Pakisztán, az ámokfutó bulldózer?

Day 771, 01:47 • Published in Hungary Hungary • by Nalaja

Miközben idehaza figyelmünket az erdélyi hadjárat köti le, félszemmel követjük a szokásos görög-török harc fordulatait is, most már aggódunk Karnataka miatt is, talán elkerülte figyelmünket a közép-keleti helyzet gyors átrendeződése. Pakisztán már Isztambul kapuinál van.

Tartanunk persze nem kell ettől. Milyen taktikai előnyt is jelent, ha van egy ország, amellyel névleg harcban állunk (na jó, legalább nem része szövetségi rendszerünknek), de úgy tesz, ahogy kérjük? Legyen ez az ország A, vele szomszédos szövetségeseink pedig B, C és D. A megtámadja B-t, aktiválja annak szövetségét B-vel. B visszavonul, újabb és újabb régióval, míg A eléri C határát. Egy újabb támadás B eredeti régió ellen, majd gyors visszavonulás, és máris megnyílt C-vel is a háború. Negyed óra alatt fél kontinensnyi távolság megtehető így, jó koordináció esetén, s persze akkor, ha senki nincs, aki blokkoljon. Utána pedig, az így megnyitott folyosón A, a "faltörő kos" bárkit átengedhet, B-t és C-t pedig különösen...

Ismerős? Igen? Kína volt ilyen "faltörő kos" az USA számára Karnatakához. Ma hajnalban pedig Pakisztán volt ebben a szerepben a mi oldalunkon, és jutott el Törökországig, ahol a marmarai bolgár RW ideiglenesen megállította.

Miért lehetett erre szükség? A bolgároknak 4 nyitott MPP-jük van Románia ellen, de a törököknek jóval több. Ha ők a román határon állnának, keleti szomszédainkat kis szervezéssel három frontos harcra kényszeríthetjük. Ehhez persze az is kell, hogy a törököket senki ne tudja blokkolni, hozniuk kell tehát a mai égei csatát is. Problémáa esetén bolgár segítségre is számíthatnak.