Nyersanyagforrások, III. rész: összegzés
FustoltHering
Kicsit elcsúszott a mai napom, ezért csak most tudom megírni ezt a cikket. A tegnapelőtti és tegnapi cikkekben leírtam a ONE szövetség hat európai államának nyersanyaglelőhelyeit, lehetséges megszerzendő régiókat. A mai cikkben szerepelnek majd a szlovének adatai is. ÖSszehasonlításul pedig a következő két napban az EDEN/Terra rivális államainak bemutatása következik majd.
Ebből nagyjából az rajzolódott ki, hogy a kis régiókra bontott, bizonyos erőforrásokban rendkívül szegény, ámde az útvonalakról hozott szabályok miatt kis területre zárt európai államoknak nagyon nehéz lesz megszerezni, és főleg megtartani a 25%-os termelési bónuszt, ami hosszú távon nagy versenyhátrány az EDEN/TERRA óriási területeken és nyersanyagbázisokon csücsülő államaival szemben.
Rövid összefoglalás a jelenlegi helyzet alapján, az öt állam milyen bónuszokkal bír az élelmiszereknél:
- Magyarország: búza, gyümölcs, marha és szarvas van, hal nincsen, összesen 20%.
- Szerbia: gyümölcs, marha van, a búza, a hal és a szarvas hiányzik, összesen 10%.
- Lengyelország: búza, gyümölcs, marha, hal, szarvas, összesen 25%.
- Macedónia: gyümölcs, marha van, a búza, a hal, és a szarvas hiányzik, összesen 10%.
- Törökország: gyümölcs, marha, szarvas van, a búza és a hal hiányzik, összesen 15%.
- Szlovénia: búza, gyümölcs, marha, hal, szarvas, összesen 25%.
- Spanyolország: gyümölcs, hal, szarvas van, búza és marha hiányzik, összesen 15%.
Ez bizony közel sem maximális termelékenység. A macedónok és szerbek 10%-os bónusza, a török és spanyol 15% komoly különbség a brazilok vagy kínaiak 25%-ához képest. És ha a jobban álló lengyel, szlovén vagy magyar bónuszokat nézzük, azokról is kétséges, mennyire lehetnek tartósak, hiszen nagy részük hódított területeken található(lengyeleknek marha és gyümölcs nem saját, nekünk a búza és a szarvas, szlovéneknek a hal, a marha és a gyümölcs).
A fegyvereknél a következő a helyzet:
- Szlovénia: vas, olaj, alumínium van, gumi és salétrom nincsen, összesen 15%.
- Szerbia: vas, alumínium van, gumi, olaj és salétrom nincs, összesen 10%.
- Magyarország: vas, olaj és alumínium van, gumi és salétrom nincsen, 15%.
- Lengyelország: vas, olaj, alumínium, salétrom van, gumi nincs, 20%.
- Macedónia: vas és alumínium van, gumi, olaj és salétrom nincsen, 10%.
- Törökország: salétrom van, vas, gumi, olaj és alumínium nincsen, 5%.
-Spanyolország: vas és salétrom van, gumi, olaj és alumínium nincs, összesen 10%.
Itt nincs mit magyarázni, a törököknél, macedónoknál, szerbeknél, spanyoloknál nagyon rossz, a szlovénoknál és nálunk is elég gyenge a bónusz, a lengyeleknél a 20% még nem rossz, kérdés mennyire tartható.
meddig lehet bírni?
A két termelési ágazat bónusz-mérlege tehát igen lesújtó. Ha belevesszük, hogy az ellentétes szövetségben Kína mekkora lelőhelyekkel rendelkezik mindenből(25-25
😵, akkor nyilvánvaló, hogy megoldást kell találni. Ezt lehet keresni egyénileg, minden ország magának próbál minél több bónuszt szerezni. Ez tűnik a legegyszerűbbnek az eRepes állami keretek között, ehhez van kialakítva a piac is - hiszen a tömeges licenszvásárlás óriási pénzt emésztene fel. Azonban ez azt jelenti, hogy a legtöbb államnak egyszerre 2-3-4 másik állam eredeti régióit kell birtokolnia, plusz az ezekhez vezető utakat, ez pedig jelentős támadási felület, az pedig már csak a hab a tortán, hogy így sem tudjuk biztosan összeszedni a 25%-okat.
sok a támadási felület...
Ezért szerintem kívánatos volna valamilyen munkamegosztás, vagy a különböző iparágak koncentrálása. A jelenlegi helyzet alapján kézenfekvő volna, hogy a szövetség fegyvereit gyártsák lengyel gyárak, mert ott a francia gumirégiók megszerzésével maximalizálható a bónusz, az élelmiszergyártást pedig vagy szintén a lengyelekhez, vagy Szlovéniába volna célszerű kihelyezni. Kérdés, hogy ez mennyire valósítható meg egy olyan korszakban, amikor a termelés egy nagy része menedzseri munkából származik, ez pedig kevéssé mobil az állampolgárság miatt.
Nagy előnye viszont, hogy jóval kevesebb prioritása volna a gazdaságnak, ezek könnyebben védhetőek, továbbá mivel ezekben az országokban termelhetőek a szükséges nyersanyagok is, így ezek államközi adás-vétele sem jelent gondot/aranyelvonást.
Azt hiszem, hogy ez a helyzet az IRL európai integrációra hajaz: a gazdaság erősítéséért, versenyképességéért le kell mondani bizonyos dolgokról. Kérdés, hogy vajon egy szórakozásként játszott internetes szimulátornál ezt hogyan mérlegeljük, mit tartunk fontosabbnak.
mennyit ér?
Több lehetséges út is lehet, nekem kettő jutott eszembe, lehetséges, hogy van egy harmadik, amelyik jobb és egyszerűbb ezeknél. Annyi bizonyos, hogy mire az új szabály megérkezik, jó volna, ha lenne egy közös koncepció, mert főleg az egyik nagy bástyánk, Szerbia áll igen kutyául.
Várom visszajelzéseiteket, véleményeiteket, mit gondoltok!
Holnap pedig jön a cikk az ellentétes szövetségek nagyjairól.
Maradok tisztelettel,
FustoltHering
Comments
A specializálódó gyártást nem támogatom. Szerbia még mindig a top1 ország - már jó ideje - nem kell őket félteni.
Úgy gondolom, nincs ekkora jelentősége a bónusznak. Búzarégiónk sem volt sokáig (miután elvesztek az ukrán gyarmatok), mégsem volt érezhetően negatív hatása a gazdaságunkra.
Goldáramlás pedig mindenképp lenne a szövetség országai között: pl. ha a lengyeleknél gyártjuk a tankot, és nálunk adjuk el, akkor az a magyar gazdaságból goldot von ki (hiszen a késztermékért kapott forintot (vagy legalább egy részét), a lengyel cégtulaj kénytelen zloty-ba konvertálni ahhoz, hogy fizetést tudjon adni a melósainak. Mivel a keresztárfolyamok nem túl kedvezőek, nyilván aranyat fog venni a forinton, majd az aranyat beváltja zloty-ra.).
Nekem is eszembe jutott, hogy ezeket nem kell túldimenzionálni, de azért esetenként +15%-os termelési pluszt kap az ellenfél, ez hosszútávon már komoly különbséggé növi ki magát. Persze az "admin-tényezőt" nem kalkuláltam ebbe bele, magyarán ki tudja mit katyvasztanak..
A goldáramlással kapcsolatban igazad van Egon, a valuták átváltásakor ez muszáj.
De én itt növelném az államok szerepét. Azaz utalással érkeznek a termékek az országba, az állam által kijelölt személyekhez, és egy előre meghatározott áron(vagy az aktuális piacin) megkapják az árát. Innentől pedig az adott személy osztja ki megfelelő pénzért. És mivel a mi cégeink települnének ki, az arany megmaradna(itt kell lemondani az állampolgárságról - ezért utopisztikus).
Esetleg szövetségi szintben lenne érdemes gondolkodni, de ezt még nem gondoltam végig, meg most amúgy is tanulok : P. A következő cikk lehet mégsem az ellenféllel fog foglalkozni, hanem egyéni és szövetségi szintű összefoglaló lesz a terjeszkedési lehetőségekről.
A valuta keresztbe váltását simán megoldhatják az államok.
A cégek kiköltöztetése nem egy bonyolult dolog és a melós melózhat bennünk magyarországról is, minimálbéren, azaz vagy zsebbe kapja a fizut, vagy termékben (pl. századcégek). Az biztos, hogy célszerű koncentrálni a termelést egy-két embernél. Nem egyszerű, de ha dolgozunk rajta megoldható..
A nyersi beszerzés már komplikáltabb lesz, hiszen ott a 17-18% bónusz (ennyit ér a gyakorlatban a 25😵 az is jelenti, hogy Az egyik országnak 10 cég kell azonos termékhez, a másiknak 12, ami 20 goldd extra kiadás, ha a manager munkát nézzük. Ha viszont melósokat dolgoztatunk bányákban, nem lesz, aki a készterméket csinálja vagy pedig olyan drága lehet a nyersi, hogy nem lesz versenyképes a termék, ha az importot preferáljuk, akkor meg a valutánk bánja..
Megoldás itt is a kitelepült vállalkozó lehet, aki hazai melósokat alkalmaz. Másik megoldás, ha minden ország arra a nyersire fekszik rá, amelyik az eredeti területén van és keresztbe exportálunk. A megoldás valahol középúton lehet, azaz mindegyik verziót alkalmazni kell.
101 sub. 🙂
❤️ >>>>> https://www.youtube.com/redirect?q=%64%61%74%65%34%66%75%71%2e%63%6f%6d%231753459
❤️ >>>>> https://www.youtube.com/redirect?q=%64%61%74%65%34%66%75%71%2e%63%6f%6d%231753459