Megy ez magától

Day 1,549, 17:53 • Published in Hungary Hungary • by Termetes Samu

A világ tetején lógatom a lábam.

Karakterem beleőszül a fotelbe. Egyre kevesebbet bírok, ugyanazzal a lendülettel már nem jutok el a boltig. Pihegek a kenyeres-pult tövében, a csinos lánynak csak csinos cipőjét látom. Lépdel a pénztár felé.

Leszoktam már a beszélgetésekről, de most okoztam magamnak nagy dózisban mindenféle szájalást. Anno ezt tudatosan tettem.
Kicsit csúf büszkeséggel telítődtem el, mint a szenvedélybeteg mikor uralja vágyait, mikor legyőztem magamban a végtelen logot, a naptól napig tartó ki-belépést. Le kellett győzni, mert külön játékot űzött magamban.

Most már nem kell győzködni, magától megy.

Nincs kedv, kedvtelenül fél szívvel meg minek. Leveleztem mostanában ritka vendégekkel - virtuális-papír alapú létforma vagyok, szeretek csevegni, tanulságos volt mind, és persze egyik se. Nehéz játék ez, bár a célok és az élmény sokfüggő. Ki mi akar benne lenni... Vezérek, Prédikátorok, Csalódott Utasok, Élménytelenbe Fulladozók, Szobrok, Bölcselkedést Színlelők, Arctalan Magamutogatók és sok sok valami-forma játékot űző személyek. Belesüppedünk a fotelba, nyikorogtatjuk a széket, billentyűzetbe harácsolunk.
Gyűlöljük, megvetjük, unjuk, kedveljük egymást összecsimpaszkodva napról napra.

Röghöz kötött szórakozás. Köhög.

TS.