Join the new world

Sokan felteszik maguknak a kérdést, miért játszanak az ereppel? Sokan azt is megkérdezik hogy miért is maradjanak még. Számtalan okból fejezik be az erepet. Egyrészről vannak akik unják, vannak akik irl okokból fejezik be a játékot, vannak akik megsértődnek valamiért. A saját tapasztalataimat osztanám meg a játékkal kapcsolatban hogy én a játékot hogyan látom, ebből kiderül az hogy én miért élek benne.

A katonai pálya egyáltalán tudott volna lekötni ha arra alapozták volna a játékkészítők. Ha nem lett volna az újságírás, valószínűleg már abbahagytam volna. A játék számomra legfontosabb részéről fogok most írni. Amikor elkezdtem a játékot kevés dolgot tudtam tenni, kaját kellett vennem, edzés, munka. Ez a három dolog volt amire oda kellett figyelnem. Mivel nem volt más dolgom, elkezdtem olvasgatni a hazai sajtót ahogy azt tanácsolták nekem. Miközben olvasgattam a híreket, el is határoztam két dolgot. Az egyik hogy nem írok újságot, a másik hogy nem lépek be politikai pártba. Elég lesz nekem a paraszti élet. A hírek érdekesek voltak, úgy láttam az újságok mindent megírnak ami történik, ami fontos. Mivel a játék elején túl sok információ érkezett, épp elég volt nekem az hogy képbe kerüljek a játékot illetően. Így az összes hírt elolvastam szinte. Persze azokat az újságokat amik spamoltak vagy IRL eseményről írtak, elkerültem.

Megtudtam aztán azt is hogy van egy Subscribe és egy vote. Volt újságok elég sok akik még fel is hívták a figyelmet arra hogy mindkettőt tegyem meg. Én persze a vote-ot elég sok cikknek megadtam, ami számomra hasznosnak látszott. A sub-ot már jóval óvatosabban adtam, azok az újságok akik magas sub-bal rendelkeztek és nekem is tetszettek suboltam először. Persze a subot nem ekkor ismertem meg, előtte tanácsolták nekem már hogy a Közlönyök egy részét mindenképpen suboljam. A Hadügyi Közlöny a legfontosabb és az Oktatási Közlöny a kezdők számára a legfontosabb közlöny. Ezeket suboltam tehát először. Bár igazából nem használom a subolt cikkek külön megnézését, mindig a latestet (utolsó 5oldalon lévő hír) nézem. De ha subolok, azzal értékelem azt az újságírót, bár anélkül is elolvasnám. Azok akik rendszeresen olvassák a latestet, a subot hasonlóan használják mint én. A kevésbé ráérő játékosok a subot valóban arra használják amire kitalálták. Hogy elolvassák a kedvenceik írásait, ily módon nem kell a sok cikk között keresgélnie. Ha egy cikk nem tetszik véletlenül, a kedvenc szerzői körül ránéz és a következő ilyen cikkre mehet rá. Ha pedig nincs ideje emberünknek és egy szerző cikkei már nem tetszenek neki tovább, unsub és élvezheti a számára minőségi cikkek olvasását. A sub tehát az újságolvasók számára egy hasznos funkció lehet. Azonban az újságírók számára jó visszajelzés arra hogy tudják hogy hány erepes értékelte az ő munkásságát. A vote pedig arra jó hogy a legjobb cikkek felmennek a nemzetközibe.

A nagyon jó cikkek a top20-as hazai cikkek közé kerül, ott az erepesek szintén megtudják nézni azokat a cikkeket amiket elolvashat hiszen ide már nagyon rossz cikkek ritkán kerülnek. Persze a top20-as cikkekbe leginkább azoknak könnyű bejutni akiknek sok subjuk van, hiszen azok akik csak a subot olvassák azok nem fognak más cikkekkel találkozni. Ez az előny elég jelentős a régóta újságot író és sikeres cikkíróknak. Aki új újságot kezd, annak tehát az elején versenyhátránya van. Ezt a versenyhátrányt vagy egy régi szerző új újságja révén tudja valamelyest csökkenteni vagy egy nagyon tehetséges író, aki valami olyan újdonságot hoz az erepes újságírásba amit kevesen vagy egyáltalán nem csináltak és ezt az olvasók azonnal értékelik. Az újságírásba kezdőknek tehát a versenyhátrány miatt is könnyen elmehet a kedvük.

Én azért nem akartam újságot írni mert úgy éreztem, én nem tudok újat hozni már. Így is túl sokan írnak, ráadásul sok nagyon pocsék cikk volt. Ami miatt megváltozott a véleményem, az volt hogy láttam hogy nagyon kevés interjú készül.Láttam hogy sokféle cikk van, sokan tudják az országnak mi kell, külföldi cikkek fordításait olvashattam, állami közlönyök és pártok álláspontjait ismertem meg bizonyos kérdésekről. A belpolitikai harcokról és a háborús cikkekből se volt kevés. Én azonban egyrészről keveset tudtam az erepről még mindig, úgy éreztem hogy az interjúk is segítenének engemet abban hogy a játékot, a játékostársaimat jobban megismerjem.

Így aztán nem sokáig késlekedtem, megalapítottam az Interview nevű újságot. Tettem ezt úgy hogy két aranyat kellett erre áldoznom. Nem tartottam ezt nagy áldozatnak, hiszen az arany értékét nem tudtam felmérni akkoriban. Nem zavart túlságosan annak az elvesztése. Meg is írtam rögtön az első cikkemet, ami lényegében egy bemutatkozó cikk volt. Kaptam is Slamx nevű játékostársamtól egy kemény kritikát hogy ezt a cikket igazán nem kellett volna. Pedig kellett. Kevesen értékelték azt a cikkemet, de abban röviden és tömören benne volt amiért az újságot megalapítottam és hogy milyen újságot akarok én kiadni. A bemutatkozásom mind a mai érvényes és remélem hogy ez még sokáig így is marad. Már aznap este meg is ejtettem az első interjúmat Shaokkal(az ellenzék egyik legnagyobb vezére). Elkezdtem tehát az újságírást és sokan értékelték azt hogy elkezdtem valamit. Amikor látták hogy folytatom, szintén értékelték ezt és folyamatosan jöttek az új subok is. A vote és a sub rendkívül szépen gyűlt. Hiszen kitaláltam azt amiben az olvasóknak hiányuk volt.

Ennek következtében kaptam is egy riválist. Az egyik játékos lapszemléjét felhagyta és ő is interjúkra szakosodó lapot akart. Azonban a kezdeti lelkesedése csak párt napig tartott, aztán feladta. Az újságja neve Interyou volt, ami nekem amikor megláttam, erősen zavart. A cseten amikor fent láttam nagy örömmel írtam neki. Bár magamban rossz néven vettem hogy ellenfelet kaptam, neki olyan jelzéseket küldtem hogy jó az hogy ő is itt van. Aztán ő abbahagyta.

Bernard Russell cikke volt, ami megerősített abban hogy az interjús újsággal jó lépést tettem. Arról írt ugyanis hogy az állami közlönyök és a pártújságok, a politikai cikkek mellett alig vannak független kezdeményezések és azok se tartanak sokáig. Megemlítette az interjúzást hogy azt is megpróbálták már de aztán azt se csinálták sokáig. Az aki függetlenként indult és naggyá vált, ha játékban maradt és sztár lett, felhagyott a kezdeményezésével. Egyrészről tehát megtudtam hogy jó úton járok, másrészről azzal hogy úgy éreztem a bukásomat jósolta meg, hogy abba fogom hagyni előbb-utóbb adott nekem egy dacos lelkesedést hogy akkor én leszek a kivétel.

Az Interview továbbra is egy független újság, a politikai szélsőségeknek itt nincs helye. Következetesen az interjúk jelenleg is az újságnak a fő profilját adja, bár időnként más műfajt is megengedek az újságnak. Bernard Russellt a cseten meg is találtam ahol kaptam tőle is tanácsokat és Charlie50-től, aki korábban előttem interjúkkal foglalkozott. Az egyik legfontosabb tanács az volt hogy próbáljak az újságomhoz társakat találni. Így aztán először TechSeal, aztán jóval később Weiss Rebekával és Vitez Nagybanyai Horthy Daniel-lel sikerült közösen összehozni valamit az újságomnak. Bár sajnos nem sikerült elérnem még mind a mai napig azt a célt hogy a társaim is olyan aktívak legyenek mint én, azért sikernek fogom fel hogy találtam társakat. Ha vannak akik interjúkat akarnak írni azokat az erep játékos társaimat szívesen látnám magam mellett. Azt is szeretném ha nem kellene annyit noszogatnom őket. Quicksilver (Magyarország legismertebb személye) is nemrég kimondta azt hogy a több újságírós újság nem működik az erepen. Én még mindig úgy vagyok ezzel hogy szeretném őt ebben megcáfolni de a társaim aktivitása egyelőre őt igazolja. A kifogásaik, érveik ellen nem tudok mit mondani, hiszen a szívükből kellene írniuk és nem pedig kényszer hatására. Ha ők nem akarnak az Interview-nak, nekem, a játékostársaknak interjúikkal az erepet gazdagítani akkor bármit csinálok, úgy se fog menni. Felajánlottam pl. Weiss Rebeka szerzőtársamnak hogy ha nincs kedve interjúzni akkor csináljon olyat ami kellemesebb neki, fordítson le cikket amit korábban kiadtam. Azóta se csinálta meg. Persze még mielőtt valakinek az a képzete támadt volna hogy mindenki hibás csak én nem, ez nincs így. Én is az újságíráson kívül rengeteg mást csinálok. Nekem is van IRL életem ami miatt nem tudok minden nap erepezni. De ha erephez is jutok, nincs időm új cikket írni. És ha mégis új cikket írok, nem az Interview számára. Az Interview egy független, interjúkra szakosodó lap. A kreatív játékosok számára lehetőség lehet a kibontakozásra akik szeretik a csapatmunkát és azt hogy ha a cikk nem ő róla szól.
Az Interview azonban nem csak egy csapat újságja ami az egyéni kibontakozást hivatott segíteni. Számomra leginkább azt jelenti hogy a játékostársak ismertetése az erepjátékosok felé. És eközben magam is megismerem a játékostársaimat, sok barátra teszek vele szert, sok ismerősöm lesz.


folytatása következik


Írta: Bosko Balaban