Törött gondolatok [Broken thoughts]

Day 482, 07:34 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver


Törött gondolatok

A sötét völgyön megyek keresztül, a rosszindulat sötét völgyén, nem halál csak rosszakarat, megízlelhetem majdnem, oly sűrű, oly sötét, majdnem szilárd. Megállítana, de fehéren izzó düh ég bennem, és segít át rajta, semmi sem állíthat meg most, az utolsó gátak is átszakadtak, s leestek a lélek legsötétebb bugyraiba, és hullik már a csupasz fákról az arany levél, csak hullik, csak hullik, ahogy a szél sodorja az árnyakat s a vízterhes fellegeket, el, el, el tőlem, távozz tőlem sötétség, nem érinthetsz meg, távozz tőlem árnyék, elszállsz a napfényben, távozz tőlem piszkos álom, hisz üres vagy mint egy száraz kút csupán; Én vagyok a szél, mi fúj s én vagyok az árny ami elhúz, ártatlan vagyok, de elillanok, ha megérintesz meglepődsz, ha megsértesz, átváltozok, én vagyok a változás is, szavakkal nem érhetsz utol, nevetek rajtuk és fellángolok, én vagyok a sárkány, aki ismer de nem a bestia aki elpusztít; a fény vagyok aminél láthatod a magadét, s amit láthatsz ha mersz – merj hát látni, mert hát csatlakozni, merj hát merni és én elkaplak ha leesel – mert szeretlek ha mersz.

Isten veled fény, isten veled árnyak, isten veletek hazugságok és isten veletek megbocsátások; a föl törött üveg, törött maradványai egy elfelejtett földnek, összetört álmok és szétzúzott pontok, a fülemben vér dübörög, a látvány vérben úszik el, a tájat vér önti el, vér mindenütt hiszen törött üvegen gyaloglunk, aki tovább bírja túléli, aki nem bírja lezuhan és a farkasok felfalják mert ez a természetük, a hiba halál vagy rosszabb – ki törődik már a becsülettel, mikor sértett büszkeség áll szemben megsértett becsülettel, és a vér az ára mindennek… ki fizeti meg? A pontifex egyedül áll, a hidakat felégették, ő, ki hidakat épített s bölcsességet hozott, most félredobva áll, miközben sértések szállnak, átkok szállnak, hollók szállnak, fellegek szállnak – ez egy jó nap a halálra, a józan ész és az érvek halálára.

Szerelem van a levegőben de gyűlölet van a vizekben, a szeretet a tűz, de a gyűlölet leoltja, hideg vízzel elfojtja, a szerelem az amit tesz, a gyűlölet az, amit mind teszünk és tagadunk – tagadjuk, elhárítjuk, rámutatunk, elmagyarázzuk és köpködjük… mennyi gyűlölet, elég hogy megölje a szeretetet, mennyi szeretet, elég-e, hogy megfojtsa a gyűlöletet és sírjon – mersz-e érezni vagy hagyod a gyűlöletet beszélni?

Törött gondolatok és törött végek…

Törött hidak és törött emberek…

Ki fogja a kerítést kijavítani?

Broken thoughts

I walk through the valley of the shadow of… malice. It is not death, but malice. I can almost taste it, its darkness is so dense as to be almost solid. It wants to stop me, but red-hot anger burns in me and takes me through, for nothing can stop me now, the last dams broke and fell to the undying depths of the soul, and the golden leaves just fall, just fall from the mighty trees as the winds drive the shadow-figures and the pregnant clouds away, away from me, begone darkness you will not touch me, begone shadows, you will dissolve in the sun, begone foul dreams for you are empty as a dry well and about that fertile; I am the wind that blows and I am the shadow that goes, I am fair but I am volatile touch me and you will be surprised, hurt me and I change, I am the change, you cannot touch me with words, I laugh at them and I flame them, I am the dragon that knows but not the beast that destroys; I am the light by which I can see yours but for that you can watch mine if you dare to - I dare you to see, I dare you to join, I dare you to dare and I will catch you if you fall, for I love you if you try.

So long light, so long shadow, so long lies and so long pardons; broken glass is on the ground, broken remains of a forgotten land, shattered dreams and smashed points, blood is beating its drums in my head, blood is filling the vision and flooding the land, blood is everywhere, for we walk on broken shards, who takes it better survives, who takes it less falls, and the wolves devour as it is their nature, a mistake is death or even worse… who cares for fair and square when insulted pride stands against affronted honour and blood be the price of the admiralty… who pays it in full? A pontifex stands alone, the bridges are all burnt, a maker of the bridges, who bringeth wisdom - but it is not even noticed, it is thrown aside, as curses fly, as crows fly, as the clouds fly – it is a good day for sense and reason to die.

Love is in the air, but hate is in the waters; love is fire but hate douses it with ice-cold water, love is what love does, but hate is what we all do and deny – deny it, point to it, explain it and spout it, so much hate as to make love die, so much love, as to choke hate and cry – dare you trust in what you feel or let you flame your hatred still?

Broken thoughts and broken ends…

Broken bridges and broken senses…

Who dares to mend fences?

Quicksilver

.