Join the new world

- Szóval ez lenne a híres spanyol palota, - elmélkedett magában Fernando, miközben végigkopogott a márványpadlón - mindenhol csupa fabútor, persze, hisz mióta a megszállt francia régiókból ideszállítják a fa nagy részét, igen felvitte az isten a királyi család dolgát.
- Héjj, most jössz, vagy bámészkodsz? - ripakodott rá az egyik őr a kettő közül, mely a király színe elé kísérte őt. - Nem holmi bizsut viszel a király színe elé, ahogy látom szegény Nucho erőlködését.
Igen, Nuchonak, a másik őrnek jutott az a nem éppen hálás szerep, hogy a ládát cipelje. Bár az ügy szigorúan titkos, az őr bizonyára sejtette, hogy a király nem hívat magához csak úgy egy jött-ment magánembert személyesen maga elé, főleg ilyen háborús helyzetben. És igaza is volt. Bár maga Fernando nem tudta, mi van a ládában, azt viszont csak ő, és a herceg tudta, hogy igazából miért indult a francia háború. Nem, nem az értékes fáért, amiből a szép bútorok készültek, még csak nem is a bosszú miatt. Fernando személyesen ment el az Ardennek legsötétebb erdeibe, hogy felkutassa a ládát, melyért sárkányokkal, és medvékkel kellett megküzdenie. De hagyjuk ezt, talán az előzményekről majd ír egy könyvet, vagy egy cikket az eRepublikon, az ő dolga. A lényeg, hogy megvan a láda, mely olyan kincset rejt, mely megváltoztathatja a jövő sorsának alakulását, a láda, mely annyi kiizzadt verejtékért felelős, amiről leginkább Nucho tudna mesélni.
- Ahh, végre letehetem ezt az istenverte ládát! - fakadt ki.
- Őfelsége III. Mortensen király, megérkezett a vendége, melyre oly izgatottan várt!
- Remek, remek, távozzanak! - hajtotta el az őröket. - Jöjjön, jöjjön kedves Fernando, üljön le, szép és kényelmes az új szék, francia fából készült!
- Igen, de erre már kitért az író, egy korábbi gondolatmenetben.
- Hogy mondja?
- Á hagyjuk.
- Rendben, térjünk a lényegre. - sürgette a király.
- Ó igen, a láda.
- Megvan? Ha?
- Nem volt egyszerű, de megvan.
- Nem fog jutalom nélkül maradni, erről biztosíthatom.
- Lenne még itt valami...
- Igen? MI lenne az?
- Én szeretnék a parancsnoka lenni a flottának, amit Dél - Amerikába küld.
- Milyen flotta? Milyen Dél - Amerika?
- Csak nem gondolta, hogy itt találhat bárkit is, aki ki tudja nyitni a ládát?
- Miért, Dél - Amerikában igen?
- Az ősi kultúrájú perui indiánok a megmondói a láda nyitjának.
- Milyen mázli, hogy Peru pont lengyel protektorátus.
- Igen, tudom, talán pont ezért mondtam Perui indiánokat, miért maga szerint a mexikói indiánok nem lennének elég jók? Vagy ha az Adminok berakták volna Namíbiát, akkor a busmanok nem lennének elég jók? Maga elég rasszista, ahhoz képest, hogy király...
- Jól van na. A francia fából nem csak bútorokat, hanem hadihajókat is készítettünk, nem is keveset. Ezek a világ legjobb hajói, amiket a Brit partraszállásnál akartunk felhasználni.
- Sokkal többet fog kapni, ha visszatérek Dél - Amerikából, mint néhány hamburgert.
- Az USA-ban van.
- Tudtam ám, csak teszteltelek.
- Ja, az más. De ugye tudja, ahhoz, hogy elérje Perut, át kell verekednie magát a brazil esőerdőn?
- Mennyi hajót is tud adni?
- 100-at, teljes legénységgel.
- A következő holdtöltére visszaérek.
- Magyarul?
- 2 hónap és itt vagyok.