Tanuljunk hat...

Day 1,080, 06:26 Published in Hungary Hungary by Sir Fero
Bevezető fejezet

Rögtön az elején szeretnék kérni valamit. Mindenkitől a lehető legnagyobb nyitottságot szeretném kérni, mivel az itt leírtak egy része (nagy része) olyan kutatások eredménye, melyet a hivatalos történészek még nem fogadtak el, bár cáfolni sem cáfolták. Egyszerűen hallgatnak. Ugyanis ha elfogadnák, akkor át kellene írni az összes történelemkönyvet az egész világon. Ez véleményem szerint nem jelentene akkora problémát, mint amekkorának gondolják.

Ráadásul ennek az ősi népnek, a Magyar népnek van olyan csodálatos őstörténelme, amire joggal lehet büszke. És volt egy csodálatos rovásírása melyet mindenáron el akartak venni tőlünk. Mégpedig azért mert Magyarországon a XI. században mindenki írástudó volt, és ha mindenki írástudó, akkor nem lehet elbutítani a népet, hogy azt tegyenek velük, amit akarnak. Ráadásul az is kínos volt az akkori nyugatnak, hogy náluk jóformán csak a papok voltak író-olvasó emberek. És, hogy jön ahhoz egy nép, hogy mindenki tud írni-olvasni.

Sajnos az elmúlt 15O évben mindent megtettek bizonyos emberek azért, hogy a nép elfelejtse a múltját. Ez azért veszélyes egy népnek, mert ha nincs múltja, nincs mire büszkének lenni, akkor egy idő után azt tesznek azzal a néppel, amit csak akarnak. Ezt velünk is meg akarták tenni, de hála istennek mindig voltak olyan emberek, akik nem voltak hajlandóak felejteni, és beállni a sorba. Szerencsére manapság egyre többen ébrednek fel, és kezdenek foglalkozni a sokáig tiltottnak számító őstörténelmünkkel.

Remélem erre azok is rá fognak érezni, akikben ma még nagy az ellenállás őstörténelmünk legújabb eredményeivel kapcsolatosan. Hiszen egyre másra kerülnek elő Magyarország földjéből az ősibbnél - ősibb leletek a magyarság Kárpát–medencei őshazájának bizonyítékaként. Bizony nem jöttünk mi sehonnan, hiszen mindig is itt éltünk őshazánkban a Kárpát-medencében. Az eddig bizonyított legősibb nép, amelynek létezését számos lelet bizonyítja a Gravetti-kultúra, melynek használati eszközei megegyeznek a későbbi magyarok által használtakkal Pl. Íj és nyíl.

A Gravetti-kultúra 25-36 ezer éve élt a Kárpát-medencében. Ők már nem barlangokban éltek, hanem fából, bőrökből és földből készült kunyhókban laktak. Értettek a hús szárításához és számos földműveléshez használatos szerszámuk volt. Számos vadló csontot is találtak a kutatók, így elképzelhető, hogy a világon először ők háziasították a lovat.

Mondjunk most köszönetet azoknak, akik sokat tesznek illetve tettek őstörténelmünk feltárásáért. Igazi hajnalhozók Ők.

Idézet Milan Kundera-tól:

„A nemzeteket úgy likvidálják – mondta Hübl -, hogy legelőszőr elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket.
És valaki másféle könyveket ír, más műveltséget nyújt, és másfajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán lassan elfelejti múltját, és nem érti jelenét. A környező világ pedig még sokkal hamarabb felejt. Hát a nyelv? Azt meg minek vennék el tőlük? Puszta folklórrá válik, és előbb-utóbb természetes halállal kimúlik.”

Érdemes ezen elgondolkodnunk!

Nos, mivel az oktatásban a rovásírás nem része a tananyagnak, az iskolákban szinte semmit sem lehet róla hallani, a hétköznapi életben meg talán még kevesebbet. Ezért az emberek többsége nem ismeri sem a rovásírást, sem a hozzá tartozó jelentéseket.

Így az emberek nagy része nem érti népművészetünk, néptáncunk valamint mondáink, meséink szimbolikus jelentését, mögöttes tartalmát.

Rovásírásunkban minden betűhöz tartozik egy fogalom is, melynek mélyebb értelme és jelentése van.
Mi a több féle ismert betűkészletből a Magyar Adorján féle betűsort fogjuk megtanulni, mert véleményem szerint ez áll a legközelebb az eredeti ősi jelekhez.

A Magyar Adorján-féle betűsor 34 jelből áll de csak 33-at használunk. És, hogy miért?
Mert két K betű van benne, de csak egyet használunk. Mégpedig azért, mert az egyik jel használatára alig van példa. Így egyszerűsítünk, ahogy mások is, és csak az egyiket használjuk.

Most pedig nézzünk egy példát, hogy mennyire kifejező is nyelvünk.
Hogy jön létre egy felhő?
Hát FEL-HŐ. Tehát már magában a szóban benne van a kialakulása.

Minden nép nyelvében és írásában benne van a nép lelke és gondolkodásmódja.

Ezért természetes, hogy hazaszeretetünk mellett anyanyelvünk szeretete is bennünk van.

Ez különösen fontos a mai anglomániás világban. Nem mintha nem lenne fontos az idegen nyelvek tudása, csak nem a saját anyanyelvünk kárára.

Most nézzük meg érdekességként, hogy híres emberek mit mondtak a magyar nyelvről

Gárdonyi Géza: Minden nemzetnek fő kincse a nyelve. Bármit elveszíthet, visszaszerezheti. De ha a nyelvét elveszti, Isten sem adja vissza többé.

Sir John Bowring (utazó, irodalmár): A magyar nyelv eredete messzire nyúlik vissza, egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezete olyan időkben alakult ki amikor a legtöbb most élő európai nyelv nem is létezett. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek.

N. Ersberg (világhírű bécsi tanár): Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meg legyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság.

Francois Lenormant: Határozottan hirdette, hogy az írásfeltalálók nyelve a magyarhoz áll a legközelebb.

Ezután a kijelentés után, most nézzünk egy tudományos tényt, amit persze nem kürtöltek világgá.

A párizsi Sorbonne egyetemen pár éve egy különös kísérletet végeztek el.
Arra voltak kíváncsiak, hogy melyik nyelv őrzött meg a legtöbbet az ősnyelvből.
A számítógépbe betáplálták az összes élő és holt nyelvet.
A vizsgálat eredménye megdöbbentette a tudósokat, ugyanis a következő eredmény jött ki:

Az ősnyelvből az ANGOL 4%, a LATIN 5%, a HÉBER 5%, az INDIAI 9%, a TIBETI SZANSZKRÍT 12%, az ŐSTÖRÖK 26% a MAGYAR nyelv pedig 68%-ot tartalmaz!

Tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a mai magyar nyelv 68%-ban megegyezik az ősnyelvvel.

Most akkor nézzük a rovásírást. Gondolom ezek után nem meglepő, hogy a rovásírás, a világ legelső írásrendszerei közé tartozik.(Vannak olyan vélemények is, hogy a legelső ősi írás). Egy biztos, a rovásírás a Kárpát-medencében bizonyítottan már legalább 8OOO-9OOO éve jelen van, de legalábbis ebből a korból már vannak rovásemlékeink, leleteink.

A rovásírás, mint a magyarok őseinek írása, nyelvünkkel együtt fejlődött, tehát minden hangjára volt és van benne betű.

A rovásírás szót először Fadrusz János (1858-19O3) hazánk egyik legnagyobb szobrásza használta, miután ő maga is alkalmazta és mélyen tisztelte őseink e becses hagyatékát.

Addig a következő elnevezésekkel találkozhattunk: szkíta, hun, hun-székely írás.

A rovásírás ésszerű, egyszerű, fejleszti az intelligenciát, a személyiséget, gazdagítja a gyermek és felnőtt ismereteit. A rovásírás egyik legnagyobb jelentősége, hogy térben és időben összefogja a Kárpát-medencei magyarságot, hiszen az egész Kárpát-medencében megtaláljuk ősiségünk emlékeit. (Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, Délvidéken).

Vannak, akik azt állítják, hogy a könyveket az első nyugati térítő papok hozták be hozzánk. Ez persze nem igaz, hiszen jóval a növényi rostokból készült papír feltalálása előtt (i.e. 2. század), őseink már juhbőrből készült pergamenlapokból állították össze könyveiket. A borítójuk pedig az erősebb disznóbőrből készült.

A pergamen a világ legnemesebb íráshordozói közé tartozik, fontos oklevelek, kódexek, vagy Mátyás király Corvinái is pergamenre íródtak. A pergamen feltalálói szkíta őseink voltak.

A rovásbotokra csupán rövid üzeneteket róttak.

Elgondolkoztató az is, hogy amíg a 8. században a Frank birodalom császára külföldről volt kénytelen írástudó szerzeteseket hozatni, addig a Kárpát–medencében, őshazánkban, már az újkőkorban (i.e. 7OOO) szervezett írás–olvasás tanítás folyt.

Tehát őseink közt nem volt írástudatlan, hiszen a juhászgyerektől a fejedelemig mindenki tudott írni és olvasni.

Mielőtt belekezdek a betűk ismertetésébe, engedjenek meg néhány szót Magyar Adorjánról.

Magyar Adorján 1887-ben született Budapesten.
Néprajzgyűjtő, kultúrtörténész.
Gyermekkorában, Erdélyben ismerkedett meg a rovásírással és jegyezte el magát vele egy életre. Rendkívül művelt volt, 9 nyelven beszélt. Olaszországban művészettörténetet tanult. Könyveket írt és azokat saját gyönyörű rajzaival díszítette. 1978-ban bekövetkezett haláláig az Adriai tenger partján lévő kis szállodájában élt.

A latin betűs írásban 13 hangunkat nem lehetett lejegyezni
(TY, GY, NY, LY, SZ, ZS, CS, J, K, Á, É, Ö, Ü,)
Ezért olyan a nyelvezete a régi latin betűs írásnak. PL: Ó Magyar Mária Siralom, Tihanyi Apátság alapító levele, stb.)
Sőt, sokszor külföldi szerzetesek voltak azok, akik ezeket leírták és egyáltalán nem biztos, hogy jól tudtak magyarul.

A rovásírás néhány szabálya:

-A rovásírást jobbról balra írjuk, hiszen így írtak őseink is.
-A szavakat szóközökkel választjuk el egymástól.
-Az írásjelek ugyanazok, mint a latin betűs írásnál.
-Valószínűleg régen nem használtak írásjeleket, (pontot, vesszőt,kérdőjelet), mert ilyet nem találtak a fennmaradt régi írásokban.
-Egyedül a szavak elválasztására használtak egy vagy két pontot.
-A rovásbetűk között nincs Q,X,Y,W, ezeknek a jelölését később ismertetem.
-A számoknál is a mai jelöléseket használjuk.


Folytatás hetente megjelenő cikkemben.