Megvan a BH!!! Sőt, rögtön kettő!

Day 1,789, 05:18 • Published in Hungary Belgium • by Verdike 2


A veteránok már ismerik ezt az érzést. Jelen soraimat így elsősorban azoknak ajánlom, akik egy ideje törik a fejüket azon, hogy össze kellene már hozni egy BH-t. De azért is foglalom cikkbe élményeimet, hogy majd egyszer a jövőben visszaolvasva, kellőképpen fel tudjam eleveníteni ezt a napot. Mert jó nap volt!

Két és fél éven keresztül állítottam élére a garast, míg rá nem jöttem, hogy így bizony elgurul. Ezért hát inkább csokit és bazookát kezdtem gyűjtögetni. Össze is gyűlt nagyjából 160 darab, egyenként mindkettőből. Vettem még 100 db. q7-es tankot és azt mondtam, ideje felkötni a gatyát, mert biza hiányos öltözetben ébredtem, és bugyiban azért senki nem megy csatába.

Most már tudom, a készleteket tekintve, régóta készen álltam erre, csak hát nem volt meg a kellő kurázsi, ennek hiánya pedig főként a rutintalanságból eredt.

Első próba, első égés
Gondolkoztam, tervezgettem, úgy véltem, hogy "holtidős" időpontot kell keressek, s egy olyan régiót, ahol nem verik le egymást a kőkemény harcosok.

Irán tűnt erre alkalmas helynek, ahol a szaudiak indítottak egy RW-t. Már a hatodik menetnél tartottak, átnéztem a korábbi csatákat, 1-2 millával simán hozták a BH-kat. Beálltam hát a sorba, de rossz volt a taktikám: csak annyit ütöttem, amennyi szükséges volt, hogy megelőzzem az előttem levőt. Hiba volt, sőt stratégiai szarvashiba! Utolsó pillanatban párhuzamos harc alakult ki, majd a másik harcos bedobott egy rakétát. Elúszott az első BH, s abban a pillanatban a kedvem is az egész eReptől...

Stratégiaváltás és siker!
Ha lett volna pszichológusom, valószínűleg időpontot kérek... De aztán leltároztam a cuccaim közt és észrevettem, alig fogyasztottam a készletekből. Pillanatnyi erepes-impotenciám úgy párolgott el, mint a prosztataproblémák a tévéreklámokban. Beálltam újra a sorba, leütöttem gyorsan két milla sebzést, aztán vártam és figyeltem. Jöttek is páran, de ledarálták a DO-t és álltak is tovább. Lehet, hogy szerencsém is volt, de senki nem vette fel a kesztyűt, az idő nekem dolgozott és... a feszült utolsó percek után... MEGLETT!!! Az első BH! (prt sc, paint, ctrl+v, save as, stb. - a pillanat megörökítése.) Nem tudom hány BH-t hoz még a jövő, de bármennyi is legyen, nekem akkor is ez marad a legkevesebb...



Vérszemet kapok!
Hát, könnyebb volt, mint amire számítottam. Újabb gyors leltár, egyharmada ment el az arzenálomnak, hát, mi lenne, ha harcba szállnék egy másodikért? Japánt szemeltem ki, mindig is itt akartam próblálkozni a BH-ért. Hokkaidón volt egy helyi RW a tajvániak ellen, megvártam a csata elejét, és gyorsan beszálltam másfél milla sebzéssel. Közben a túloldalon zimmezumm állt ugyanennyivel az élen. Érdekes név itt távol-keleten, rákattintok, hát nini: magyarok vagdalóznak a rizsföldeken! Telik az idő, jönnek a harcosok, leütik a DO-t, de semmi más. Jött azonban még valaki, aki biztosan látta, hogy elég sok ütésből hoztam össze pillanatnyi eredményemet, azt mondhatta, hogy megéri felvenni velem a harcot. Sebzései megegyeztek az enyémmel, jött is fel, mint a hívatlan talajvíz.

Nosza, gyorsan rádobtam még egy millát, de hiába, a muki kitartóan nyomult utánam, sőt bedobott néhány bombát is. Volt nekem is kettő, de vészhelyzetre tartogattam.

Haladtunk párhuzamosan, sikerült azonban tisztes távolságban tartanom őt. 3,9 milliónál leállt. Ekkor nekem 4,5 millát jelzett. Volt még 10 perc, nagyon figyeltem, még ott volt a gondolataimban a kora reggeli kudarc. Meg aztán úgy véltem, ha már ennyit beleraktam, kitartok a végéig. Finoman ütögettem, hadd lássa, vannak még tartalékaim. Semmi mozgás... A túloldalon zimmezumm is felvitte három millióra, ezzel biztosan állt az élen. Én felmentem hat millára, maradt még vagy 20 csokim, de gondoltam ha az utolsó percekben a másik bekeményít, nekem még mindig ott lesznek a bombák. Fogyott az idő, semmi akció. Az utolsó percben nem tudtam ellenállni a kísértésnek, amolyan hab a tortán stílusban bedobtam egy bombát, és YESSSSS!! Ladies and gentlemen, this is BH number 2! Még ha egy kicsit sokba is került...



Vegyes érzések
EL kell ismerjem, az örömbe némi üröm is keveredett. Vagy inkább lelkiismeretfurdalás. Egyrészt mert egy EDEN-ország oldalán harcoltam ki a BH-t, másrészt lehet, hogy országomnak jobban szüksége lett volna erre a 6 millió sebzésnek. Valaki még leszól majd ezért. De egye fene, annyira kellett ez a medál... Remélem elnézik nekem. "No one can save me. The damage is done" (Bon Jovi)

Nemcsak BH-t, tapasztalatot is gyűjtöttem. Azt hiszem készen állok arra, hogy a következő medált (valamikor a meghatározatlan jövőben) magyar oldalon harcolva szerezzem be. Mert ez a következő célom.

Na, de most következzen a hazatérés jóleső érzése, különösen annak tudatában, hogy nem is volt olyan rossz ez a portya, s a madárlátta tarisznyában is házi csoki helyett fénylő medálok hevernek. Ma jól vagyok és pont!