Join the new world

Felkészítő cikkek, tutorialok és kormányközlönyök – egy általános iskolai papírgyűjtésre is sok lenne, annyi újságcikk és hirdetés foglalkozott már azzal, hogyan legyünk öntudatos ellenállók; mit kell tenni, ha egy jó sushira éhezel, de csak román kifőzdét találsz Budapesten, milyen fizikai állapotban kéne melóznod a bukaresti székhelyű gyárban, és hogy kinek az oldalán, kit kell puskatussal kalapálnod, ha horvátok vették be magukat Szegeden a „Torony alá”. Hál’ Istenek mostanra Észak-Magyarország, az Észak-Alföld, Közép- és Nyugat-Dunántúl felszabadult, a CSV már csak ezért sem túlélési praktikákról fog értekezni jelen cikkében. Ellenben megpróbálom összevetni a 2008 augusztusától 2009 áprilisáig tartó megszállást a néhány napja kezdődött jelenlegivel – a számos különbözőség mellett jó néhány egybevágóságot, déjá vut is találhatunk. Hogy erényeinkké tudjuk-e formálni a múltban elkövetett hibáinkat? – nos, a kérdés megválaszolását, és a tanulságok levonását az Olvasóra bízom.

A háborúk háttere: 2008 nyarán Alex Craciun olyan választási ígéretet tett, amelyben népének a „győzelem ízét, a szórakozást” kínálta, „minden szükséges eszközt bevetve”. eRománia ekkoriban 4000 fős országként az Új Világ legerősebb hatalma, és már túl van a – gyakorlatilag lakatlan – Ukrajna bekebelezésén. Rommel Erwin, akkoriban még csak hangadóként, elnöksége előtt több provokatív cikket is publikál keleti szomszédunk sajtójában. A közhangulatot befolyásoló élcelődéseknek később nagy jelentőséget tulajdonítottak, de az nyilvánvaló, hogy RE nélkül is bekövetkezett volna eHazánk lerohanása. Most, 2010 novemberében a két ország számos adok-kapokon túl van már (podóliai sakkjátszma, Ukrajna felszabadítása & magyar szatellitállammá tétele, a harmadik Fehérló-kormány erdélyi hadjárata ’09 telén, Heilongjiang eleste, majd Budapest sokszoros ostroma idén áprilisban), mégis, a legnagyobb kihívást és az a legtöbb motivációt valószínűleg továbbra is az egymás ellen vívott háború jelenti. Közvetlen előzményként a nagymértékű GOLD beáramlás és a beütött/be-nem-ütött-MPP-rendszer eltörlése nevezhető meg – a játéktechnikai újításokról majd később. BogdanL elnöksége alatt Horvátországgal, tágabb értelemben az EDEN-nel karöltve eRománia megvalósította azt, amit mindezidáig soha senkinek sem sikerült: leradírozta hazánkat a térképről.

Ellenállási mozgalmak: közös pont, hogy mindkét alkalommal szinte az első régiók eleste után megjelentek az ellenállási mozgalmak. Két évvel ezelőtt Tiburzio meghirdette a bojkottot, amit akkor még az újságjában közölt terméklistákkal működtetett, ma már rendelkezésünkre áll a Magyar Cég Adatbázis, így biztosan nem kerül oláh termék bevásárlókosarunkba. Katonai ellenállásra akkor még nem nyílt lehetőség, a felkelés modult csak a V1-ben vezették be; mindenesetre Tamastoro, Kassa polgármestere az eHangya Szakszervezetet használta volna fel a fegyveres forradalom szükségleteinek kielégítésére. Különbség, hogy ’08 őszén az összes elcsatolt területen élő magyar egy sebtében alapított pártba, az eRomániai Magyarok Demokratikus Pártjába (eRMDP) tömörült – ez azért bírt jelentőséggel, mert ekkoriban még nem volt állampolgárság bevezetve, és csak hajszálon múlott, hogy nem lett parlamenti képviselete az emagyarságnak. Most erre kevés esély mutatkozik, így a párttagok maradtak eredeti politikai szervezetükben, maximum Sir Moke Shag okozhat meglepetést az elnökválasztáson. De nézzük is a béta-korszak szervezeteit, amelyek a magyar megmaradásért küzdöttek: a Mi Magunk Mozgalom Kopi vezérletével célul tűzte ki a megszállás alatt élő magyar nemzettestvéreink megsegítését gazdasági és kulturális értelemben is. A Romániai Magyar Alap, amelyet Huba hozott létre a magyar cégek munkásait akarta giftelni, valamint a V1 bevezetésével bányapályázatot akart kiírni; adományok tartották fenn. A Magyar Állami Vállalatok célja az volt, hogy egy kézben egyesítse az elcsatolt területek cégeit; a terv befuccsolt, 1-2 vállalat üzemeltetése után megszűnt a szervezet. A pár nappal ezelőtt bekövetkezett megszállás után két új mozgalom szökkent szárba a határokon túl: a Nemzeti Ellenállás a csetszobán és az egyenavatáron kívül leginkább a gerilla hadviselés módszeréről ismert: ők közölték a felhívást, miszerint termelékenységünket szorítsuk a legminimálisabbra, ha román cégnél dolgozunk. A gazdasági károkozás jelentőségének növeléséért koordinálni kívánták a partizánokat. Az ún. 481-es mozgalom a Szolidaritás pártból nőtt ki, a katonai és a gazdasági ellenálláson kívül közéleti tevékenységet is kifejtve; hangsúlyozva az új aktív vezető réteg kitermelésének fontosságát, és a szegedi csata erkölcsi alapját.

eMagyarország kormányai a megszállás idején: 2008. augusztus 28-án, a román hadüzenet idején országunk elnöke kroovy volt, a valaha volt emagyar államférfiak egyik legnagyobbika. Sikeres, közösségépítő, civil szférát erősítő politikájának köszönhetően nem csak pártjának, a PPL-nek népszerűsége erősödött meg, hanem a társadalom is, és ezáltal valószínűsíthetőleg csökkent a játékelhagyók száma, és a románok által okozott károk mértéke is. A háború kellős közepén lebonyolított választásokon visszavonult a közélettől, maga helyett Rizsát ajánlotta a gyakorlatilag egységkormány elnöki székébe. Ő azonban – részben IRL elfoglaltságainak köszönhetően – a teljes inaktivitást választotta. Ciklusa alatt fokozatosan felerősödtek a kormányt ostorozó kritikák, a munka érdemi része a hivatalosan alelnöki poszton lévő kroovyra maradt. A következő választáson már az MHP jelöltje nyert, de hét nap után lemondott, és a totális zűrzavar – párt TO-k, fakehadseregek, Darkfairygate-botrány – hatalmasodott el az anyaországban. Elmondható tehát, hogy az harcok idején a kormány példamutató kommunikációt folytatott, és csak a megszállás állandósulása, a háborúmodul befagyasztása után kezdődött el csonka-Magyarországon a marakodás, széthúzás. A jelenlegi helyzet ellentétes irányúnak tűnik: a hadakozások alatt negatív kritikákkal illették a személyesen ritkán kommunikáló, inaktívnak tűnő elnököt, a csaták irányítását pedig önszerveződő körök vették kézbe, függetlenül az államtól. Az ország eltörlésekor bizalmatlansági indítványt nyújtottak be, ami többséget kapott; az impöcs azonban kétharmados támogatottság híján nem lépett életbe. Többen egységkormány felállítását javasolták a jelenlegi elnöktől csak 16 szavazattal elmaradó ForradalmiMaki vezetésével. A korábbi, kormánybuktató hangulat mára konszolidálódni látszik, a végrehajtó hatalom pedig megszívlelve a tanácsok egy részét javított kommunikációján.

Változások a játékmodulokban: összehasonlításom záróakkordjaként elmondható, hogy mindkét háború az eRepublik egyik átmeneti periódusában zajlott, de az ütemezett (vissza)fejlesztéseket spontán játéktechnikai változtatásokkal is megspékelték az adminok. Az első román-magyar háború volt a béta háborús moduljának igazi főpróbája, soha ennyi ember eddig nem harcolt egyidejűleg. Számos bug jelent meg: a katonák eltűntek a frontról, gombokat nem lehetett lenyomni, a ma katonai rangnak megfeleltethető számláló egyeseknél negatívba ment át. Eredetileg pvp harcmodul, ahol az a fél nyert, akinek több, ellenfelét legyőző katonája volt. Ezt a háború második napján (!) az adminok megváltoztatták, és az nyerte a csatát, aki több katonát volt képes állomásoztatni a csata „előszobájában” – ez értelemszerűen a négyszeres (elfoglalt magyar régiókkal együtt ötszörös) népességfölénnyel rendelkező Romániának kedvezett. Jóllehet a kongresszusukba nem tudtunk bejutni, a magyar városok mindegyikének élén hazai polgármesterek álltak, a helyhatósági választásokon esélye sem volt a román jelölteknek – és láss csodát, a V1-ből kivették a polgármesteri funkciót. Jelenleg kétnaponta változó kincsestérkép-rendszerrel és a gazdasági hadviselést ellehetetlenítő, románpárti háztáji cégekkel kell szembenéznünk. Az aktivált MPP rendszer ablakon való kihajításával oda a játék stratégiai része is. Most, 2010 őszén a játék működtetői már két lapáttal ássák eMagyarország sírját, de hiszem, hogy korai volt még az öröm: a tort megrendezték, de a fogások könnyen a torkukon akadhatnak. Ennek a terítéknek a további sorsa innentől már csak rajtunk múlik.