Join the new world

A mű eredeti címe:
A tudatlanság példái avagy: amikor az étvágy nagyobb, mint a gyomor űrtartalma

Az eredeti cikk itt található.

Amennyiben a játék valamelyik régi felhasználója úgy döntene, hogy visszatérne a naftalinnal átitatott profiljához nem sok idő kellene, ahhoz, hogy rájöjjön egy egyszerű igazságra: valaki a hegyes eBalkánon megkívánta, hogy Római Birodalmat játsszon, így tehát gyökeret ültetett az egész eMediterránon. Valóban elsőre úgy néz ki, mint a fönt említett birodalom, eAlbániával, eItáliával és eFranciaországgal, a Nou Camp-pal kiegészítve, mint az eSpanyoloknak nyújtott segítség hozománya.

Mindez azonban csak az első ránézés. Ez a visszatérő játékos nagyon gyorsan észrevenné azt is, hogy eSzerbia virtuális világa minden részében olyan rothadt, mint maga a Római Birodalom bukása előtt. A kongresszus ma inkább az Egyesült Nemzetek Szervezetére hasonlít, mint ennek a virtuális társadalomnak a legmagasabb törvényhozó testületére, köszönve azoknak a lelkiismeretlen embereknek, akik egy pár aranyért állampolgárságot ajándékoznak. Nem csak őket okolom: a a választók teljes szívvel támogatják őket, hónapok óta nekik adva a szavazatukat (mintha nem lenne egyetlen másik párt sem, amelynek a programja nem annak az öt állandóan nyertes párt programjának a másolata lenne).

A kongresszusi hely egy sajátos újabb medál - , pár aranyrög utáni hajszává vált: ezeknek a gyáraknak a lopás és átverés az alapzata, még ha csak virtuális is. Alapjában semmi újdonság: csak idő kérdése volt, hogy Archibald Reiss figyelmeztetése valóra váljon ebben a valótlan világban is.

Mindennek az egyértelmű következménye a fel nem nőtt virtuális politikusok tömeggyártása, akik valójában kamasz politikus-mutánsok. Egész egyszerűen vicces, ahogy az Eden és Terra országok tönkretették azt a szövetséget, amelynek eSzerbia is tagja. Első ránézésre (igen, ismét elsőre) valaki azt gondolhatná, hogy ennek az oka az ellenfelek briliáns taktikája, de ha megnézzük mennyi értelmetlen háborút indított ez az ország (mármint Szerbia - a fordító megjegyzése), föltevődik a kérdés: van ebben egyáltalán egy csöppnyi értelem? Vagy megint az önzőségről van szó, ezúttal a szövtségeseinkkel szemben? Ugyanarról az önzőségről, ami miatt állampolgárságokat osztanak, mint a cukorkát?

Abban a pillanatban, amikor eMagyarország az eltörlés szélén állt természetes ellenségnek az eUSA lett kihirdetve, amelynek semmilyen érintkezési felülete nem volt a pillanatnyi ellenséges akciókkal, de emiatt nem lett küldve semmilyen segítség északi szomszédainknak. Aztán három napi nyögvenyelés után a fejeseinknek nem lett bónusza a q6 gyáraikra se. A legnevetségesebb pedig Dél-Dalmáciának a megtámadása (nem is tudom, hogy körülírni ezt a briliánsan buta tervet) abban a pillanatban, amikor az eRománok épp eLengyelország eltörlését fejezik be.

Frappáns az a tény is, h eSzerbia expressz sebességgel veszíti el hagyományos szövetségeseit: ha az ősidőkben az eOroszország, eBrazília és eBulgária voltak a szövetségeseink, akkor ez nem vonatkozik eTörökországra. Habár ez utóbbit alig vártuk ki, hogy elhajtsuk őket - Koszovónkat bántották, hogy szégyeljék magukat. Mindez azzal a szükségtelen és buta önelégedettséggel, hogy "erősebbek vagyunk mindenkinél, majd őket is elpusztítjuk" - de, ha az "ők" csak sokasodnak nagyon gyorsan összegyűlik az a kritikus tömeg, amely most épp a szövetségeseinket semmisíti meg, de nemsokára bennünket is eltöröl a térképről és akkor nem lesz több bónusz se.

Végül az érdekel, h létezik e itt olyan virtuális hatalom, amely értesíteni fogja a polgárokat a jövőbeli lépésekről, amely tenni fog akármit is, nem is muszáj valami intelligenset: az átlagos is elegendő lenne.

Ha nincs ilyen és a cél már csak a bónuszok megléte, akkor itt van-e a pillanat, hogy mi is átálljunk a másik oldalra? Hogy legalább a bónuszaink megmaradjanak?


Nézzünk egy pár kommentet is:

Romper: Talán neked kellene a ONE HQ-ban lenned és nem azoknak az okoskodóknak, akik most vezetik a szövetségeteket. Ettől függetlenül továbbra is kijelenthető, hogy könnyű a háború után tábornoknak lenni, a kérdés már csak az, hogy mindezt előreláttad-e mielőtt megtörtént volna?

Nessko: Okos. De itt az okosságot nem értékelik, csak az erőt.

Mare Magare: Rengeteg minőséges emberünk volt a vezetésben, amíg a játék ért valamit. Ne csodálkozz az újonnan kialakult helyzeten, egyszerűen érdektelenek lettünk: magamról tudom.
Relatív új vagy a játékban nem vagy túltelítve: lehet, hogy próbálkoznál is, de a hiú öregek nem engedik a generáció váltást... Tavaly január óta nézem ezt, hogy történik, nagyon erősek vagyunk, ha így is eddig kibírtuk.
Most egy kicsit újraindítanak minket, majd pár hónap múlva ismét nekiállunk a legnagyobb világhatalom kiépítéséhez, de sokkal egészségesebb alapokon. Kitartás: jobb lesz.

Ompluscator: @Romper
Nem az előrelátásról van szó. Egyszerű kérdés: mi haszna van Dél-Dalmácia megtámadásának, ha Lengyelország fönnmaradásáért folyik a csata? Mit szolgál az USA elleni háború, ha Magyarország fönnmaradásáért folyik a csata? Ez mellett, ami valóban előrelátás, de nem kell hozzá Nostradamusnak lenni, hogy következtetést vonjunk le: menyit bír ki az egyik oldal, ha elzavarja a bolgárokat, brazilokat, oroszokat és most a törököket is? Ez egy kicsit sok, különösen, ha figyelembe vesszük azt az állandósult mutatót, miszerint fogynak a magyar és indonéz felhasználók. Na most, ha a brazilok és bolgárok távozása többé-kevésbé mások miatt történt (magyarok és makedónok), akkor ez a törökökkel végképp nem volt szükséges.



Engedtessék meg, hogy én is kiléphessek a fordítói szerepből és hozzáfűzzem a gondolataimat. A szerbekkel kapcsolatban az az egyik legfontosabb, amit szem előtt kell tartani, hogy az IRL berögződéseiket a játékba is magukkal hozták. Így a tömeg legérzékenyebb pontja a Rigómező (Koszovó) probléma. Ha ezzel kapcsolatos jogaik ellen történik még csak említés is azt igen felháborodottan veszik. Talán ez magyarázza a törökök “karóba húzásának” szándékát, amit nap mint, nap emlegetnek a sajtóban.
Ami ennél nagyobb probléma a jelen helyzetben, hogy mindezzel tisztában vannak az ellenséges parancsnokságban is. A pszichológiai hadviselésben igen fontos a népesség megosztása. A Rigómező elleni bosnyák támadás a szerb erők megosztásának, figyelmének elterelésének szándéka egyértelmű. Az érvágás pedig mindeközben épp folyamatban van: Szerbiát elvágják a nyersanyag bónuszaitól.