Re:Román és magyar vélemény a lázadásról

Day 1,199, 23:44 • Published in Hungary Hungary • by Nemzeti Garda Bank

Elöljáróban leszögezem, hogy nem gazdasági szakember vagyok, hanem informatikus, így lehet, hogy vannak elméleti, tárgyi tévedéseim, de a koncepció mellett kitartok.

Megjelent több cikk a mostanság divatosan „lázadásnak” nevezett folyamatról. Most a kitűzött célokkal, eszközökkel nem kívánok foglalkozni, inkább az egész dolog motivációját, jogosultságát kívánom körüljárni.

Először is a legfőbb érv az, hogy a cég egy üzleti vállalkozás, ők döntik el, mit akarnak, hiszen az ő pénzük. Ez igaz is, meg nem is. Nézzük miből áll egy vállalkozás értéke. Egyrészt az eszközökből, másrészt az alkalmazottak tapasztalatából, hozzáértéséből (angolul ezt know-how-nak, tudásbázisnak nevezik) és a harmadik a cég jó hírneve, a goodwill.

Az eszközök kérlelhetetlenül a cég tulajdonát képezik, de informatikában ez a legjobban elavuló dolog és nagyon könnyen reprodukálható, akár bérléssel, akár egyszeri beruházással, ráadásul az új beruházó több és jobb eszközt kap a pénzéért, az iparág jellegéből adódóan.

A know-how már egy kicsit bonyolultabb, hiszen egy profi összeszokott programozó, fejlesztő csapatot idő és pénz összehozni, egyben tartani. Ráadásul az is idő, amíg a teljes folyamatot átlátják. De ez is csak pénz kérdése manapság. Azzal most nem kívánok foglalkozni, mennyit ér az erep staff ilyen szempontból, tény történtek az utóbbi időben pozitív fejlemények is.

Nézzük a harmadik részt, a goodwillt. Ezt a legnehezebb felépíteni és a legkönnyebb elveszíteni. Irdatlan reklámköltség és hosszú idő kell hozzá. Manapság marketingnek hívják és a cégek költségvetésében igen komoly összeggel szerepel. Na, itt spórolt a legtöbbet a tulajdonos, hiszen a toborzást az egyes tagországok végzik, ők karolják fel a kezdőket, ők próbálnak nekik játékélményt nyújtani a kezdeti időszakban.

Tehát a goodwillben benne van az a sok idő amit az újságírók a cikkek megírására fordítanak, az az idő és energia, amivel a toborzásokat végezzük, sokszor valódi pénzből fizetett reklámokra is költve és az osztások, a mentorprogram, az „állami” vezetők munkája, azaz úgy egészében a közösség munkája.

Na, itt érezzük úgy – szerintem jogosan – hogy van lételemünk a beleszólásra, hiszen a mi munkánk ugyanúgy benne van a cég értékében. Sőt, szerintem még jobban, mint a szerverekre fordított összeg és a dolgozók „tudása”. És jogosnak tartom azt is, hogy amit mi időt és fáradtságot nem kímélve felépítettünk, csak addig adjuk ingyen a cégnek, amíg a mi véleményünket is meghallgatják, úgy érezzük, a mi érdekeinket is képviselik.

A cikket kénytelen vagyok orgból kiadni, egyelőre név nélkül. Meglátjuk, meddig élhet egy ilyen cikk.