Példabeszéd

Day 1,128, 09:04 • Published in Hungary Hungary • by Rodric

Példabeszéd
Sokattucc könyve 3.14-es szakasz

Valahol egy kisebb dombon, félúton a Kongresszus épülete és a vesztőhely között, ahol keresztre feszítéshez készülődnek. Az összegyűlt tömegben lincshangulat uralkodik, a szónok azonban magabiztosan emeli fel kezét, és a zsivaj elhalkul.

- Feleim, sirámaitok eljutottak hozzám. Azt panaszoljátok, hogy milyen hitvány világ, amiben élünk, s kérditek: „Miért van ez így? Ki felel ezért?” Azt mondom néktek nézzetek magatokba! A világ olyan, amilyenné tesszük. Rajtatok múlik… - a mondat közepén egy kő találja halántékon és összecsuklik.
- Na nehogy má’ még mi legyünk a hibásak! – kiált fel valaki, amit helyeslő moraj követ.

Két nappal később ugyanott. A szónok fején kötés, de elszántan prédikál:

- Hallgassatok meg Testvéreim! Az mondjátok, hogy akié a hatalom, az alakítja a sorsotokat? Ki választja meg őt, ha nem ti? Azt mondjátok, hogy az ellenfele még rosszabb? Hát ne emeljétek magatok fölé őt sem!
- De akkor ki vezessen minket, Mester?
- Az igazság és a szeretet, Fivérem.
- És hol indult ez a két jelölt? – érdeklődik egy nehezebb felfogású a gyülekezet tagjai közül.
- Ne szédítsenek meg titeket az ígéretek, ne homályosítsa el látástokat, hogy ki melyik oldalt képviseli, mert én mondom néktek, céljaikban nincs jobb és kevésbé jó. Ne feledjétek, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve! Nem az számít, hogy mit ígérnek, hanem hogy tiszta-e az ő lelkük, nyílt-e a szívük, józan-e az elméjük és szelíd-e szavuk. Mert aki sarat hajít, az önmaga is mocskos lesz. A gyűlölet gyűlöletet kelt. A vádlót bevádolják. Ki kardot fog, kard által vész el.
- Ja, le a mocskos bicskásokkal! – üvölt közbe valaki.
- Hát ez talán nem a legjobb hasonlat volt. – motyogja maga elé, egy pillanatra elbizonytalanodva a térítő, de aztán újult erővel folytatja. – A hazugság hazugságot szül. A hazug embert pedig előbb utolérik, mint a sánta kutyát.
- De csak azért, mert ki a franc üldözne egy sánta kutyát? – veti közbe egy okvetetlenkedő.
- Mondjuk, ha elviszi a tányérról a kolbászt. – feleli valaki a tömegből.
- Aztán minek engeded be a házadba?
- Nem ez számít! – emeli fel a hangját a prédikátor a félresiklott vitát berekesztendő. – Hanem az, hogy ugyan ki fogja tisztelni az önmagát bemocskoló, ellenségeskedést szító, hiteltelen szavú embert? Kinek tudja megtartani a bizalmát? A cél nem szentesítheti az eszközt, mert a gonosz eszköz megront téged is. Tehát, ha megdobnak kővel, akkor dobd vissza kenyérrel. Ha megütnek, nyújtsd oda inkább a másik orcádat is.
- Ezt kéne tennünk? – szólal meg egy kétkedő.
- Ha egy ösvényen állsz, és az egyik irányban vadállatok acsarognak, akkor mit csinálsz?
- Miután leharapják az egyik kezem, odanyújtom a másikat is? – tippel egy kissé bizonytalan hang.
- Az sem rossz, de az üdvözítő megoldás az lenne, ha a másik irányba indulnál el. – igazítja ki a kérdezőt, majd miután rájön, hogy talán kissé magasra tette a lécet, lejjebb viszi a szintet. – Szóval, ha valami nem kecsegtet eredménnyel, akkor érdemesebb másik úttal próbálkozni, semmint fejjel menni a falnak, hátha mégis a koponyánk a keményebb.
- Most akkor az ösvény egyik felén vadállatok vannak, a másikon meg egy fal? – érdeklődik az előző tippelő, akinek a képzeletét úgy tűnik, hogy nagyon megragadta a beszéd ezen része.
- Hagyjuk… - legyint fáradtan a tanító. – Inkább nézzük azt, hogy akad-e köztetek bűntelen! Hogy ítélkezhet máson az, aki maga is vétkes? Az vesse az első követ, aki maga bűn nélkül való! - ujját felhívón a magasba böki, majd elhűlve nézi, hogy a tömeg egy emberként hajol le a földre. – Ne rám! Ne rám!!! – de már késő…

by Rodric
2010-12-21