Repülj! [Fly!]

Day 510, 11:55 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

.

Fly!

Fly and you will get wings. Fly and you become the wind. Fly and your force is irresistible.

All you have to do is try.

Spread your imaginary wings wide, let the sun shine upon their colorful feathers, let the talons rip the fresh air of great heights, let the powerful beak open and tear flesh, let the eyes see the enemy, the prey from miles. Let be the great bird of the air, a bird of prey, a bird not on a pretty picture but in the all-too-real sky, ruling from above all that is below, the plains, the hills, the mountainsides, and the cities too.

Only those can fly high who dare. The cowards, the cautious ones, the hesitating ones, the uninterested ones crawl on the ground, carving their life out of the possibilities given to them. They cannot ever be the masters of their fate, the steersman of their life's small boats. They go where fate wants them to go, they walk upon a sleeping Earth, they find no glory anywhere, they live and die and be forgotten.

The great birds fly high and fall if they lose. They dare and revards follow the daring, they risk and win if they gambled well, they gain glory and fame, but envy and grudges too. But still they fly, for flying is life. They fly because they can never be less than what they are.

So, let's fly with the winds, whenever they blow from, whenever they take you to.

Flying is the spirit.

Daring.



Repülj!

Repülj és lesznek hozzá szárnyaid. Repülj, s te leszel a szél maga. Repülj, s ellenállhatatlan leszel.

Csak meg kell próbálnod.

Tárd szét képzeletbeli szárnyaidat, engedd, hogy a nap csillanjon meg a színpompás tollakon, engedd, hogy az éles karmok hasítsák a kék eget, nyisd ki félelmetes csőrödet, és szaggass vele élő húst, engedd, hogy éles szemed mérföldekről lássa meg az ellenfelet - a zsákmányt. Legyél hatalmas madár, legyél ragadozómadár, ne a képeslapok csinos képe, de a valós égblt lakója, uralva fentről mindazt, mi ott lent van - a síkságot, a dombokat, a hegyeket, a városokat.

Csak az tud magasan szárnyalni, aki mer. A gyávák, az óvatosak, a tétovázók, az érdektelenek a földön msznak csak, s életüket a nekik megadatott lehetőségekből faraghatják csak ki. Soha nem lesznek a sorsuk kovácsai, soha nem veszik kezükbe az életük hajójának kormányrúdját. Oda mennek ahova a sors veti őket, az alvó földön járnak, dicsőséget nem találnak, élnek, halnak, s elfelejtődnek.

A hatalmas madarak magasan szállnak, s ha vesztenek, magasról esnek. Mernek és a merészség jutalma megjön, kockáztatnak, és ha jól fogadtak nyernek, dicsőséget és hírnevet szereznek, de irigységet és rosszindulatot is. De mégis fent szállnak, mert szállni az élet. Mégis szállnak, mert nem tudnak kevesebbek lenni, mint amennyiek.

Szálljunk hát a széllel, mindegy honnan fúj s merre akar vinni.

A repülés a lényeg.

Hogy merjünk.

Quicksilver

.