Join the new world

Pííííííííí...
A hölgy felveszi csomagját és elindul.

Pííííííííí...
Ez a sípolás mintha más lenne. A Kereső ujjai, mint öreg veteránok teszik a dolguk, és a detektor máris, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, elindul a fekete vászonkabát felé.

- No nézzük! – A fekete vászonkabát széttárt karjai sietve előzik meg a habozó szavakat.
- Rendben.
A detektor egy szempillantás múlva rutinos mozdulatokkal köröz a balzseb felett.

Pííííííííí...
- Oh, elnézést a tollam. – hanyagul elnéző szájbiggyesztés nyugtázza a magyarázkodást.
- Nézzük emezt is! – és abban a pillanatban a jobboldali zseb felett… Pííííííííí...
A fekete vászonkabát zsebéből kötelességtudóan az asztalra hullik három összegyűrt zsebkendő és a csomag melyből talán ők is elszármaztak. A szimat újból és újból körbefutja az elcsendesedett zsebet.

- Nézzük csak azokat zsebkendőket! – a vizslató szempár mohó kíváncsisággal öleli át az asztalon heverő papírdarabokat, és a rajtuk csimpaszkodó műanyag csomagot….Píííííííííííííííí...
- Hoppá! Mi lehet abba’ a csomagba’? Add ide kérlek! – motozó ujjak gyors tapintásai lapogatják a műanyag csomagot, és egy pillanatra a Megtalálás, a Felfedezés, az emberi lélek ezen ősi mozgatórugói diadalt ülnek a rideg csarnok falai között.
- Lehetnek a műanyagban fémionok is. – Hangzik a nyugalomra intő mondat, de azok az ujjak nem fémionokat keresnek.
- Mi lenne, ha áttenném a másik kezembe? – késélnyi szavak döfnek a papírmasé pillanatba.

- Hm, a gyűrűd volt. – A kopott gyűrű érzi tettének súlyát, komoran öleli át az ujjat, melyhez évek óta tartozik...

...

- Na, utolértél minket. – Igen, csak bejelzett megint a gép.

A Föld mozdul. A Kereső sóhajt.