Join the new world

Sokakban felmerülhet hogy miért akartam Peterbonddal beszélgetni és miért éppen ezt a formáját választottam ennek.
Először is: amikor a kongresszusin elindultam, az volt az egyik célom hogy a kongresszusi képviselők képviselők legyenek. A képviselőknek 3 irányba kell képviselniük. Képviselniük kell a saját véleményüket, a pártjukat és ami szintén fontos lenne, a választók érdekét. A választók érdekét láttam legkevésbé a kongresszusban hogy képviselték volna. Peterbond Carpediem4life újságjában éppen ezt hirdette meg, és ez volt a beszélgetésünk kiindulásának az oka.
Magamról írnék hogy tudjátok hogy jutottam idáig. Kb. 3 hónapja játszom, Kampec elnöksége alatt érkeztem a játékba. Ami a játékban leginkább megfogott, az újságok, a tájékoztatás és a kommunikáció. Első tartósabb célom az lett hogy az emberek tudomást szerezzenek a játékot érintő eseményekről és hogy maguk is aktívan alakíthassák a folyását. A beszélgetésem célja ebből a szempontból az volt hogy meglássátok hogy milyen egy kongresszusi képviselő helyzete. Jelen esetben konkrétan Peterbond helyzete aki azt ígérte a választóknak hogy aki megkeresi, annak az ötletét szívesen a kongresszus elé viszi. Ahogy a beszélgetés elején kiderült már, azt mondta hogy senki se kereste meg őt. Ennek sok oka van szerintem. Az egyik oka az hogy az átlagos állampolgár sokkal kevesebbet tud mint egy kongresszusi képviselő. Ezért se mer kezdeményezni. Erre a megoldás az lenne ha az állampolgárokat igyekeznénk még jobban tájékoztatni, esetleg az oktatási rendszer (pl. Egyetem) tud ebben segíteni még.
A katonai ismereteimet is felvetették hogy nem túl jók. A játék elején a katonai pálya nem érdekelt annyira. A gazdaság és a katonai dolgok voltak amikbe kevésbé kívántam belefolyni. A katonai fejlődésemet fontosnak tartottam, de a pénzemet csak mértékkel használtam arra. A játék elején fegyver nélkül ütöttem. A Ludovika programba jelentkezésem változtatott a hozzáállásomon és ekkor a 2db fegyó mellé vettem 2-3 fegyót. 2 fegyóra való fizetésem volt, így ennek az eredménye az lett hogy stagnált vagy csökkent a forintjaim száma. A katonaság azonban még ekkor is csupán annyira volt számomra fontos hogy az ütéseim ereje minél nagyobb legyen mihamarabb. A katonai érdeklődésem a Ludovika század megalapításával vette kezdetét. Ahogy létrejött, szerettem volna a tagja lenni de sajnos az elején a politikai indulásaim (pártelnöki és kongresszusi jelölt voltam) miatt váratott magára. Ez után amennyire képes voltam megtanultam a reguláris századok bizonyos dolgait. Megtanultam hogy avatárt kell viselni, hogy a közös ütések mikor szoktak lenni és hogyan néz ki egy közös ütés. Mivel viszonylag még friss esemény a Ludovika században való tagságom és aktivitásom, sok dolog tévesen rögzült bennem, illetve voltak bizonyos események amik alapján téves következtetéseket vontam le. Amikor először ütöttem, éppen folyamatosan aktív és fontos csaták voltak. Azt kérdezte a parancsnokom az ellátóba hogy mit kérek. A kérdés maga is teljesen meglepett, hiszen azt hittem a katona fegyót kap maximum és aztán lelép. De itt kiderült hogy akár kaját is kaphat. Én a meglepettségben fegyót kértem csak. Pár napig fontos csata volt és egy q1-es fegyót kaptam ingyen mindig. Azt hittem ez így megy. Nemrégen derült ki hogy amikor nincsen fontos csata, akkor kedvezményesen lehet csak fegyót venni, illetve mást is. Persze ezeket csak akkor lehet kapni ha a század ellátmányában van még. Ha elfogy akkor mindenkinek magának kell beszereznie amit kell.
Volt kommentelő, aki megjegyezte hogy csak provokálni akartam egy kongresszusi képviselőt és tesztelni akartam őt, hogy mit kezd buta állampolgári javaslatokkal. Ahogy azt az elején kezdtem az állampolgári kezdeményezések fontosak lennének. Ha valaki szeretné saját ötletét a kongresszusban is látni, akkor a beszélgetésem tanulságos lehetett neki. Kiderült belőle hogy ahhoz hogy valaki egy ötletet megakar valósítani, először is tisztában kell lennie az adott téma helyzetével. Erre a legjobb ha maga is érintett benne. De még ez se elég, ezt részletesen ki kell dolgoznia. És ezek után másokkal is egyeztetnie róla, véleményt cserélni. Egy ember ugyanis könnyen kihagyhat bizonyos dolgokat vagy juthat téves következtetésre. A peterbonddal való beszélgetésemnek nem az volt a célja hogy elijesszem a játékosokat hogy keressenek képviselőt, aki az ő ötletét a kongresszusban képviselné. Éppen az volt a célom hogy bátran keressék meg őket, viszont készüljenek fel rá alaposan.
Ha valaki még kezdő a játékban, vagy a játék bizonyos területein még kezdő, könnyen elkaphatja a lelkesedés, az ifjonti hév. És amikor megpróbál nekirontani a kiforratlan ötleteivel a játékostársaihoz, akkor azt fogja tapasztalni hogy ötleteit nevetség tárgyává teszik. Ennek hatására könnyen arra juthat hogy őt senki nem veszi komolyan, hülyének nézik és elmegy a kedve, a lelkesedése. Akár odáig is juthat hogy abba akarja hagyni az erepet. Volt már rá példa nem kevés hogy játékosok erre jutottak. Mostanság erre az egyik legjobb példa talán Kraganath esete volt. Ő kongresszusi képviselőként bukott meg. Azt hitte hogy könnyű dolga lesz, elég csak ötletelni és ez elég lesz. Ezek után a kritikákra megsértődött. Pedig a kritikák azért vannak hogy tanuljunk belőle. Biztos vagyok abban hogy Kampec, Quicksilver, Shaok, Mikrobi, Zoli és a többi ismert vagy kevésbé ismert játékos szintén sokszor kerültek olyan helyzetbe hogy tanulniuk kellett az esetből. Ez a játék folyamatos tanulást, megújulást, türelmet igényel.
Ha van egy ötleted ami szerinted hasznos lehet az országnak sok kritika fogja érni, biztosan nem fog mindenkinek tetszeni. De ha részletesen kidolgozod és érveket tudsz mögé tenni, akkor van esélyed arra hogy aztán tényleg megvalósuljon.


Szerző: Bosko Balaban