Teszem a dolgomat...

Day 464, 00:11 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Teszem a dolgomat…
[HU only]

Nem egy könnyű ciklus, nem egy könnyű hónap. Már magában az, hogy örvendetes módon az ötszörösére növekedett a népességünk, azt jelzi, hogy egyrészről jó volt, amit csináltam, másrészről viszont iszonyatos megoldandó feladatokat szakasztottam vele a saját és a kormányom nyakába. Egy párszáz fős kisközösségből, ahol mindenki ismerte a másikat, a munkáltatóját, a párttársait, kellett hirtelen, szűk pár nap alatt egy ötezer fős, és ezenkívül mára már ezres nagyságrendű romániai és többszázas nagyságrendű indonéziai kisebbséggel rendelkező országot csinálni.

Nem volt egyszerű feladat. Nem volt egyszerű, mert sem az ország struktúrája, sem a gazdasága nem volt, nem lehetett rá felkészülve. Nyilván lehetett volna máshogyan is csinálni, lehetett volna X adókat Y százalékkal vagy Z napon változtatni, de én azt hiszem, illetve a megbeszélések alapján biztos vagyok abban, hogy durva hibákat nem követtünk el, és a tehetségünkhöz mérten sikerült kezelni a gazdaságot ért sokkhatást. Tisztában vagyok azzal is, hogy a gazdaság még mindig nincs rendben, de az viszont az ellenzék részéről tagadhatatlan tény, hogy már a kifelé vezető úton van. Feladat még bőven van persze, hiszen ez a folyamat nemhogy nem ért véget, de soha nem is fog.

Nem volt egyszerű feladat az sem, hogy az újak közül minél többen megértsék, hogy a katonai erő ebben a játékban elsősorban és leglényegesebben az idő függvénye. Nem az xp-től függ a sebzésünk, és nem is elsősorban a rangtól, hanem alapvetően a strength-től, ami egy módon növelhető _csak_: mindennapi trainingeléssel. Nem csatával, nem TO-val, nem szájkaratéval és nem hiábavaló támadásokkal Románia vagy más ország irányában. Az erő minden nap egy picivel nő és ehhez nem kell csata, csak mindennapi edzés. A sebzés függ persze a wellness-től is, meg a rangtól is, de az alapja akkor is az erőtök.

Minden nap Magyarország katonai ereje egy picivel nő, és mivel sokan vagyunk, sokkal többel nő, mint más országoké. Ezt kellene belátni. Ehhez nem kell hiábavaló csata és nem kellenek lelombozó vereségek. Kellett egy csata, hogy az újak a wellnessüket fel tudják húzni, és kipróbálják magukat hogy hogyan megy ez és mikor mit kell csinálni egy csatában. Azóta viszont jó volt a tűzszünet, hiszen minden egyes nappal a mi össze-erőnk nő, többel mint másoké. Kellett ez a tűzszünet, hogy az állampolgárokból megszervezzük a hadsereget, a hírszerzést, a különböző egységeket, akik már nem csak mint egy formátlan massza fognak harcolni, hanem mint egy szervezett és céltudatos hadsereg tudnak majd harcba szállni az országért, amikor erre szükség lesz. Egyébként már le van beszélve a következő tréning is, és nem a románokkal.

A béke-, és egyéb tárgyalások természetesen nem szűntek meg, de kihangsúlyoznám, hogy napról napra lesznek jobbak az alkupozícióink, ahogy nő az erőnk, a fontosságunk – és ehhez minden kell, amit a kormány titokban vagy nyilvánosan tesz. Mert bizony a tárgyalások többsége titokban zajlik, nem kerül a nyilvánosság elé. Ez azért van, mert az IRL-től eltérően az itteni diplomaták nem profik, akik a nyilvánosság számára eljátsszák a jaltai konferenciát, miközben ugyanúgy egy kocsma hátsó szobájában beszélik meg a háborút vagy békét mint mi itt - hanem amatőrök, akik nem csinálnak látványos de semmitmondó államközi tárgyalásokat, hanem ha van egy ötletük, akkor megkeresik a messengeren X állam elnökét és szépen megbeszélik a dolgot. Ez persze úgy tűnhet, mintha a kormány semmit se csinálna… így aztán jönnek a lelkes állampolgárok és leveleket küldözgetnek körbe a szomszédos országoknak, kitalálva a spanyolviaszt többedszerre is, és köznevetség tárgyává téve Mo-t.

Aztán jön az ellenzék és rájátszik ezekre az ilyen-olyan ötletekre, holott ők, mint régi játékosok pontosan tudják, hogy melyik miért lehetetlen, kivitelezhetetlen, minek mi volt az oka, és miért történt úgy, ahogy – de mivel ki akarják használni ezeket a saját választási kampányukra, hát nem érdeklik őket a tények. Az újakat megértem, ha türelmetlenebbek is a sokévi átlagnál, ha kicsit túl sok is a világmegváltó ötletük, de legalább lelkesek és az országért akarnak tenni; de az ellenzék működése egyszerűen nem fogadható el. Nem kritika amit csinálnak, hanem személyes támadások sorozata, alpári mocskolódások (nem őrzöm meg a PM-eket, de amiket kaptam, azt senki nem is tenné közzé mert őt bannolnák); ahogy kikészítették Kovacskokót, ahogy majdnem engem is, az minősíthetetlen. Ez már messze túlmegy minden építő jellegű kritikán, nem véletlen, hogy senki azóta sem vállalta el a külügyminiszteri posztot. A tegnapi választási csalás kezelése megintcsak megmutatja milyenek az igazi színeik, szándékaik…

Teszem a dolgomat, kezdtem, és még hét napig tenni is fogom. Tovább nem fogom tudni, mert még ha megnyerném a választásokat, az ellenzék nem hagyna dolgozni. Most sem hagy, de nem adom fel, nem mondok le, nem hagyom cserben az országot – még hét napig valahogy kibírom. Rongyokra szaggatott idegekkel, csonka kormánnyal, minden mozdulatomra vérebekként rátámadó ún. ellenzékkel, a mocskolódó üzenetekkel, a külpolitikai patthelyzettel, az ezerfelé húzó és használhatatlanná tett médiával, ahol képtelenség valamit is közölni az emberekkel, a közénk férkőzött gazemberekkel, akik kihasználják, hogy itt nincs igazságszolgáltatás és becsapják az embereket – mindezekkel együtt még valahogy kihúzom a ciklus végéig.

Akartam még indulni a következő ciklusban is, mert látom már, hogy a munkának nincs vége – de ilyen körülmények között dolgozni lehetetlen; aki azt mondja, hogy az elnöknek, kormánynak mindent ki kell bírnia, annak javaslom, dolgozzon itt napi 10-12 órát ingyen, felejtse el, hogy van IRL élete, munkája, és kapjon érte napi tucatnyi ordenáré szidalmazást, alaptalan támadást mindenért amit csak tesz vagy mond, és mocskolódást mindenhol, ahol csak megjeleni; ha meg nem, akkor azért… és bírja ki, ne szóljon vissza, dolgozzon mintha mi sem történt volna. Ehhez más ember kell, valószínűleg olyan mint a mostani ellenzék, jó vastag bőrrel a képükön, amiről lepereg minden.

Egy szó mint száz, érdekes hónap volt, tanulságos nagyon, izgalmas, jó – de fájó is nagyon. Múltidő, mert sok mindent már nem fogok csinálni úgysem. Lehetőleg minél kevesebbet. Úgyis mindenki jobban tudja mit kellene.

És mivel közben végetértek a kongresszusi választások, gratulálok az új képviselőknek, és sok munkát kívánok nekik.

Quicksilver
eMagyarország elnöke még 7 napig
[vágom már a centit]

[it is about the past month, the work we’ve done, the attacks of the opposition party and a wow that I will not candidate once more, even though my work is not finished – but I cannot take any more of the verbal abuse and accusations that made my work and that of my government’s impossible. We are humans and sometimes it is too much. Too much for a game, I must not let it ruin me.]