The Meaning of Your eLife! (Why Things Suck)

Day 1,211, 10:30 • Published in Hungary Hungary • by Sir Moke Shag

Yesterday, after the last big battle for Istria, I was browsing the news, and stumbled into a number of „Romper FAIL!” articles. This guy did more than two million damage, yet the battle was lost for Croatia. Naturally, a lot of people did assume, that Romper must be hysterically banging his head against the wall and crying like a castrated pig…

Then a sudden realization struck me like a hammer: We had it all wrong! The naively overblown, real life international conflicts may be the sparks which attract us into this game, but the most common reason behind a gold purchase is NOT the wish to aid your e-country. To put it shortly: players buy gold, to achieve something they rarely get in their everyday life: a chance to be in the middle.

Following this logic, it’s easy to predict, that people like Romper won’t cry after a lost battle. They are the “selfless but tragic heroes”, revered on their side for their “great sacrifice”. They did everything they could, and everybody saw that. Those who weren’t there can still take a look at their new shiny medals. After all, medals are the proof of their importance.

It’s unfair to put all blame on Plato, for a number of reasons. The creators of this game are smart enough to understand the way players tick, and fully capitalize on their egomaniacal motivations. This is the reason why the list of “our heroes” is on the front page. This is the reason why the number of medals available for a battle was increased at least 8 times. And ultimately, this is the reason for the existence of unlimited WP. It’s all there to feed on the illusory self-importance of narcissistic people. In a way, it’s similar to the “big car-small dick” principle.

To a certain degree, all of us are guilty. Myself as a young player, couldn’t resist the laughable urge, to make screenshots of my fleeting heroic moments. The key is to draw a line. Some people are in such a dire need of attention, that they are willing to fight against their own e-country. It doesn’t matter whether you are seen as a white or black knight, as long you are in the sparkling center of things. Obviously, this type of behavior does not restrict itself to the battlefield, but it’s often explained trough some cleverly constructed but hypocritical ideology.

My point is the following: We should keep in mind, that this just a game, and as its players, we are indirectly coo-creating its rules. Some of its flaws are just reflecting our own shortcomings. Also, it must be remembered, that collecting hero medals, does not increase the size of your genitals, and it certainly does not make you a king.




Tegnap este, az utolsó nagy Istria-i ütközet után, a nemzetközi médiát böngészve, több „Romper Fail!” típusú cikkre bukkantam. A csávó több mint két milliót ütött, de a csatát mégis elvesztette Horvátország. Természetesen egy rakás ember azt feltételezte, hogy ezért Romper egy hisztérikus rohamot kap, és fejét a falba verve, kasztrált malac módjára visítozni kezd.

Hirtelenjében megütött a felismerés, hogy valószínűleg rosszul látjuk a szituációt. Lehetséges, hogy a játék kezdeti vonzerejét elsősorban a valós életből kölcsönzött, naivan felfújt, nemzetek közötti konfliktus képezi, azonban szinte teljesen biztos, hogy az aranyvásárlást nem a saját e-nemzetünk segítése motiválja. Röviden összefoglalva: egy játékos többnyire azért vásárol aranyat, hogy általa megkaphassa azt az esélyt a központban való tündöklésre, ami a valós életében elérhetetlen számára.

Ezen logika mentén egyértelművé válik, hogy a vesztett csatákat a Romper-félék nem drámaként élik meg. Hiszen ők lettek a csapatuk által buzgón ajnározott, „önzetlen de tragikus” hősök, akik nagylelkű áldozattal járultak hozzá a közös érdekhez. A lényeg, hogy mindenki látta őket „dicső halált halni”, aki meg nem, az utólag megtekintheti az új csillogó medáljukat. Végül is, a medálok bizonyítékai az ember fontosságának.

Bizonyos szempontokból a igazságtalan Platónra kenni a játék összes gyengeségét. Az erepublik fejlesztői elég ravaszak ahhoz, hogy megértsék a játékosaiknak működését és alaposan kihasználják azoknak egocentrikus motivációit. Pontosan ezért láthatjuk a csaták hőseinek a listáját a főoldalon, és ezért osztanak újabban több mint 8 medált csatánként. A korlátlan WP létezésének az okát is erre kell keresni. Ezek azért vannak, hogy általuk kiaknázhatóvá váljon a nárcisztikus játékosok önelégültségi hajlama. A jelenség hasonlatos a „nagy kocsi-kis farok” effektushoz.

Bizonyos mértékig mindannyian bűnösök vagyunk e téren. Fiatal játékosként magam sem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy megörökítsem pillanatnyi dicsőségem. A lényeg azonban az, hogy kellő önkritikával meghúzzuk a vonalat, és ne jussunk el arra a gyalázatos szintre, hogy a figyelemfelkeltés kedvéért, még saját országunkat sem kíméljük. Néhány ember számára nem számit, hogy fehér vagy fekete lovag képében pompáznak, amíg megkapják az éltető reflektorfényt. Természetesen, az ilyen destruktív viselkedés nem korlátozódik kizárólag a csatatérre, viszont jellemző módon, gyakran társul valami képmutató ideológiával.

A lényeg a következő: tudomásul kell vegyük, hogy e játék résztvevői vagyunk, amelynek szabályait indirekt módon befolyásoljuk. A rendszer néhány hibája a mi gyengeségünket tükrözi. A legfontosabb viszont azt felfogni, hogy a medálok számával nem nő arányosan a nemi szerveink mérete és a kemény tankolás sem tesz királlyá.