Tévút
Day 1,625, 09:00
•
Published in Hungary 
•
by
•
by Rodric
Tévút
Mily furcsa, hogy a sok jó és hasonló céllal érkező ember, közösségbe kerülvén ennyire kontraproduktív elegyet alkot. Szomorú, hogy a legharsányabbak komoly része azonos halmazt ad a legösszeférhetetlenebbekével.
A sokszor hallott hazugság, a gyakran ismételt vád, úgy válik ténnyé és igazsággá, ahogy víz mossa ki a medrét a sziklák között. Lassan, kitartóan, biztosan.
Szintén népszerű fegyver a féligazságokkal operálás. A sunyin elhallgatott részletek, egy új, alternatív valóságot teremtenek a kitalálójának szándéka szerint. Az ilyen csapdát nehéz elkerülni, mert ami eléd tárul az igaz. És mégsem…
A demagógok korát éljük. Úgy itt, mint IRL. A szép szavak mélyén azonban sokszor csak üres lózungok rejlenek. Rosszabb esetben ostobaság, uszítás, őrület. Ha hallgatsz, a fekély tovaterjed. Ha felszólalsz ellene, rád sütik, hogy az igaz ügy fertelmes ellensége vagy. Áruló, eretnek, hamis magyar.
És mennyien keverik össze, a kritikát, a figyelmeztetést, az egyszerű mocskolódással, lejáratással. Hazudják az utóbbiról az előbbit. Pedig már a puszta szándékon eldől minden.
Sokan akarnak tévútra vinni minket. Gyanítom, lesz ki rám mutat, hogy én is közéjük tartozom. Mindenesetre egyik kedvenc versemben Robert Browning sorai közt személy szerint is felismerni véltem néhányukat. A mű hosszú és nem épp könnyed stílusú, szóval nem lesz ez egy votehajhász cikk tudom (így is csak egy részét hozom le). Azért mégis remélem, hogy lesznek néhányan, akik bírnak vele!
Lássuk hát, kik és hová vezetnének minket!
ROLAND VITÉZ A SETÉT TORONYHOZ ÉRT
(LÁSD EDGAR DALÁT A LEAR KIRÁLYBAN)
Tüstént gyanús volt, hogy félrevezet
E gúnyos- szemű, dér-vert nyomorék,
S míg mohón leste: a hazug beszéd
Rászed-e, száját rosszul leplezett
Öröm fintora reszkettette meg,
Hogy tőrbecsal s lesz újabb martalék!
Hisz botjával mi másért állt meg itt,
Mint hogy megcsaljon minden elmenőt,
Rászedje, aki itt találja őt,
S az utat kérdi?! – Vártam, vicsorít,
Mint egy halálfej, mankója pedig
Sírjeleket kaparva porba bök,
...
S lemondó-csendesen fordultam át
Az úton álló torzalak előtt
Az ösvényre. Egész nap szürke köd
Úszott a tájon s terjedt mindtovább
Az est, kilőve kancsal sugarát,
Hogy lássa még a pusztába veszőt.
Mégis: nem tett foglyává hamarabb
A sík, csak mikor hátam megett
- Visszafordítván tekintetemet -
Eltűnt az út. Körül vak puszta csak,
Csak puszta nyúlt a messzi ég alatt.
Indulhattam. Nem volt, mi mást tegyek.
Indultam hát. S nem volt még – úgy hiszem –
Ily sorvadt táj. Mert itt semmi se nőtt!
Virág? – Cédrus sem volna meglepőbb!
Úgy tűnt, hogy csupán konkoly s gyom terem
És szórja magvát, itt, hol senki sem
Bántja, s kincs volna egy hitvány bürök!
Nem! – Tunyaság, sorvadás és beteg
Gúny osztozott e tájék térein.
˝Nézz vagy ne nézz!˝ - szólt a Természet. - ˝Im,
Minden mindegy: én nem segíthetek,
Várom az izzó végítéletet,
Majd az perzsel fel s költi foglyaim!˝
S ha egy- egy kóró magasabbra nőlt:
Törten kókadt feje, hogy társai
Ne gyűlöljék. S mi lyuggathatta ki
Az aszott lapukat, nem hagyva zöld
Reményt sehol? Szörny volt, mi itt elölt
Mindent-mindent, szörnyű dühvel teli.
Gyér volt a fű, mint szőr a pokloson,
Ritkásan bújt ki elszáradt hegye,
A föld meg mintha vért szítt volna be,
S egy dülledt-csontu ló állt ott vakon
S hőkölt – miért is járt e tájakon? – ,
Pokol-ménesből kimustrált gebe.
Élt még? – Inkább úgy tűnt, hogy csak tetem:
Meredt és ösztövér, sokráncu nyak,
Zárt szem a rőt homloksörény alatt. –
Ritka ily torzság és bú együttesen,
Dög ennyire nem borzasztott sosem,
Mert ennyi kín csak vétekből fakad.
S szemhúnyva lestem, mit kér benn a szív.
S mint a küzdő, ki elébb bort kíván,
Szomjaztam régi, boldog és vidám
Korom, hogy aztán bírjam majd, mi hív.
A bajnok töpreng, s csak utána vív:
Jöjjön, mi jön, a régvolt íz után!
Jaj! – Cuthbert-et idéztem, a remek
Pirospozsgás és szőke cimborát,
S éreztem is már szinte, mint fon át
Karja – hogy el ne hagyjam helyemet –
Mint rég. De egy éj, s ő kegyveszett!
Hevem hűlt s szívem vacogott tovább.
Majd – mint avatásán – a hajdani
Gáncstalan lovag: Giles ötlött elő.
Ki merné azt – hetvenkedett -, mit ő?!
De vált a szín. Mellére valami
Hóhér papírt tűz. Lovagtársai
Nézik. Leköpdösött, rongy hitszegő!
...
Keresztbe folyt egy kis, sebes patak,
Váratlanul, mint kígyó hogyha jön,
S nem lágyan – noha lagymatag mezőn -,
Hisz fürdethetett volna ez a hab
Izzó ördög-patát is, oly harag
Vitte tajtékzón, örvény-pörgetőn.
Mily csekély víz s mi vad! – A part felett
Pár satnya, guggoló égerbokor
S pár ázott fűz szorongott s dőlt komor-
Némán a vízre: öngyilkos sereg;
S mi – bármiképp – gyötrőjük lehetett:
Érzéketlen futott a vízsodor.
Míg átkeltem – egek! – mi félelem
Járt át, hogy lábam hulla-főre lép,
Vagy meder-mérő gerelyem nyelét
Szakállába s hajába tekerem.
Vízipatkányt döftem le? – énnekem
Úgy tűnt, más hangot hallok: kisdedét.
Öröm volt partot érnem ideát! –
Bár reményem, hogy szebbet: puszta köd.
Miféle harcon milyen küszködők
Tiprása gyúrt e partból pocsolyát?
Mint a varangyok lúggal-tele kád
Mélyén, hiúzok izzó rács között,
Úgy vívhattak meg itt e part alatt.
De miért épp itt a tágas sík helyett?
Se ki, se be egy lábnyom sem vezet.
Tán beléndek tüzelte agyukat,
Mint a török a gályarabokat,
Küldvén zsidókra keresztényeket.
...
Oly távol volt a cél, mint egykoron…
A messzeségben semmi, csak az éj,
És semmi jel. S ekkor egy ösztövér
Nagy, fekete madár, Apollyon
Barátja szállt el sárkány-szárnyakon
S fejem súrolva: tán a várt vezér?
Mert fölpillantván látnom lehetett
A szürkületben is, hogy mindenütt
Hegy vesz körül – ha egy kopár gyepüt
Hepehupákból így illethetek.
Mint lephettek meg így? Ki fejti meg?
S úgy tűnt, kijutnom sem lesz egyszerűbb.
Mert felrémlett, hogy talán démoni
Rontás ült rám, Isten tudja, hogyan,
S rossz álom az egész. Azután utam
Is megszakadt. S kezdtem lemondani
Megint, s ím, kattant bennem valami
Mint csapda kattan s a vad fogva van…
S lángjával a felismerés bejárt:
Ez az a hely! – jobbról a két zömök
Domb, mint bikák, egymást-öklelők,
Balról magas hegy… Ilyen ostobát! –
Mint alhattam az oly régóta várt
S egy élet óta vágyott kép előtt?!
Közbül pedig a Torony állt maga!
Tömzsi torony – mint bolond szíve – vak;
Barna kövének párja nem akad
Sehol. A vihar gonosz démona
Mutatja meg így a hajósnak a
Szirtet, ha már a bárka beszakad…
Nem láttam volna? Tán mert este volt?
De hisz a nappal újra visszatért,
A tűnő fény egy résen át elért:
Óriás vadászként meglapult a domb,
Lesve, hogy a vad a vackáról kiront.
˝Döfd le már, rajta, rajta, ne kiméld!˝
Vagy nem hallottam volna? De hiszen
Mindenütt kongás, lárma kelt. Nevek
Idézték az eltűnt vitézeket.
Ez erős volt, amaz félelemtelen,
amaz szerencsés – s rég nincs híre sem!
Egy perc minden volt kínt megzengetett.
S ott álltak most körül, egész tömeg,
Lesték, mint végzem, eleven füzért
Fontak körém és lángolót, s ezért
Jól láttam mindent! – Ám nem törve meg
Számhoz emeltem s fúttam kürtömet:
˝Roland vitéz a Setét Toronyhoz ért…˝
/ A verset Tellér Gyula fordította /
Ki más lenne a dér-vert nyomorék, mint a jó öreg rosszindulat, mi úgy szivárog többek közt Ernst szavaiból, mint rothadt sebből a genny?
S csak én ismertem volna fel a patakban Akitloszt? ("Mily csekély víz s mi vad!" Mennyire találó!)
Vagy a "Pokol-ménesből kimustrált gebé"-ben Éheslovat?
Cuthbert-ben akár Fehérlovat, akár Margitot, vagy épp más bukott “hősünket”?
Giles-ben Gregust? Vagy a néha oktalanul jetibékerotyogtatókat?
S azt, hogy hová vezet példájuk és iránymutatásuk? Mennyire nehéz letérni az általuk kijelölt útról?
Vajon a nehézségek ellenére van-e esélyünk elérni a “Setét” tornyot?
Ez itt a kérdés.
Mily furcsa, hogy a sok jó és hasonló céllal érkező ember, közösségbe kerülvén ennyire kontraproduktív elegyet alkot. Szomorú, hogy a legharsányabbak komoly része azonos halmazt ad a legösszeférhetetlenebbekével.
A sokszor hallott hazugság, a gyakran ismételt vád, úgy válik ténnyé és igazsággá, ahogy víz mossa ki a medrét a sziklák között. Lassan, kitartóan, biztosan.
Szintén népszerű fegyver a féligazságokkal operálás. A sunyin elhallgatott részletek, egy új, alternatív valóságot teremtenek a kitalálójának szándéka szerint. Az ilyen csapdát nehéz elkerülni, mert ami eléd tárul az igaz. És mégsem…
A demagógok korát éljük. Úgy itt, mint IRL. A szép szavak mélyén azonban sokszor csak üres lózungok rejlenek. Rosszabb esetben ostobaság, uszítás, őrület. Ha hallgatsz, a fekély tovaterjed. Ha felszólalsz ellene, rád sütik, hogy az igaz ügy fertelmes ellensége vagy. Áruló, eretnek, hamis magyar.
És mennyien keverik össze, a kritikát, a figyelmeztetést, az egyszerű mocskolódással, lejáratással. Hazudják az utóbbiról az előbbit. Pedig már a puszta szándékon eldől minden.
Sokan akarnak tévútra vinni minket. Gyanítom, lesz ki rám mutat, hogy én is közéjük tartozom. Mindenesetre egyik kedvenc versemben Robert Browning sorai közt személy szerint is felismerni véltem néhányukat. A mű hosszú és nem épp könnyed stílusú, szóval nem lesz ez egy votehajhász cikk tudom (így is csak egy részét hozom le). Azért mégis remélem, hogy lesznek néhányan, akik bírnak vele!
Lássuk hát, kik és hová vezetnének minket!
ROLAND VITÉZ A SETÉT TORONYHOZ ÉRT
(LÁSD EDGAR DALÁT A LEAR KIRÁLYBAN)
Tüstént gyanús volt, hogy félrevezet
E gúnyos- szemű, dér-vert nyomorék,
S míg mohón leste: a hazug beszéd
Rászed-e, száját rosszul leplezett
Öröm fintora reszkettette meg,
Hogy tőrbecsal s lesz újabb martalék!
Hisz botjával mi másért állt meg itt,
Mint hogy megcsaljon minden elmenőt,
Rászedje, aki itt találja őt,
S az utat kérdi?! – Vártam, vicsorít,
Mint egy halálfej, mankója pedig
Sírjeleket kaparva porba bök,
...
S lemondó-csendesen fordultam át
Az úton álló torzalak előtt
Az ösvényre. Egész nap szürke köd
Úszott a tájon s terjedt mindtovább
Az est, kilőve kancsal sugarát,
Hogy lássa még a pusztába veszőt.
Mégis: nem tett foglyává hamarabb
A sík, csak mikor hátam megett
- Visszafordítván tekintetemet -
Eltűnt az út. Körül vak puszta csak,
Csak puszta nyúlt a messzi ég alatt.
Indulhattam. Nem volt, mi mást tegyek.
Indultam hát. S nem volt még – úgy hiszem –
Ily sorvadt táj. Mert itt semmi se nőtt!
Virág? – Cédrus sem volna meglepőbb!
Úgy tűnt, hogy csupán konkoly s gyom terem
És szórja magvát, itt, hol senki sem
Bántja, s kincs volna egy hitvány bürök!
Nem! – Tunyaság, sorvadás és beteg
Gúny osztozott e tájék térein.
˝Nézz vagy ne nézz!˝ - szólt a Természet. - ˝Im,
Minden mindegy: én nem segíthetek,
Várom az izzó végítéletet,
Majd az perzsel fel s költi foglyaim!˝
S ha egy- egy kóró magasabbra nőlt:
Törten kókadt feje, hogy társai
Ne gyűlöljék. S mi lyuggathatta ki
Az aszott lapukat, nem hagyva zöld
Reményt sehol? Szörny volt, mi itt elölt
Mindent-mindent, szörnyű dühvel teli.
Gyér volt a fű, mint szőr a pokloson,
Ritkásan bújt ki elszáradt hegye,
A föld meg mintha vért szítt volna be,
S egy dülledt-csontu ló állt ott vakon
S hőkölt – miért is járt e tájakon? – ,
Pokol-ménesből kimustrált gebe.
Élt még? – Inkább úgy tűnt, hogy csak tetem:
Meredt és ösztövér, sokráncu nyak,
Zárt szem a rőt homloksörény alatt. –
Ritka ily torzság és bú együttesen,
Dög ennyire nem borzasztott sosem,
Mert ennyi kín csak vétekből fakad.
S szemhúnyva lestem, mit kér benn a szív.
S mint a küzdő, ki elébb bort kíván,
Szomjaztam régi, boldog és vidám
Korom, hogy aztán bírjam majd, mi hív.
A bajnok töpreng, s csak utána vív:
Jöjjön, mi jön, a régvolt íz után!
Jaj! – Cuthbert-et idéztem, a remek
Pirospozsgás és szőke cimborát,
S éreztem is már szinte, mint fon át
Karja – hogy el ne hagyjam helyemet –
Mint rég. De egy éj, s ő kegyveszett!
Hevem hűlt s szívem vacogott tovább.
Majd – mint avatásán – a hajdani
Gáncstalan lovag: Giles ötlött elő.
Ki merné azt – hetvenkedett -, mit ő?!
De vált a szín. Mellére valami
Hóhér papírt tűz. Lovagtársai
Nézik. Leköpdösött, rongy hitszegő!
...
Keresztbe folyt egy kis, sebes patak,
Váratlanul, mint kígyó hogyha jön,
S nem lágyan – noha lagymatag mezőn -,
Hisz fürdethetett volna ez a hab
Izzó ördög-patát is, oly harag
Vitte tajtékzón, örvény-pörgetőn.
Mily csekély víz s mi vad! – A part felett
Pár satnya, guggoló égerbokor
S pár ázott fűz szorongott s dőlt komor-
Némán a vízre: öngyilkos sereg;
S mi – bármiképp – gyötrőjük lehetett:
Érzéketlen futott a vízsodor.
Míg átkeltem – egek! – mi félelem
Járt át, hogy lábam hulla-főre lép,
Vagy meder-mérő gerelyem nyelét
Szakállába s hajába tekerem.
Vízipatkányt döftem le? – énnekem
Úgy tűnt, más hangot hallok: kisdedét.
Öröm volt partot érnem ideát! –
Bár reményem, hogy szebbet: puszta köd.
Miféle harcon milyen küszködők
Tiprása gyúrt e partból pocsolyát?
Mint a varangyok lúggal-tele kád
Mélyén, hiúzok izzó rács között,
Úgy vívhattak meg itt e part alatt.
De miért épp itt a tágas sík helyett?
Se ki, se be egy lábnyom sem vezet.
Tán beléndek tüzelte agyukat,
Mint a török a gályarabokat,
Küldvén zsidókra keresztényeket.
...
Oly távol volt a cél, mint egykoron…
A messzeségben semmi, csak az éj,
És semmi jel. S ekkor egy ösztövér
Nagy, fekete madár, Apollyon
Barátja szállt el sárkány-szárnyakon
S fejem súrolva: tán a várt vezér?
Mert fölpillantván látnom lehetett
A szürkületben is, hogy mindenütt
Hegy vesz körül – ha egy kopár gyepüt
Hepehupákból így illethetek.
Mint lephettek meg így? Ki fejti meg?
S úgy tűnt, kijutnom sem lesz egyszerűbb.
Mert felrémlett, hogy talán démoni
Rontás ült rám, Isten tudja, hogyan,
S rossz álom az egész. Azután utam
Is megszakadt. S kezdtem lemondani
Megint, s ím, kattant bennem valami
Mint csapda kattan s a vad fogva van…
S lángjával a felismerés bejárt:
Ez az a hely! – jobbról a két zömök
Domb, mint bikák, egymást-öklelők,
Balról magas hegy… Ilyen ostobát! –
Mint alhattam az oly régóta várt
S egy élet óta vágyott kép előtt?!
Közbül pedig a Torony állt maga!
Tömzsi torony – mint bolond szíve – vak;
Barna kövének párja nem akad
Sehol. A vihar gonosz démona
Mutatja meg így a hajósnak a
Szirtet, ha már a bárka beszakad…
Nem láttam volna? Tán mert este volt?
De hisz a nappal újra visszatért,
A tűnő fény egy résen át elért:
Óriás vadászként meglapult a domb,
Lesve, hogy a vad a vackáról kiront.
˝Döfd le már, rajta, rajta, ne kiméld!˝
Vagy nem hallottam volna? De hiszen
Mindenütt kongás, lárma kelt. Nevek
Idézték az eltűnt vitézeket.
Ez erős volt, amaz félelemtelen,
amaz szerencsés – s rég nincs híre sem!
Egy perc minden volt kínt megzengetett.
S ott álltak most körül, egész tömeg,
Lesték, mint végzem, eleven füzért
Fontak körém és lángolót, s ezért
Jól láttam mindent! – Ám nem törve meg
Számhoz emeltem s fúttam kürtömet:
˝Roland vitéz a Setét Toronyhoz ért…˝
/ A verset Tellér Gyula fordította /
Ki más lenne a dér-vert nyomorék, mint a jó öreg rosszindulat, mi úgy szivárog többek közt Ernst szavaiból, mint rothadt sebből a genny?
S csak én ismertem volna fel a patakban Akitloszt? ("Mily csekély víz s mi vad!" Mennyire találó!)
Vagy a "Pokol-ménesből kimustrált gebé"-ben Éheslovat?
Cuthbert-ben akár Fehérlovat, akár Margitot, vagy épp más bukott “hősünket”?
Giles-ben Gregust? Vagy a néha oktalanul jetibékerotyogtatókat?
S azt, hogy hová vezet példájuk és iránymutatásuk? Mennyire nehéz letérni az általuk kijelölt útról?
Vajon a nehézségek ellenére van-e esélyünk elérni a “Setét” tornyot?
Ez itt a kérdés.
Facebook
Twitter
Discord
Comments
haszontalan
juj
Csak akkor, ha senki nem gondolkodik el rajta, Gézenguz.
Nincs olyan cikk ami haszontalan......mivel aki írta annak célja volt vele.
A cikkhez meg annyit, hogy igen sokan csak olvassák az egymást vádló cikkeket. Mivel sokan nem ismerik a hátteret ezért aránylag könnyű tévútra térniük.Viszont aki kicsit több időt fektet olvasásba az nem teljesen de azért elég nagy vonalakban tisztán lát és talán akkor úgy is ítélkezik.Persze nem zörög a haraszt ha a szél nem fújja.
Továbbá igen kevés időt kell ráfordítani, hogy kiderüljön kik az állandó szereplői ezen cikkeknek. Szerény véleményem szerint a húsos fazékért megy a harc semmi másért.Meg aztán ha a való életben nem vitték semmire akkor itt lehetnek valakik.Ezért is van az, hogy egy-egy közszereplő igen nehezen tud távozni. Rabja lett az "elit"-nek.
Persze nem nagyon veszik észre, hogy ez a média war amit vívnak nyilvánosan az nem nagyon segít a magyar játékosokon.Csupán elveszi a kedvüket a játéktól.De ez már régebben is így volt és nem tanulunk belőle. Sajna le kéne mondani végre az Én központú játékról és végre tenni is valamit a másikért. Továbbá számomra még mindig érthetetlen, hogy egy-egy lejáratott vezető (ha jogos ha nem) miképp tud újra nyeregbe szállni a posztért.
Ez olyan mintha este agyon vernek és másnap elmegyek, hogy kevés volt üssenek meg újra. Persze nem fog változni semmi.Gondolom azért mert egy új arcon nem nagyon lenne kezdetben fogás.Így nem lehetne a médiát teleszórni vádaskodó cikkekkel. Lényeg a lényeg amíg erep megy mindig ugyan azok lesznek ott fent és mindig egymás fogják köpködni.Mindig lesznek szövetségeseik és mindig lesznek ellenségeik.Ezért vagyunk mi magyarok 🙂Ehhez értünk és mesterien csináljuk. Bocs a sok h.sz miatt.
Mondja ezt az aki meghamisitotta a GAT 2010 augusztusi lazadasanak tortenetet, es ugy irta le a dolgokat ahogy azok nem tortentek meg engem beallitva gonosznak mig a szegeny gatosokat aldozatnak.
Es a romanozo zotza meg LTzole meg drago az kicsoda lenne?Ezek akik ciganykurvazzak az anyamat ezek kicsodak?Kicsoda az amerikai oldalon harcolo franky?Kicsoda a Csillat letamado Levi Kay?Kicsoda a leves keptegenyeit leszolo Rodric?Erre valaszolj te demagog hazug.
Lol, hol buktam meg külügyesként ?😃
Csak mert egyik legjobb ciklus volt, még az engem nem kimondottak szeretők is elismerték, szóval ez a cikk pontosan ugyanolyan uszítás és féligazság, ami ellen állitólag fel szeretnél lépni.
Első cikked mostanában ami nem vote.Még nem unsub, ahhoz kellene még min 1 ilyet írnod, de tőled ez óriási csalódás.
Miert lenne csalodas?Eddig is csak sajat magat meg a gatosokat hazug modon heroizalo cikkeket irt.Itelkezik felettunk de a sajat falkaja felett szemet huny.
Itt van az egyik Ernst. Benne azt bírom, ha vád éri akkor az a tipikus ha Én bukok te is jössz velem emberke. Megbízhatóság magas fokon.Rajongása a hatalomért szavakba nem foglalható.Persze azért biztos van aki kedveli, vagyis remélem.Gondolom régebben valami vezető szereped lehetett de lehet fel kéne fogni, hogy az a múlt.Te nem építesz ebben az országban már semmit csak rombolsz.De az úgy látom élvezed.Mindenképp gratulálok hozzá.Csak így tovább van még ennél lejjebb is.
Szoval szerinted Cholera city az ha serelmezem hogy valaki vizet predikal es bort iszik raadasul engem ragalmaz az rombolas?Sosem erdekelt a hatalom tettem a dolgom a hazamert fizetseg es megbecsules nelkul.Az egyetlen ami zavar az a kepmutatas es az emberi hulyeseg.
De irjad csak te is a hazug kommentjeidet sokat ismeteled valaki elhiszi.
Csak az magyarázkodik akinek szüksége van rá 🙂
Az hagyján, de többségünk 3-4 éve játszik, szóval óhatatlanul mindenki (aki a legtöbbet tette az országért az is) elkövetett kisebb nagyobb hibákat is mellé, szóval az egy dolog, hogy összemos egyrészt mindenkit, és csak fekete színben állit be, de ráadásul a szereplők 95% ról meg, akik sokkal nagyobbhibákat is csináltak, azokat meg sem említi, se a pozitív dolgokat senkivel kapcsolatban.
Úgyhogy ez a cikk kb olyan, mintha Éhesló írta volna.......🙁
Tévúton jársz, Ernst. Ennyi.
Mindenkinek joga van a velemenyehez es megvedeni az igazat.Ebben nincs semmi magyarazkodas barmennyire is probalsz most kotekedni.
Persze emellett kimaradt a szerző ítélete saját maga felett is, és még lehetne sorolni.🙂
Cholera City neked meg annyit, hogy ált suli 1 osztályos anyag, hogy a magyarázkodás és a süketelés (csúsztatást tartalmazó tények) helyreigazitása NAGYON nem 1 és ugyanaz.
Szóval nem tudom ki hová vezetne minket, de hogy ez a cikk nomen es omen és hatalmas tévút, az valóban hótziher🙁 Bocs Rodric, de this is the naked truth.
Az en utam meg mindig oszintebb mint a tied Rodric.Maradj nyugodtan a romanozos, tolvaj, penzmoso USA odalan harcolo haverokkal.
gyerekek.takarodó
Marginaldefeat, attól tartok, hogy a világképed egy cseppet túlzottan énközpontú. Végtelenül sajnálom, hogy Browning nem írt az egyébként kétségtelenül nagyívű külügyi pályafutásodról. Legközelebb feltétlenül konzultálok vele, hogy ne felejtsen ki téged. Természetesen a többieket is név szerint említeni fogja következő művében. : )
Rodric ezt TE IRTAD kérlek a cikkben:
"Ki más lenne a dér-vert nyomorék, mint a jó öreg rosszindulat, mi úgy szivárog többek közt Ernst szavaiból, mint rothadt sebből a genny?
csak én ismertem volna fel a patakban Akitloszt? ("Mily csekély víz s mi vad!" Mennyire találó!)
Vagy a "Pokol-ménesből kimustrált gebé"-ben Éheslovat?
Cuthbert-ben akár Fehérlovat, akár Margitot, vagy épp más bukott “hősünket”?
Szóval ha hülyeséget irsz velem kapcsoltban, akkor hadd reagáljak már rá engedelmeddel
GÁTmaxx \o/
Vagy ha én állitok vmit rólad és te mersz ellenvéleményt mondani, akkor te rögtön énközpontú vagy?
Röhögtess még kérlek...Vagy úgy gondolod, hogy neked jogodban áll véleményt (tele csúsztatásokkal) írni, mig másnak nincs joga rá reagálni?
További sok sikert mindenesetre, uszitsz csak tovább, azért megkérdezném, hogy magadat hová tennéd be ezek alapján a szereplők közt.
Nekem tetszik a vers. A cikk eleje is jó.
A Torony kép alatt kínált megfejtésért kár a végén, rá kellett volna bízni mindenkire, hogy ki hova milyen szereplőt lát / asszociál.
S akkor nincs vita meg vádaskodás sem mert a helyzetértékelés nem vált át személyes síkra.
És egész véletlenül nem arról írtam, amit Browning versében láttam? Mellesleg talán nem voltál remek cimbora (értheted jó munkásnak is a külügyben), majd kegyvesztett egyén?
Gondolkodni is kéne, nem csak kapásból visszautasítani mindent.
Még annyit utoljára (a továbbiakban nem érdekel a dolog) hogy a szerzőt NAGYON NEM ilyennek ismertem eddig, és javasolnám, hogy térjen vissza a szatirikus és humorral teli cikkekhez, mert ahhoz tényleg ért, mindenkinek lehet rossz napja, szóval én a helyében törölném ezt, én is tettem már meg saját cikkel, nem szégyen bevallani, ha hibázik az ember néhanapján.
(Ohh tényleg sz..jon sünt aki ezt a kommenthatárt kitalálta) Szóval Rodric egy dolog, hogy nem negatív a szándék, de a pokolba vezető út is...Szóval minden olyan cikk, ami alkalmas lehet a megmaradt magyar közösség további széthúzására, az szerintem nem helyes.
Muha Rodric vadol masokat azzal, hogy EN kozpontuak?Mikor minden cikke a GAT meg sajat maga heroizalasarol szol?
ernő kezdesz unalmas lenni. Leolt az ember, elkussolsz 2-3 hétre, aztán megint ugyanazokat hozod fel. Vedd be inkább a gyógyszereidet, ruházd meg az asszonyt, igyál egy sört inkább, mint hogy jössz megint a rágalmaiddal.
[removed]
leves ne fp-zd magad margit miatt az istenit neki legyél már férfi!
[removed]
A következő miatt tartom irrelevánsnak az effajta erep--valóság párhuzamokat. Mindez sarkított, nyilván.
A rögvalóságban igen is van tétje a közösségi rendszerek hatékonyságának. Az egyén szempontjából sem mindegy, például, hogy a nagy közös évi átlagban kb. egy százalékkal bővül (esetleg annyival sem), mondjuk 2-3 évtizeden keresztül, vagy hárommal, esetleg néggyel. Mert utóbbi esetben végül szinte mindenkinek sokkal több jut, mint az előbbiben.
Az erepen viszont a teljesítmények közötti különbség szerintem alig mérhető. Hosszabb távon egyáltalán nem mérhető, mert a legsikeresebb akciót is max. 10 napon belül visszacsinálják. Innentől kezdve pedig tök mindegy, milyen közösségi rendszer működik, és ki irányítja éppen. Mert hosszabb távon egyik is pont oda jut, mint a másik.
Ha a dolgokat erről az oldalról nézzük, tévút az erepen nem létezik.
655321
A másik megközelítése viszont az is lehetne, hogy az erepen csakis tévút létezik. : D
Muha zotza pont te beszelsz aki habzo szajjal romanozol meg szidod anyamat csak azert mert megszoltam a tolvaj drago haverodat anno?Kepmutatas magas fokon.
Ebben az esetben viszont, Rodric, sérelmezném, hogy csak a cikkben szereplők tévútjait emelted ki, hiszen sokkal szimpatikusabbak tucatjai léteznek.
655321: nem osztom az álláspontodat, mert az erepen a forgandóság okán leginkább nem az eredmény számít, hanem ahogyan azt a közösség a vezetőivel eléri.
Ezért nem szerencsés morális zombikra bízni a vezetést újra és újra, hogy ugyan azokat az aljasságokat és megalkuvásokat követhessék el ismét és ismét.
A vers tényleg hosszú volt, de végül is megérte elolvasni.
Az azonban vicces ahogy kétkattos kommentelóként egy lapra kerülök azokkal akik ezt a közösséget rendre megalázzák és tönkretették.
Érdekelne az emegett álló megfontolásod.
Jákob kérdésére nem válaszoltál, ezek a kóser srácok neke😛
http://www.erepublik.com/en/citizen/profile/3886400
http://www.erepublik.com/en/citizen/profile/2184714
http://www.erepublik.com/en/citizen/profile/1925702
http://www.erepublik.com/en/citizen/profile/4377310
http://www.erepublik.com/en/citizen/profile/1495124
http://www.erepublik.com/en/citizen/profile/1310550
Ők hová kerülnek a történeteidben? Jó úton járnak?
Eheslo, annak az elvnek, hogy ne legyenek többmedálos elnökök, én is híve vagyok. Ezért szavazok rendszeresen Hupákra.
Azok a sracok felaldozzak maguk a haza oltaran es szenvednek a full bonuson.
"Muha zotza pont te beszelsz aki habzo szajjal romanozol meg szidod anyamat "
Keresd a hibát, immár negyedjére
Ez az igazi tévút:
Hiába töröltettétek a cenzorotokkal itt van ismét:
http://www.erepublik.com/en/article/-only-hu-ero-cp-8-k-ouml-zl-ouml-ny-ndash-kr-oacute-nika-egy-bejelentett-v-aacute-ltoz-aacute-sr-oacute-l-2-napos-cikk--2025392/1/20#comments
Nem tudom mit nyavajognak itt egyesek, szerintem király lett!
Kicsit meglep, hogy ennyi ember számára nem egyértelmű: arról írtam, ami eszembe jutott a _versről_.
Némileg elkeserít, az ilyen fokú meg nem értés. : - /
Eheslo
Ernstre pontosan annyit reagálok, amennyit érdemes. Se többet, se kevesebbet.
Amúgy ezek a srácok, minden hibájuk ellenére többszörösét tették az országért, mint mondjuk te.
ez most mi ??
En meg tobbet tettem mint ezek a sracok osszesen szoval akkor en vagyok az Istencsaszar?Nem.Te nem a versrol irtal hanem engem baszogatsz.Kis hazug.
Ernst, mondtam már, hogy tévúton jársz? : D
Annyira szánalmas látni, amikor egy ilyen lélektelen osztógép mint te, kislány módra sírva zokog, amikor őt említik meg. Tervezel esetleg lemondást, és külföldre menekülést? Vagy már nincs miről lemondani, csak a rossz modorról?