Piszkos játék [Dirty Game]

Day 591, 04:32 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Piszkos játék


Nem, nem a politika a piszkos játék. Embernek lenni az, az élet nevű játék az, amit piszkosan játszunk. Mi másért állítanánk fel magunknak erkölcsi elveket, miért másért moralizálgatnánk, és ítélnénk meg másokat, ha nem azért, mert mélyen, belül MINDANNYIAN tudjuk, hogy ott van a piszok, amit MI ítélünk meg annak, ami másként mondva érdekeknek és ösztönöknek hívunk, és amiről azt hisszük, hogy az intelligenciánk és a jólfejlett közösségi érzékünk le tudja győzni, a háttérbe tudja szorítani, el tudja nyomni, hogy soha ne jöhessen ki, mert akkor szégyelljük magunkat magunk előtt.

Hát nem, nem tudjuk. Senki sem, az a legkevésbé, aki szemforgatva ezt állítja magáról és vadul megítél mindenki mást. Az a legrosszabb. Ők az álszentek, akik mélységesen felháborodnak minden szálkán, miközben a saját szemükben gerendák ácsorognak, de azt nem veszik észre, vagy ha mágis beleverik az orrukat, akkor kimagyarázzák, mert magának az ember nevű állat mindent ki tud magyarázni, el tud fogadtatni, konkrétan azt a legtökéletesebben, amit olyan hevesen elítél másoknál.

Piszkos játék, amit piszkos emberek játszanak - miért is tépjük egymást? Miért is nem tudunk összefogni és együtt dolgozni az országért, ahogyan azt FSix a maga naivitásában kérte? Megmondom én, rájött a szociológia régen: túl sokan vagyunk hozzá. Ilyen egyszerű. Az ember társas lény, és a maga kis 2-5 tucatnyi fős társaságában tud optimálisan élni, ahol ki tudja alakítani a rangsorrendet anélkül, hogy mesterséges eszközökhöz kellene fordulnia mint pl. a választások, társadalmi rendszerek; ahol meg tudja valósítani a közelebbi-távolabbi kapcsolatokat és kapcsolattartási formákat, és azok nem rónak rá túl nagy terhet; ahol a célok közvetlenül láthatóak és nincsenek elvonatkoztatva; és ahol mégis megvan a mozgástere, a szabadsgfoka, amennyi neki szükséges és amennyi még nem sért másokat, és ehhez nem kellenek kodifikált törvények sem, csak a szokásjog. És ez bizony a réges-réges kihalt közösség, a törzs. az a max. 1-200 ember, akik 2-3 nagcsaládban élnek, és ami ezekre a kritériumokra az optimális eredményt adja.

Ezért működőképesek erepen a századok, bandériumok, a kis-közepes méretű államok, a kisebb chatszobák. És ezért állandó a feszültség az államszervezetekben, a nagyobb - és a ritka sokkal kisebb - országokban, mert 10 000 ember ugyanolyan szarul tud csak működni, mint 10, csak mások a konkrét problémák. Ezért robbannak ki a feszültségek állandóan, mert mindig csak nőnek ahogy a súrlódások növelik őket, és ha nincs nagy veszély vagy hatalmas nagy csata, ahol levezethető egy részük, akkor folyamatos, kisebb robbanásokkal kénytelen kifújni magát a gőz a fejekből. IRL is ugyanez van, csak itt a képzelt szabadságfok az anonimitás, a felgyorsult idő és az átlagos emberek temperáló hatásának hiánya - azaz a net speciális jellege miatt nagyobb, így a robbanások sűrűbbek - igaz kisebb hatásúak is.

Hát ez az a piszkos játék, amit játszunk. Élet a neten, amiből tanulhatunk, de amit mi magunk alkotunk meg, a magunk kis piszkaiból. Nem mások a sajátjukból. Mi, mind. Piszkosak vagyunk, és ezt jobb ha belátjuk. Ha nem, megismételjük, addig amíg nem sikerül megtanulni az élet leckéjét.


Dirty game

No, it is not politics that is dirty. Being human is dirty, the game that we call life is what we play dirty. For what else would we make ethics and why else would we moralize about our actions? Why else would we judge others, unless we knew that deep down that dirt is there in ALL of us. The dirt that we call it such, that are the instincts and interests, that we all hope that our intelligence and social skills can win over, can push to the background, can suppress it so deep so that they cannot come out, because we would be ashamed of them.

And, no, we cannot do that, we are unable to. Those can the least who say that they are free of this dirt, and want to judge others. They are the worst kind. They are the hypocrites, who are outraged by any small matter by others, but do not even notice their own sins - or if they are pointed out to them, they can explain them away, because this animal that we call a human being is able to explain anything that he/she does - especially the things that he/she judges in others.

So it is a dirty game and dirty people play it - actually why do we smear each other and don't work together, as FSix asked in his naivete? I can tell it, sociology has discovered it long ago: we are simply too many. Humans are social beings who can optimally live in groups of 2-5 dozens of people, where they can achieve the pecking order, the rank-ladder without having to turn to artificial structures like elections and such; where the connections and their ways can be done in a way, so they do not take too much efort to keep up; where people can have immediate goals, not abstract ones; where people still have a freedom that is not requiring codified laws only customs not to hurt others. And that is the long-dead society, the tribe. Those 2-300 humans who form 2-3 greater families - which gives the optimum results for the said criteria.

And that is why on erep the army groups, banderiums are successful, the mid-sized countries, chatrooms, forums. And that is why the tension is always greater in big countries, in structured country administrations - as well as very small countries, for 10 000 people is just as bad as 10 in this regard - only with different problems. And that is why tensions always grow, becuse friction is everpresent and there are very few occasions to let the accumulated steam out. Great dangers and big battles are such, where most of it can dissipated, but if they are not coming, then it will be an everyday battle among people. It is the same IRL of course, but the special nature of internet makes it worse; the anonimity, the faster time and the lesser number of 'buffer' people, who by their number can temperate stronger individuals - these all make the tensions greater, and the explosions more often.

So... this is the dirty game we all play. It is called life, and we can learn from it - but which we have created from our own small dirts. Not others, as we like to say. We all have it. If we deny it, we haven't learned the lesson and are condemned to repeat it.

Quicksilver

.