Pünkösdi királyság

Day 1,457, 16:53 • Published in Hungary Hungary • by charlie50


Kezdem egy töredelmes vallomással: 11 nappal ezelőtt kiraktam egy shoutot, amiben az Akitloszra való szavazásra buzdítottam az ismerőseimet, sőt én is rá szavaztam. Kenyeret sajnos nem kaptunk, de a cirkusz meglett, ahogy az várható is volt.

Még mielőtt valaki félreérti, nem azért született ez a cikk, mert követem a divatot, hanem mert a shoutom után többen rámírtak, hogy egyaltalán én játszom-e még a karakterrel, a sárgaházból játszom-e, stb, én pedig megígértem, hogy ha Zsoltika elnök lesz, megmagyarázom, még akár cikket is írok. Először úgy terveztem, hogy közvetlenül a megválasztása után érkezik az első cikk, de egyrészt nagy volt a dömping ugyanebben a témában, másrészt nem is nagyon volt időm erepre, úgyhogy ez gyakorlatilag egy hiánypótló szösszenet.

No, akkor csapjunk is bele, kezdjük azzal, hogy miért szavaztam Zsoltikára. Már többször is kifejtettem, hogy rendkívül károsnak tartom azokat az egyéneket, akik folyton csak kritizálnak, de tenni nem tesznek semmit, főleg azok, akik jobboldalinak vallják magukat, ez egyaránt igaz RL-re és erepre egyaránt. Azért idegesít ez különösen, mivel RL pártaktivistaként nap mint nap meg kell küzdenem azzal a sztereotípiával, hogy a jobboldaliak csak agyatlanul hőzöngenek, masírozgatnak, fajgyűlölnek, és sajnos egy-két (állítólag jobboldali) egyénnek köszönhetően ezek a nézetek az erepre is bekígyóztak. Bár a nagy álmom, hogy Eheslora szavazhassak, még nem valósult meg (és sajnos nem is fog, úgy érzem), itt volt az alkalom, hogy az egyik fent említett személy belekóstolhasson kicsit azoknak az e-életébe, akiket előszeretettel szokott kritizálni, lehazaárulózni.

Nem kis meglepetésemre sikerült is megnyernie a választást, ekkor már széles vigyorral az arcomon dőltem hátra, tudván, hogy kezdődik a műsor. Érkezett is a várható (első) impícs, amit szerencsére nem fogadott el a „mélyen tisztelt” Kongresszus, bár valószínűleg csak azért, mert AT pénzt ajánlott az impícsért és nem akarták, hogy úgy tűnjön, hogy korruptak. Az ez után következő zűrzavart nem részletezem, gondolom, mindenki ismeri a történetet, úgyhogy ugorjunk is a tanulságokra.

1. Sokan nem hiszik el, de már több éve probléma egy épkézláb kormány összeszedése. Egész egyszerűen nincs 15 játékos, aki felkészült, becsületes és elég időt áldoz a játékra. Már rég nem lehet 3 emberrel irányítani az országot, mint anno Feherlo tette. Ha mindezek mellett valaki még „keresztes hadjáratba” is kezd a régebbi, tapasztalt kormánytagok ellen és csupa új emberrel, pártszimpátia alapján állítja össze a kormánylistát, az szinte biztos bukásra van ítélve.

2. Ha megválasztják, hirtelen a leghangosabb kritikus is egyből elkezdi hangoztatni, hogy milyen nehéz munka is az elnöké, mennyien vannak ellene, milyen szemét módon kritizálják minden egyes lépését. Hozzáteszem, jelen esetben ezt előre lehetett tudni, ugyanis Zsoltika már pártelnökként is ugyanezt csinálta; amíg nem volt pártelnök, folyamatosan tudta kritizálni a pártvezetést, majd amikor a CNRP-ben elnyerte a szavazatok többségét, hirtelen „túl elfoglalt” lett ahhoz, hogy ellássa az alapvető feladatokat, mint pl a tagokkal való kapcsolattartást.

3. Egy rossz elnök sem tud komolyan ártani az országnak és a legjobb elnök sem tudja hirtelen újra nagyhatalommá tenni azt. Egyszerűen beszűkült a játék és nincsenek hosszútávú következmények, ha az elnök bedurcizik, kicsit visszaesünk, majd pár nap alatt ugyanott vagyunk, mint voltunk. Igazán komoly változást a szövetségi rendszerek nagymértékű megváltoztatása jelenthetne, de erre most még annyi esély sincs, mint régebben.


Végül egy jótanács Zsoltikának: Ha folyamatosan ellentmondásba keveredsz a saját (korábbi) állításaiddal, ne csodálkozz, hogy egy idő után nem veszik komolyan a magyarázkodásod, ez RL is így lesz (van?). Remélem, jó tapasztalatszerzés volt ez a pünkösdi királyság, több sikert az életben!

Most pedig visszavonulok a némaságba, üdv mindenkinek!