Szolgálati közlemény

Day 1,538, 03:21 Published in Hungary Hungary by gyika
A moderálásról, utoljára.

A tegnap egy kis türelmet kértem az új moderátor nevében, hogy bele tudjon rázódni a magyar médiánk rejtett mélységeibe. Ezt a türelmet nem kapta meg. Nem baj, van ez így.
Én viszont megkaptam a magamét. Türelmes ember vagyok, általában jól viselem a stresszt, már ha jó okát találom annak, hogy ne álljak odébb. És most eljött az idő, hogy ne lássam okát. Amikor elvállaltam, három dolog vezérelt: egyrészt úgy gondoltam (ne feszegessük most, mennyire jogosan), hogy az átlagosnál jobban tudnám ezt a tevékenységet folytatni, mint a jelentkezők többsége. A második az, hogy valahogy segíteni akartam a magyar közösségen, s úgy gondoltam, moderátorként kapocs is lehetek a játékosok és az adminok között. (A harmadik személyes, úgy gondoltam, hogy modként majd kisisteni hatalmat kapok, s segíthetek a sok multi felkutatásában, bannolásában. Rosszul gondoltam.)

Kijelentem, hogy ezennel visszavonulok a magyar tartalmak moderálásától.

Mivel van, aki a foglalkozzon vele, én inkább átmegyek a román médiába, jetiket vegzálni. Remélem ezt még Eheslo is örömmel fogadja: jetibéren tengődve fogja valaki szívatni, cenzúrázni a jetiket, igaz, hogy nem is egy magyar, de legalább egy „székely”. Helyemet átveszi az új moderátor, kinek nevét nem mondom meg. Őt is megkértem, hogy ne tegye, de megnyugtatott: nem hülye ő, hogy magát szívatassa, tiszta feleslegesen. Egyéb dolgokban természetesen továbbra is állok rendelkezésetekre, keressetek levélben, csetten, ha úgy gondoljátok, szükség lenne egy olyan csatornára az adminok felé, ami gyorsabb, mint a hivatalos utak.

A legvégére néhány személyes gondolat.
Itt is, a valós életben is megpróbálok nagyon elfogadóan bánni az embertársaimmal. Emberek vagyunk, sokfélék, s az élet általában is éppen elég szívással jár anélkül is, hogy azokat még én is szaporítanám. De a gonoszságot, az értelmetlen gáncsoskodást nem tudom, s nem is akarom elfogadni. Egyszerűen nem értem meg, mi visz rá embereket arra, hogy hosszas kutakodással megkeresse azt a pontot, ami az embertársának a legfájdalmasabb, majd nagy kéjjel belevájni, hogy az a másik rosszul érezze magát. S mindezt a legnagyobb hidegvérrel: ha kell, a játék szabályaira hivatkozva (pl. semmi sem tiltja másnak a szakmájáról való fecsegést), vagy könnyű csúsztatásokra építkezve (egyenlőségjelet téve a médiatanács munkája és a könyvégetés között).

Mindezt egy játékban. Ahova elvileg szórakozni jövünk, és megélni azt az élményt, amit a közös erőfeszítés által elvégzett munka tud csak nyújtani.