Join the new world

Mint azt mindannyian tudjuk, ma, azaz október 23-án az 1956-os forradalomra emlékezünk.



1956 október 23-t írunk. Ezen a napon tört ki a magyar történelem talán legdicsőségesebb forradalma és szabadságharca. A forradalom győzött, de az akkori világ legnagyobb hatalma a szabadságharcot vérbe folytatta.
A nép lelke forrt, a magyarok vére forrt ezen a napon. Egy idegen hatalom, az világ leghatalmasabb hadserege pedig leverte a "pesti srácok" küzdelmét. Diákok, munkás- és paraszt fiatalok néztek farkasszemet a szovjet tankokkal, amelytől az egész világ rettegett. A forradalom előszele, a magyarok folyamatos, szervezett elnyomása, az emberi jogok eltiprása következtében folyton erősödött, majd mint egy szélvihar végigsöpört.

A fél világot, ezen belül csaknem egész Európát romba döntő 2. világháborút követően a magyar parasztság földhöz jutott, majd a felfegyverzett szovjet katonák és az ÁVH segítségével "megkérték" őket, hogy lépjenek be az un. "Téesz"-be. A munkásoknak pedig azt ígérték, hogy a gyár az övéké. A népnek azt ígérték, hogy "minden hatalom a dolgozó népé". Nem tartott soká, hogy az emberek rájöttek, bizony alaposan becsapták őket, hogy egy szűk "elit" réteg tartott mindent kézben, és tömte zsebeit, miközben a nép dolgozott. Az értelmiségieket elnyomták, a vezető pozíciókba egyszerű, vezetésre alkalmatlan, de a sztálinista vezetéshez hű dolgozókat tettek, akik szétloptak mindent, amit csak lehetett.

A kisiparosok nem dolgozhattak tovább, a kiskereskedőket is ellehetetlenítették. Az emberek vallásosságát elnyomni próbálták, az egyházellenesség a tetőfokára hágott, ezzel pedig még nem is értünk sor végére, lehetne folytatni padlássöpréssel, államosítással, stb....
Hogy mit szerettek volna azok a "pesti srácok"? Hogy mit szerettek volna a forradalom hősei? A sztálinista diktatúra helyett szabadon választott, demokratikus kormányt, demokratikus államot, a többpártrendszer bevezetését, a pártarisztokrácia eltörlését. Az elnyomó szerver átalakítását, eltörlését.

A katonai blokkból, a Varsói Szerződésből való azonnali kilépést. A munkabérek reálértékének helyreállítását és a beszolgáltatások eltörlését. Természeti kincseink, az urán, a bauxit szabad áron való értékesítését. Az ország katonai megszállásának megszüntetését. A szovjet kultúrpolitika helyett teljes vallásszabadságot, hagyományainknak megfelelő oktatást. Független sajtót.

A forradalom november 4-én szomorú fordulatot vett, a szovjet csapatok az egy nappal megkötött tűzszünet ellenére, mindenféle hadüzenet nélkül kis hazánkra törtek, és vérengzésbe kezdtek.
1956 november 4-én 5 óra 20 perckor sugározta a Szabad Kossuth Rádió ezt a beszédet, amellyel az ország ébredt:

"Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével."

A forradalom ezzel elbukott, de a hősi magyar forradalmárok küzdöttek, és megmutatták, hogy elszántsággal bármit el lehet érni, hogy a világ legrettegettebb hadserege ellen, a vörös hadsereg ellen is lehet eredményesen harcolni.
Talán még élnek családtagjaitok, akik emlékeznek az alábbi rádióadásra, amelyet 1956 november 7-én a dunaújvárosi rádióban hangzott el, ami a Nyugatnak szólt, ami reménykedve a szabad világhoz szólt:

“Mindenre, ami kedves nektek, kérünk benneteket, segítsetek rajtunk! Nem gondoljátok, hogy az ENSZ-nek még mindig alkalma van arra, hogy a további vérontást megakadályozza? Vagy azt akarjátok, hogy minden becsületbe és lelkiismeretbe vetett hitünk örökre kialudjon, amikor az egész világ szabadságeszméjéért küzdünk? Ez az üzenetünk ma, amikor tudomásunk szerint összeül az ENSZ rendkívüli közgyűlése, hogy a magyar ügyben döntsön.”

A művelt, szabad Nyugat azonban néma marad, hazánkat, a hősöket, a forradalmat magára hagyták. Kádár Jánost moszkvai barátai (elvtársai) hatalomra segítették, "uralkodása" 38 évig tartott. Több száz forradalmárt a meghirdetett amnesztia ellen kivégeztetett, megszabadult ellenségeitől, köztük Nagy Imrétől is, akit 1958. június 16-án Maléter Pállal és Gimes Miklóssal együtt a budapesti Gyűjtőfogház udvarán kivégeztek.

Rövid összefoglalásomat pedig Füst Milán költő és író idézetével zárom:

“A szívem vérzik, egész létemben megrendülve állok, felejthetetlen hőseink holteste előtt, már sírni sem tudok és nem is tudom, mit kellene mondanom ennek a csodálatos magyar ifjúságnak! Egy összetört aggastyán szól hozzátok, aki zokogni szeretne, zokogva szeretné forró szívetekre hajtani elfáradt fejét, és arra kérni benneteket, hogy akármi következik is ránk, ti még forróbb szeretettel zárjátok édes, fiatal szívetekbe hazátokat, ezt a sok, mérhetetlenül sokat szenvedett Magyarországot!”

Befejezésként ezt hallgassátok meg: ~Kárpátia: Neveket akarok hallani~
http://www.youtube.com/watch?v=WYLwj-MjR1E&bpctr=1350985864

Éljen Magyarország, éljen a Haza! Szebb jövőt! (: