Nincs cím [No title]

Day 483, 10:52 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Nincs cím [No title]

Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy akármit is mondok, akármit is csinálok, akárhol is vagyok, egyre többen szidnak, fenyegetnek, szidalmaznak, és gúnyolnak ki. Kipróbáltam, még akkor is nagyjából ugyanaz a csoport teszi ugyanezt, amikor a saját elveimmel, általános véleményemmel ellenkezően nyilatkoztam éppen meg, azaz a kéretlen és erősen fájó figyelem nem annak köszönhető, amit mondok éppen, hanem a személyemnek, annak, hogy létezek. Nyilván túlzottan zavarom egyesek köreit.

Nem vagyok hibátlan. Sokszor tévedtem, talán még meg is sértettem embereket, akarva-akaratlanul. Aki úgy érzi, hogy alaptalanul megsértettem, attól itt és most elnézést kérek. Nem állt szándékomban. Attól a két embertől is elnézést kérek, akiket szándékosan sértettem meg, hekkattól és Morreautól; akármit is tettek ellenem, amit nem áll szándékomban elfelejteni, mégis, most úgy érzem, hogy a sértések nem a megfelelő mód arra, hogy az általuk okozott rosszat jóvátegyék. Külön elnézést kérek Han Solótól, mert ugyan őt aztán végképp nem sértettem meg soha, de valamin megorrolt és legyen vele legalább ő boldog.

Nem áll szándékomban itthagyni az erepet, az elnézéskérés nem ezt jelenti, hanem azért van, mert úgy érzem, meg kell tennem, le kell írnom. Maradok, folytatom a játékot, amit tettem mindenért, még a hibáimért is vállalom a felelősséget, a következményeket. Csak annyi az egész, hogy én több sértést már nem bírok ki – azt reméltem azzal, hogy nem vállalom többször az elnökséget ez csökkenni fog, de nem tette… és mondhat bárki bármit, és ingyen, a szabadidőmből itt dolgozva nem ezt képzeltem el ’fizetségnek’, nem erre gondoltam mint viszonzásra. Nagyon köszönöm mindazoknak akik biztosítottak a jóindulatukról, akik megköszönték a munkámat; sajnos a durva támadások, a gúnyolódások, a sértések mindig hangosabban, mindig fájóbbak, mint a halkabb és jóindulatú hangok.

Így visszahúzódok, visszavonulok, és bármennyire is nehezemre esik, nem adok támadási felületet ezen ’jóakaróimnak’; a Legendárium egy időre bezárja kapuit, a mesék kiapadnak, a történetek elfogytak. Talán majd ha a könnyeim kiapadnak egyszer megint kinyit a mesék tára – nem tudom. A chaten aki nagyon akar megtalál – nem ott, ahol folyton gúnyt űznek a nevemből, oda nem akarok bemenni sokszor, vagy ha igen, álnéven csak.

És akkor még egyszer, elnézést mindenkitől, aki úgy érzi, hogy megbántottam – semmibe nem kerül, de a lelkem könnyebb lesz tőle.


I have noticed lately that whatever I say, whenever I go, more and more people affront me, threaten me, ridicule me, in any ways they can. I tried, they – a fairly distinctive group of people - continued it even when I told thing that are in contrast with my usual opinion, so this uninvited but painful attention is not about what I say, but about myself. Probably I disturb their circles just by my existence…

I know that I am not without mistakes. I have made mistakes a number of times, I have probably insulted many people unwittingly, without it being my intention. Right now I am apologizing to all who think that it is the case. I really did not intend it in most of the cases. It was intentional in the case of two persons only, from whom I am not separately asking forgiveness, for the insults – hekkat and Morreau. Whatever they did against me I will not forget, but insults are not the way to correct any wrongs. I am also apologizing to Han Solo and Romanians whom I absolutely never insulted, but who took umbrage at something and so let them be happy with an apology.

I do not intend to leave eRepublik, this whole apologizing is not abut that, it is because I feel that I must do it, I must write it down. I am staying, I am taking all the responsibility for my past actions, I am remaining here to follow through the consequences. It is just that I cannot take any more insults and ridicule – I had hoped that by not accepting the presidency again, these would ease off, but they did not… and I don’t care what anyone says to take it because it is part of the job… but working here for long-long hours, for free, even paying from my own IRL money, I did not expect this as reward. I am grateful to all, who showed good intentions, who thanked the work and were kinder – but the rough, offensive words are always louder, always more painful, than quiet, but kind words.

So I retreat, I draw back, and no matter how hard it will be, I will not give opportunity for any more attacks to those who are my enemies. So the Legendarium will for a while close its gates, the tales are over, the legends are forgotten. Maybe some day when I forget again why I do this thing, it will open again. I will be on the chat sometimes, but not in the noisy room where my name is a constant source of mockery, but somewhere hidden – or in an assumed name.

So again I apologize for all who think I hurt them… it costs nothing but my soul is lighter again.

Quicksilver
KARD

.