberates in time and space, forward and back, future and past, left and right, black and white - all good things that come pass, all beings live die, all plans cast and crumble... and all alliances have their heydays and their bad hair days too. PEACE is not in peace nowadays. It is never easy to keep together when things seem to go badly, all accusations and blame is creating small cracks, the cracks widen with time and become rifts, the rifts deepen and swallow past friendships and common interests, yesterday's helps and good moods...

And the process is hurried with a clever enemy is dripping water into the cracks, and in the cold of the bad mood it freezes and ruptures them; dripping poisonous words into the minds, dropping salt into scratches to make them festering wounds... we all just laugh at the blatant lies in a propaganda article, but deep inside, they all leave a mark... unnoticed, unheeded the poison ivy grows, and every such time it gets just a bit bigger, just a bit more suspicious of motives, just a bit more receptive to even more lies... in time even the truth becomes fading and you will not remember friendship, help, true friends and malicious enemies... because the once hated attacker now honeys its venomous words, and makes you swallow them.

Peace at home, peace in the world...

When did it all fall apart amongst the hostile vawes of the dark sea?

Why did they fall like dead birds in the dirty, icy rain?

Where did those words fly on the wings of the storm?

Who let them gone with the cold wind?

How can we find them again...?

---

---

---

Zavaros víz...

PEACE GC

A haragoszöld, viharzó hullámok fölé hajló sötét, fenyegető égbolt majdnem összeért a hullámokkal, láthatatlanná téve a látóhatárt, megkönnyeztetve hideg szelével a szemeket, zavarossá téve a terveket és célokat, felszítva az indulatokat, és sértéseket ejtett el, miként súlyos, nemkívánt, könyörtelen köveket... a szél keményen, könyörtelenül fújt s a hideg esőcseppeket mint megannyi éles jégtűt csapta az arcokba, ahol szétkenődtek, mint sótlan, súlyos könnycseppek... könnyek a jövőből, könnyek az előrelátható dolgokról, könnyek, amelyek a sorsot átkozzák meg. A viharnak nincs lelkiismerete, ő csak a természet vak keze, a sors és a karma süket eszköze, ad és elvesz mit sem törődve semmivel, hogy ami jön, az megy is, és nem tehetünk mást, mint elfogadjuk ezt igazságosságnak...

Mert minden tettnek megvan a következménye, és minden következmény is visszhangzik a térben és időben, előre és visszafelé, jövőben s a múltban, balra és jobbra, feketés és fehéren - minden jó dolog, ami csak volt végetér egyszer, minden ami él, meghal egyszer, minden tervet megalkotnak majd összetörik... és minden szövetségnek megvannak a dicső napjai és a ballábasak is. A PEACE nincs békében mostanában. Nem könnyű feladat összetartani valamit, amikor a dolgok rosszul mennek, amikor a vádak és sértődések előbb apró repedések hálóját hozzák létre, majd ezekkiszélesednek és szakadékokká válnak, majd elmélyülnek és elnyelik magukban a múlt barátságait, a közös érdekeket, a segítségeket, a jó hangulatot....

És a folyamatot elősegíti, ha a ravasz ellenség vizet csepegtet a repedésekbe, ami a rosszkedv hidegében megfagyva tovább repeszti azokat; aki mérgezett szavakat csepegtet az agyakba és sót szór a horzsolásokba, hogy azok rothadó sebekké váljanak... hiszen mind csak nevetünk, amikor olvassuk a kiáltóan hazug szavakat a propagandacikkekben, de mélyen belül mind hagynak egy kis nyomot... észrevétlenül, figyelmen kívül a mérgező repkény csak egyre nő, minden alkalommal nagyobb lesz, mi pedig mindig egy picit gyanakvóbbak az igazi érdekekre, és mindig egy picit jobban hallgatunk a hazugságokra... mert feltesszük a kérdést, hogy 'mi van ha...?' - és az igazságok egyre haloványabbnak látszanak, és már nem emlékszünk az igaz barátokra, a készséges segítségre, a közös jó mókákra - és az igazi ellenségekre sem, hiszen már mézezi mérgező szavait, behízelgő már és rájátszik a gyanakvásainkra,

Béke itthon, béke a világban...

Mikor esett szét a büszke jelmondat a tenger ellenséges hullámai közt?

Miért estek le a szavak mint halott madarak a jeges esőben?

Hová repültek el a vihar keselyűszárnyain?

Ki engedte el őket a hideg szélben?

Hogy találjuk meg megint őket...?

Quicksilver

.