Scrisoare catre Hanchi si Adileu

Day 753, 12:58 Published in Romania Hungary by gyika
"Sa-mi explice si mie cineva, ca nu inteleg! Voi sunteti cetateni ai Transilvaniei dar in primul rind ai frumoasei Romanii! Ce cautati voi in trupele de elita al armatei ungare?"
(hanchi)

"Nasol sa fi secui, nici roman nici ungur, va compatimesc."
(adileu)


Draga Hanchi, draga Adileu!


Am citit cu intristare remarcile voastre intre comentariile din scrisoarea mea. Nu imi pot da seama daca ati scris aceste comentarii din nestiinta sau rea vointa. Nu ca ar conta, fiindca ambele variante ma intristeaza.

Bunicii mei s-au nascut aici in Vacsárcsi, Ungaria, si aici au si fost inmormantati tot aici in Vacaresti, Romania. Au fost oameni integrii, oameni de treaba, care si-au educat copiii in acelasi spirit, la fel cum m-au educat si parintii pe mine. Au fost secui de la nastere pana la moarte, si acest lucru nu a fost influentat de faptul ca intre timp o linie a fost mutata mai incolo pe o harta. Sunt secui, si sunt mandru de acest lucru. Adileu sa nu ma compatimesti fiindca nu ai ce compatimi. Dumnezeu ne-a oferit putere, mandrie, rabdare si integritate pentru a trai pe un pamant neroditor in vremuri neprietenoase. Cred ca a meritat, eu sunt multumit. Cunosc multe persoane care invidiaza secuii pentru "acest cadou".

Spui ca sunt roman doar fiindca traiesc in Romania? Deci in Moldova traiesc doar moldoveni? Numesti-i atunci bascii spanioli, numeste corzicanii francezi, sa le spui suedezilor care traiesc in Finlanda ca sunt finlandezi, insa doar in cazul in care ai centura neagra in cel putin trei arte martiale sau daca alergi suta de metri in sub 10 secunde.

Sunt secui si sunt ungur, dar inainte de toate ma consider om, in sensul umanist al cuvantului. Asa cum si scriitorul meu favorit, Kurt Vonnegut, scria: "incerc sa nu fac lucruri care sa faca pe altcineva sa se simte ca si cum ar fi borat de un caine". Si sunt bucuros cand ma intalnesc cu persoane care gandesc la fel.

Una dintre cele mai insulte pe care i le poti adresa unui secui este sa ii spui ca este roman. Si este in parte si vina voastra: a celor care nu pot accepta ca traim printre voi, ca avem o constiinta diferita de al vostru. Multi va uitati la noi ca si la niste inamici, nu ca si la un coleg, un vecin sau un prieten. In acelasi timp nici noi nu putem sa uitam faptele din trecut, de dezamagirile produse de faptele rele comise de romani cand in numele guvernului roman, cand din convingere si cand din obedienta. Ne este si mai greu cand ne lovim de faptul ca si acum mai sunt unele persoane deranjate de simpla noastra existenta, cand unele persoane se amuza batandu-si joc de avatarele noasre, cand sunt persoane deranjate de faptul ca eu folosesc limba mea materna. Ssuntem noi secui, dar nu sfinti.

In final doresc sa va recomand in atentie cateva persoane: pe Mihu Copilu, care nu odata ne-a luat apararea, Leandros si Zsolt87, care au dovedit ca nationalitatea nu este o piedica pentru a ne putea intelege. Sunt mai multe persoane si sper ca Hanchi si Adileu sa ia exemplu de la ei.

Cu stima,
Gyika.

(ps.: Multumesc lui Zoli pentru traducere)



"Valaki magyarázza el nekem, mert nem értem: erdélyiek vagytok ugyan, de elsősorban Románia polgárai. Mit kerestek akkor a magyar elitek között?"
(hanchi)

"Szar lehet székelynek lenni, se nem román, se nem magyar, sajnállak benneteket."
(adileu)


Kedves Hanchi, kedves Adileu!


Szomorúan olvastam a megjegyzéseiteket a levelem kommentjei között. Azóta sem tudom eldönteni, hogy a gonoszság vagy a tudatlanság vezette a kezeteket, amikor a soraitokat leírtátok. Nem mintha sokat számítana, mert mind a két lehetőség szomorú.

Nagyszüleim itt születtek, Vacsárcsiban, Magyarországon, s itt is vannak eltemetve, Vacaresti-ben, Romániában. Rendes, becsületes emberek voltak, s igyekeztek szüleimet is erre nevelni, mint ahogy a szüleim is engem. Székelyek voltak születésüktől halálukig, s ezen semmit sem változtatott az a dolog, hogy valakik időközben a térképen arébbtoltak egy csíkot. Én is székely vagyok, s büszke vagyok a székelységemre. Adileu, cseppet se sajnálj, mert nincs amiért, Isten tartást, büszkeséget, kitartást és becsületességet adott cserébe a székelyeknek cserébe azért, mert egy terméketlen földön kell élnünk, barátságtalan időkben. Szerintem nem is csináltunk rossz üzletet, én meg vagyok elégedve. Sok nem székely embert ismerek, aki még irigykedik is ránk ezért az "üzletünkért".

Azt mondod, román lennék csak azért, mert Romániában élek? Moldvában ezek szerint nem élnek románok, csak moldávok? Hát, szólítsd akkor spanyolnak a baszkot, franciának a korzikait, finnek a Finnországban élő svédet, de csak ha kurva gyorsan tudsz szaladni, vagy fekete öves vagy legalább három harcművészetben.

Székelynek tartom magam ( az is vagyok), magyarnak, de mindenekelőtt embernek, a szó humanista értelmében. Mint ahogy azt kedvenc írom, Vonnegut megfogalmazta: igyekszem nem tenni olyasmit, amitől valaki úgy érzi majd magát, mint akit épp egy kutya okádott ki. S örömmel tölt el, ha hasonlóan gondolkodókra találok.

A székelyek az egyik legnagyobb sértésnek tartják, ha valaki lerománozza őket. S ebben sajnos nektek is nagyon nagy részetek van: nektek, kik nem tudjátok elfogadni azt, hogy közöttetek élünk, nem tudjátok megérteni azt, hogy nekünk más az öntudatunk, az ellenséget keresitek bennünk, s nem a társat, a szomszédot, a munkatársat, a barátot. Ugyanakkor mi sem tudunk átlépni a múlton, a csalódásokon, a rossz tetteken, amiket román emberek követtek el a román kormányok nevében, mikor meggyőzödéssel, mikor csak kötelességtudóan. S még nehezebb, ha a rosszindulattal még a mai napig is szembesülnünk kell, ha még mindig vannak, kiknek még az is fáj, hogy vagyunk, kik bocskorral hágnal az avatárunkra, s ettől viccesnek érzik magukat, kiknek fáj, ha az anyanyelvemem szólok. Ne várjatok csodát, székelyek vagyunk, nem szentek.

A legvégén szeretnék a figyelmetekbe ajánlani néhány embert: Mihu Copilu-t, aki legalább a legkirívóbb esetekben szót emel, Leandrost és Zsolt87-t, kik megmutatják, hogy a nemzetiség nem feltétlenül akadály az együvétartozásban. Többen is vannak, Hanchi és Adileu vegyetek példát tőlük.

Tisztelettel,
Gyika.

(ui. Köszönöm Zoli a fordítást!)