Legendarium

The Holy Hand Grenade of Antioch

"First thou pullest the Holy Pin. Then thou must count to three. Three shall be the number of the counting and the number of the counting shall be three. Four shalt thou not count, neither shalt thou count two, excepting that thou then proceedeth to three. Five is right out. Once the number three, being the number of the counting, be reached, then lobbest thou the Holy Hand Grenade in the direction of thine foe, who, being naughty in my sight, shall snuff it."

And Romanian soldiers lifted up the Holy Hand Grenade of Antioch, after pulling the Holy Pin out in the described manner. They counted to three. They did not count to four and did not even thought of counting to five. Everything MUST be right this time. They even sent some less holy hand grenades to allies so they may lob them to other foes who might help the killer rabbit against them. They were vey careful to count first to one, then even more carefully to two, and blastedly cautiously to three and being most watchful they did not say five for it was to be counted to three and no more. Then they threw the Holy Hand Grenade towards the enemy, who were at this time much less than a killer rabbit, so even then they thought that maybe the Holy Hand Grenade was a tad bit of an overkill, but since they had reached three and had most definitely lobbed the Holy Relic towards the enemy, they could not rectify the situation. So the Most Holy Hand Grenade of Antioch was flying through the air, amidst fanfares of etheral trumpets, and all Romanian soldiers waited to see what effect it would have on their foes…

---

---

---

---

Az Antiochiai Szent Kézigránát

„És szóla az Úr, mondván: húzd ki a Szent Biztosítószeget, majd azután számlálj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen, ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pedig kettőig, hacsak nem folytatod a te számolásodat háromig. Az ötöst szádra ne vedd. Midőn a hármashoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az Antiochiai Szent Kézigránátot a te ellened felé, ki - mivel nem kedves nekem - megdöglend.”

És a román harcosok felemelték a Szent Antiochiai Kézigránátot, miután az előírt módon kihúzták belőle a Szent Biztosítószeget. Elszámoltak háromig. Nem számoltak tovább négyig, és nem is gondoltak az ötig történő számolásra. Mindennek TÖKÉLETESNEK kell lennie ezúttal. Még a szövetségeseknek is küldtek néhány kevésbé szent kézigránátot, hogy azok eldobandhassák azokat más ellenségekre, akik esetleg segíthetnek a gyilkos nyúlnak ellenük. Ezért aztán nagyon vigyáztak, amikor az egyet kimondták, rettentő óvatosan számoltak kettőig, iszonyúan vigyázva mondták ki a hármat, és mivel rendkívül óvatosak voltak, nem mondtak ki semmiféleképpen sem ötöt, mert háromig kell számolni, és nem tovább. Ezután eldobták az Antiochiai Szent Kézigránátot az ellenség felé, bár az ezúttal inkább kevesebbnek tűnt egy gyilkos nyúlnál, éígy aztán a román harcosok is elgondolkoztak azon, hogy netán az Szent Kézigránát ezúttal talán túlzás lehetett, de mivel már elszámoltak háromig, és elhajingálták a Szent Ereklyét az ellen felé, így már nem tudtak módosítani a helyzeten. Ezért tehát az Antiochiai Legszentebb Kézigránát repült, repült az égen át, a mennyei kórusok angyali fanfárjainak hangjai között, és a román harcosok izgatottan várták, hogy milyen hatással is leend majd az ellenségre…