Prioritások és a Káosz

Day 1,057, 20:00 Published in Hungary USA by Gregus Hedvik

8.szám - 2010.október 13. - 1057.nap

A prioritások és a káosz.

Nyilván köztudott, hogy a magyar közösség jelentős része romulánfóbiában szenved, ennek ellenére nyitottunk ma egy sebzéselvonó (sicc! rá volt írva) csatát Banat régió ellen, és minden mókában az oroszok megvédése szerepelt elsődleges prioritásként. Persze ez a sebzéselvonás tőlünk ment, ugyanis mikor felmentem a járatos közösütős szobába, az fogadott, hogy mivel Banat jól áll, ezért üssek bele ízibe, mert minimális energiabefektetéssel hozható. (Nem sikerült mellesleg) Szal a sereg egy része is ütögette még a tökéletlen lakosaink mellett, akik HKt ignorálták és felhozták szorosra a csatát. Mindegy biztos nem vagyok eléggé okos a hadi stratégiához. Mondjuk, ha akartam volna se tudtam volna beleütni, mert már mindenki caps lock-piros kombóval linkelte T-2 percnél a csatalinket. Aztán elkezdtem készülni az orosz meccsre, volt még több mint egy óra, mondom, oké addig készülünk.

A következőket tényleg nem bántásból írom, de abba a tudatban, hogy ez most fontos lesz, elkezdtem kaját tarhálni sikertelenül. (Az elmúlt héten elment az utolsó 400HUFom, amit a leendő házamra tettem félre) Állami osztás akkor épp szünetelt, századtól kaptam annyi kajcsit, hogy 90-re fel tudtam előző napról megrogyott wellnessemet pumpálni. Mivel Moszkva vége közelgett elkezdtem még a században puhatolózni, hogy ugyan kaphatok-é kenyeret harcolni, mire jött a leszúrás, hogy nem, majd a moszkvai kör vége előtt 5 perccel cigiszünetre kértem engedélyt, s mivel nem volt tervben beleütés, ezért megkaptam az engedélyt az eltávra. Mindenesetre mivel majd másfél órát vártam ennek a körnek a végére, és végig nem változott sem a móka sem a HK nem kicsit voltam csalódott, és még hülyét is csináltam magamból a hunyadiban ráadásul.

Másrészt azt minimális elvárásnak gondolnám, hogy a kötélhúzásban az ügyeletes tiszt legyen tisztában arról, hogy a topicban lévő szobában nincs állami kenyérosztás, hogy mik a valós prioritások és azt kommunikálja is rendesen le, mert esetleg valaki emiatt szakítja meg RL elfoglaltságát. Ma (tegnap) az "úgy szeretném úgy is lesz" stratégia nem működött: sem a készültség foka nem tükrözte az HKban lévő rikító vörös figyelmeztető táblát, se nem abba ütöttünk, és ez nevetséges így. Másrészt ha több csata van, aminek többször legalább nyolc "vége" van, hamis illúzió azt hinni, hogy mindegyik végén tudunk hozni egy elsöprő erejű atomot. Ha csak minden másodikat vesszük komolyan, de azokat nagyobb eséllyel hozzuk, akkor máris beljebb vagyunk, mint a jelenlegi helyzetben, mikor a legtöbbet bukjuk egy paraszthajszállal.

A hadügyminiszternek végig kellene zongorázni egy időtáblán, hogy mikor minek van vége, és a lehetőségekhez képest megorganizálni előre a dolgokat, és akkora hívni a hozzám hasonló bakákat a csatatérre, amikor teljesíteni kell. A menetrendhez meg szigorúan tartani magukat azoknak, akik pirossal írnak a cseten. Ez nem hadvezetés ami ma ment, egy csetszobában az éppen végetérő csatát belinkelni, és beírni az épp beszédelgő embereknek, hogy "most üssd, de gyorsan". Erre mindenki képes, sőt ehhez az infóhoz még a csetre sem kell feljönni. Senki se csodálkozzon, hogy ma csak az nem nyert ellenünk aki nem akart. Saját fogadalmam megszegtem amúgy, mert ilyen körítés mellett nem akartam ma harcolni, de végül feljöttem éjjel egy Prekmurje végére aminek szintén halovány lett a vége. Persze lehet mondani, hogy scripttel ütnek ellenünk, de ez csak önáltatás. Nem vagyunk már se sokan, se jól szerveződve.

Asszem elmondtam, amit akartam, lehet anyázni.