Join the new world

Elég régen volt, hogy utoljára cikket írtam, de most úgy érzem megint itt az ideje.

Ha arra gondolok, ami az utóbbi időben eMagyarországgal történt, akkor az egyik szemem sír, a másik pedig nevet.

Büszkék lehetünk, hiszen a leigázott 2 régiós országból szuperhatalom lett hazánk, legyőztük ellenfeleinket, megerősítettük szövetségeinket és mára szinte minden területen világelsők vagyunk. De nem véletlenül írtam, hogy az egyik szemem sír…

Úgy vélem, hogy elég drágán megfizettünk és fogunk a jövőben fizetni ezért a káprázatos teljesítményért. Olyan helyzetbe került az e-magyar társadalom, amin ha nem változtatunk, akkor a top lista tetejéről könnyen nagyot bukhatunk.

Az e-társadalmakat jól jellemzi a sajtójuk, szépen lemérhető, hogy milyen állapotban van egy-egy ország, ha megnézzük, milyen cikkeket írnak a polgárai.

Nem az a legnagyobb baj, ha van 100 viccújság vagy komolytalan, pársoros írásokkal van teli a média. A baj ott van, ha tapasztalt játékosoktól olvashatunk folyamatosan olyan cikkeket, amelyek sárdobálásról, vélt vagy valós sérelmekről szólnak.

Az egyik legrégebbi, még aktív játékos vagyok. Sokszor éreztem már úgy, hogy elegem van, befejezem a játékot. Olvastam rengeteg befejező cikket, láttam egy rakás régi játékost, barátot és ellenfelet, amint a karakterük szépen lassan meghal. Nem szeretnék még több ilyet látni.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez „csak” egy játék. Egy bizonyos szintig komolyan kell venni, de nem annyira hogy a játékbeli ellentétek oda vezessenek, hogy egyik-másik játékost halálos ellenségnek tekintsük. Az erepublik egy szerepjáték. Regisztrálsz, dolgozol, edzel, harcolsz, újságot írsz, vagyis eljátszol egy szerepet, hiszen csak virtuálisan vagy újságíró, politikus vagy katona. Szerintem nem az játssza jól ezt a játékot, aki cégbirodalmat épít, field marshall lesz vagy elnök. Persze ezek is fontosak, de igazán az játszik jól, aki külön tudja választani az e-életét a valóstól. Attól, hogy ’x’ és ’y’ politikai ellenfelek a játékban, akkor már gyűlölniük kell egymást irl is? Mert az utóbbi időben akármikor mentem fel a chat-re vagy olvastam a médiát mindig sárdobálást, gyűlölködést láttam. Persze vannak, akiket nem kedvelek a játékban, de ettől még nem anyázok kommentekben pláne nem írok cikket azért, hogy ennek hangot adjak.

Ez az egyik, a másik meg az, hogy sajnos azt látom leginkább a politika az, ami egymás ellen fordítja az embereket. Néha szükséges a vita, de ezt kulturált formában kellene művelni. A kongresszus már régóta nem arról szól, mint amiről kellene szólnia, az országban érdekcsoportok vannak akik egymásra kígyót-békát kiáltanak és egyre több embernek lesz elege az állandó belpolitikai ostromállapotból.

Változtatni kell! De nem az a megoldás, hogy egy-két embert kiutálunk vagy banoltatunk. Más megoldást kell találni.

2008. márciusától 2009 áprilisáig folyamatosan politizáltam, voltam polgármester a béta verzióban, képviselő és pártelnök, miniszter és elnökjelölt is. Voltak jó és rossz időszakok is, de összességében nem szívesen gondolok vissza az e-életem ezen részére. Az egész mostani helyzet kiindulópontja a politika, illetve annak túlzott művelése. Ha megvizsgáljuk az e-világ országait, a legnyugodtabb légkör és leghatékonyabb működés azokon a helyeken figyelhető meg, ahol a legkevésbé „veszik komolyan” a politizálást.

Gondolj csak bele, kedves olvasó! Vajon akkor is folyamatos vita lenne, ha nem osztana meg a politika? Szerintem nem.

Nem tudok biztos megoldást a jelenlegi helyzet kezelésére, de valamit tenni kell, mert ha az emberek megunják és elhagyják az országot vagy a játékot, akkor eMagyarország nem sokáig lesz szuperhatalom. Ne pár ember homokozója legyen az ország!
Nem tudok biztos megoldást, de azért ötleteim vannak:

1. Nagy ívben sz*rjuk le a politikát és törődjünk mással. Rengeteg lehetőség van, csak kicsit engedjük el a fantáziánkat. Pl. vannak akik e-vallást „játszanak” lásd. Djozikeizmus. A lényeg a közösség és a szerepjáték, ha nem megy országos szinten, akkor alkossunk kisebb közösségeket. (ha vkit érdekel, akkor van pár ötletem)

2. Alakítsuk át a politikát. Na, erre van a legkisebb esély, szóval nem is tárgyalom ezt a lehetőséget tovább. Mint ahogyan az irl magyar országgyűlés sem fogja magát feloszlatni úgy az e-magyar pártok sem fognak változtatni, legalábbis nem azok, amiknek tényleg kellene.

3. Szecesszió. Magyarul kivonulás, tehát fusson ki merre lát. Ha már eleged van a vitákból, sárdobálásból, hogy a csapból is pár ember hülyesége folyik, akkor költözz más országba. A magyar médiát máshonnan is tudod olvasni, ha mazochista lennél, chat-re is tudsz járni, stb.

A lényeg, hogy van alternatíva, csak akarni kell. Azt is megmondom, én mit csinálok: kombinálom az 1-es és 3-as módszert, próbálok egy lovagrendet működtetni, ha akad, aki részt venne benne, és lelépek innen. Valószínűleg Svájcba…

Most ennyire futotta, ha tetszett, akkor vote & subscribe, ha nem akkor is 🙂