Join the new world

Személyes nem fontos...

Az új év kezdete általában az új fogadalmak, ígéretek, szent esküvések ideje – vagy valamit fogadunk meg, vagy azt, hogy valamit nem fogunk csinálni. Én nem szoktam fogadkozni, mert hiszek abban, hogy ritka kivételektől eltekintve a változásnak lassan kell jönnie, nem forradalomszerűen, hanem egy folyamat képében, ami annyi időt vesz igénybe, amennyi kell neki ahhoz, hogya világnézet, a gondolatok lépésről-lépésre megváltozzanak. Igen, van, amikor a hirtelen változás fájdalmas kardcsapása hasznosabb, de szerintem ezek az alkalmak ritkábbak, mint sokan gondolják. És mindez azt jelenti, hogy a fogadalmak szóba se jöhetnek, mert azt a hirtelen változást jelképezik, azt az átmenetet az egyik állapotból a másikba, amit ráadásul nem is a körülmények hoznak elkerülhetetlenül és nem is belső meggyőződés.

De ennek az évnek a fordulója elgondolkoztatott, mégpedig az e-világ kapcsán. Egy olyan pontnál állok, ahol választanom kell, válaszúton a két lehetőség előtt, amelyek mostanra nagyjából kizárják egymást, azaz hogy itt maradjak és próbáljak meg egy karriert építeni vagy hazamenjek és egy másikat készítsek elő? A távlati cél megvan, de még nem ismerem az utat, ami odavisz, a lépéseket, amelyekkel odajutok. Így elgondolkoztam azon a nem túl sikeres lépésen is, ami idehozott, és ami eljuttatott ugyan a kongresszusba, de egyben be is zárt egy zsákutcába. Meg kell oldanom, mert a zsákutca nem a legjobb hely stratégiailag.

Úgyszintén sokat morfondíroztam a nemzetközi politikán is. Kétségtelen tény, mindkét táborból vannak ismerőseim, barátaim, mert valóban nem tud felizgatni az előítélet, a nemzetiségi alapú gyűlölködés, és ha a csatamező másik oldalán egy kedvelhető embert találok, akkor azzal meg fogok ismerkedni, és beszélgetni is vele – még ha előbb lövök is, hiszen az itt nem személyes ügy. Különben is, a személyes nem egyenlő a fontossal [ez egy angol szólás szószerinti fordítása], ahogy a mondás tartja, és én hiszek is benne. De a kötelezettségek, az ellentétes érdekek néha valóban összeférhetetlenek, és ennek a világnak a szabályai, törvényszerűségei miatt választanom kell, hiszen aki így gondolkodik, azt a többség köpönyegforgatónak vagy még rosszabbnak tartja – és most nagyon vékony a vonal, amin járok, veszélyes út, vékony a jég.

Nohát, az az olvasó, aki idáig eljutott, már valószínűleg pokolian unja a szerző kényelmesen kanyargó mondatfolyamait, és csak átfutja a szöveget, hogy rájöhessen végre; a francba is, hát tett valami fogadalmat vagy sem az új évre? És csak azt tudom mondani, hogy igen, történt egy ígéret magam felé, ha nem is éjfélkor, inkább valamikor később – vagy korábban hajnaltájt… és még mindig csak szövegelek, mert a fogadalmat nem árulom el. Sajnálom, átvágódtál, nyájas olvasó… 🙂

---

---

---

---

Personal is not the same as important

The start of a new year is usually a time for new promises, resolutions and oaths. Either to do something or don't. I do not often make such wows, because apart from rare exceptions I believe that change should always come slowly; not as a revolution but a process, taking its time and changing one's beliefs and thought process bit by bit. There are some instances when a painful sword-cut of a sudden change serves one better, but these are rarer than we usually think. And it rules out resolutions too, because they represent the belief in a whirlwind of change and the painful, but sudden transition from one state to another, not even instigated by circumstances and not from inner beliefs.

But this year’s turning point got me thinking e-world-wise. I am at a point where I have to choose, I have to pick one course of action or another, namely to remain here and build a kind of carrier here, or go home and prepare grooming for another. I do have a distant goal, but I do not know by which route should I go there. So I was thinking about my not very succesful move here, by which I got into the congress – but into a corner as well. It has to be solved or I will remain in this dead-end which is not a good position strategy-wise.

Also I have been thinking long and hard about international politics. I do have friends from both alliances, for I really do not care overasmuch for prejudices and racial hatred, and if I find a likeable person on the other side of a battlefield, I willl talk to him/her, even after shooting him/her - for it is nothing personal here. Personal is not the same as important, as the old saying goes, and I do believe in it. But allegiances do clash sometimes and by this world’s rules I will have to choose – for those who think like me are considered turncoats or worse by many, and even now I do walk a very thin and therefore dangerous line…

So, the reader at this point is probably fairly bored by the author’s lengthy rivers of sentences and scanning the text only to find out if she blastedly did or did not make a new year’s wow? And I can only say that yes, indeed she did make one wow, although not at midnight but much later in the morning – or earlier, on should say in the wee hours… and still going with the rigmarole, because she will not tell the wow. Sorry, you’ve been had. 🙂