Patkányok a süllyedő hajón

Day 1,560, 08:35 • Published in Hungary Hungary • by Rodric

Ezúttal megforgatom a sírjában egy kicsit Aiszóposzt (vagy ha jobban tetszik: Aesopus ) és La Fontaine-t. Úgysem jó túl sokáig mozdulatlanul feküdni, mert felfekvései lesznek az embernek.
Ha ebben az állatmesében az elmúlt idők erepes történéseivel vélsz felfedezni hasonlóságot, vagy épp eltéréseket, az a te dolgod. Ne engem kárhoztass a fantáziádért! 🙂


Patkányok a süllyedő hajón

Fékevesztett vihar tombolt az óceánon, hegynyi hullámokat korbácsolva. Az égen olyan súlyos, sötétszürke felhők úsztak, hogy terhüket csak könnyezve bírták cipelni. Nem lehetett tudni, nappal van-e vagy éjszaka, fényt csak a szaporán cikázó villámok adtak. Hangból viszont több is volt a kelleténél. A mennydörgések olyan sűrűn követték egymást, mintha egy egész kalózflotta ágyúzta volna a tajtékzó habokon hányódó magányos hajót.
Mert bizony egy minden eresztékében fájdalmasan nyöszörgő vitorlás próbált kétségbeesetten a felszínen maradni a vad viharban. A lélekvesztőn állatok utaztak. A sas, az oroszlán, a turul és a többiek együtt küzdöttek az elemekkel, hogy elkerüljék a véget. Mindent beleadva dolgoztak, és hitték, hogy együttműködve túlélhetik a legádázabb hurrikánt is.



A vízben azonban cápák köröztek, azt várva, hogy elsüllyedjen a hajó, vagy a dühöngő szél lesodorjon egyet-egyet a balszerencsés állatok közül. Eleinte nem jelentettek túl nagy veszélyt, de a számuk egyre gyarapodott. Vicsorogva lesték a fedélzetet, és félelmet ültettek a szívbe.
A vitorláson utazott két patkány is. Az egyikük nagy volt és kövér, még a macskák is tartottak tőle. Mivel régen elhagyták már az utolsó nyugodt kikötőt, ahol a készleteiket feltölthették, eddigre fogytán volt az élelmük. Ez a patkány már megszokta a jó életet és a bőséges kosztot, ezért kevesellni kezdte, ami neki jutott. Az egyik társától kérte végül el az adagja egy részét, ám az a másik is éhes volt. Vitatkoztak egy darabig, s ez végül ellenségeskedéssé fajult, holott nagy szükség lett volna mindkettőjükre a hajó biztos révbe juttatásához. A barátságról és a közös érdekről megfeledkezve elhanyagolták a feladataikat, helyette egymást méregették gyanakvó szemmel.
Az önző patkány végül elunta a dolgot és az orrba ment. Lekiáltott a cápáknak.
- Megkíméltek, és adtok ennem, amennyi csak belémfér, ha léket vájok a hajótestbe?
A cápák vezére mindent megígért, még a saját fajtársába is beleharapott, amikor az tiltakozni merészelt. Így aztán a sunyi rágcsáló leszaladt a fenékbe, és éles fogaival addig véste a fát, amíg a víz el nem kezdett befelé ömleni.



A másik patkány kisebb volt, de nagyon ravasz. Régen a bátorságáról volt híres, mert bármekkora ellenfélnek nekiugrott, hogy segítsen a legénységnek. Mostanra azonban sikerült összegyűjtenie egy biztonságos kis zugba egy csomó elemózsiát, és nem fűlött a foga hozzá, hogy erejét megfeszítve tovább dolgozzon a megmenekülésükért. Inkább suttyomban, az éjszaka leple alatt, a társai háta mögött egyezkedett a cápákkal.
- Ha engem nem esztek meg, akkor megígérem, nem melózom ezen a teknőn. Felőlem meg is fulladhatnak a többiek mind egy szálig – ajánlotta.
A ragadozó halak vigyorogva bólintottak, és tovább körözve várták, hogy magától süllyedjen el a leharcolt vitorlás.

by Rodric
2012-02-26

Tanulság?
Nem is tudom.
Az „Úgy lehet legbiztosabban túlélni a barátodat, ha hátba döföd”, nem hangzik túl jól, akármilyen igaz is.