Join the new world

Majd egy év kihagyás után visszapislogtam ide, mi a stájsz. Naívan reméltem, hogy mennyire jó lesz🙂 Reméltem, hogy megéri majd az új harcrendszerért új karaktert indítani, de már máshogy látom. Nem fogok csatákat eldönteni, de mégis itt leszek, hogy eggyel több ember legyen, aki a megfelelő irányba tereli az országot.

Na, jöjjön a kéretlen filozófia.
Ha az ember játszik, tudnia kell, miért játszik. Van aki a nagyobb ütésért, a több medálért, a több zöldért, a románok ellen, vagy a lengyelekért... Ebben a játékban nem lehet nyerni. Nem lesz lefújva, és nem lesz győztes hírdetve, egyéni szinten sem. Ilyen szempontból olyan, mint az élet. Ezért kell magunknak célt találni, és azért játszani és küzdeni, amiért érdemes, ami évek múltán is érték.

Pár dolgot tanultam ebben a játékban:
Indonézia - egy távoli, hót ismeretlen nemzet is lehet a barátunk
Szerbia - egy közeli, kevésbé barátságos nemzet is lehet a barátunk
Lengyelország - egy irl barátság legyőzheti a játékbeli szövetségeket
Baltikum - ha kevesen vagyunk, együtt talpon maradhatunk
Magyarország - ha nincs ki ellen összefogni, egymást marjuk
(Románia - sose bízz bennük)

Az első öt, olyan tanulság amiért (saját hibánk esetében ami ellen) érdemes tenni, a románkérdés pedig inkább csak tanulság, nem vagyok az a fajta, akit a gyűlölet éltet.