Mandátum vége

Day 673, 04:08 • Published in Hungary Japan • by kraius
Kedves Mindenki!

Most, hogy képviselői mandátumom lassan a végéhez ér, megosztanám a tapasztalataim Veletek!
Mindenek előtt meg kell köszönjem mindenkinek a bizalmát, aki rám szavazott, illetve köszönettel tartozom a KARD-nak is, hogy indulhattam a párt színeiben.
A legfontosabb tapasztalatom, hogy az igazán aktív kongresszusi munkához a nem a nagy tudás, az ismertség vagy általában az erepes aktivitás a legfontosabb, hanem az, hogy az ember minden hétfőn este 8-tól szabad legyen. Mivel iker gyermekeim 10 hónaposak lévén a naptárat még nem ismerik, ők hétfőn ugyanúgy esznek-sz…k-ordítanak mint bármely más nap, amivel szerető atyjuk képviselőségét finoman szólva is zavarják. Az ülésekről gyakran elkéstem, előfordult, hogy jelen sem voltam, mert épp pelenkáztam. Szóval biztosan nem rólam mintázzák majd az eminens képviselő szobrát, bár szavazást egyet sem hagytam ki.
A feleségemmel való további surlódások (a porcelán már elfogyott, tehát a fém konyhai eszközök kerülnének sorra) elkerülése okán, ezt a ciklust most biztosan kihagyom, aztán meglátjuk…

Úgy gondolom, mindannyian köszönettel tartozunk Tesus-nak, aki nemcsak jól látta el az elnöki feladatait, hanem csinált (vagy csináltatott) egy elég profi szavazó-rendszert is, amivel új szintre emelte a képviselői munkát.
Egyetlen kritikai megjegyzésem azért volna: Mikor vitára lett bocsátva a szakértőkre vonatkozó javaslatom (http://kindred.at/ehungary/ekongresszus/main.php?q=item&id=25), két ember is rámutatott, hogy annak semmi értelme. Mondjuk egy Stadler City megengedheti magának, hogy fikázzon másokat, hiszen az ő megítélése már úgy nem sokat süllyedhet, de az országgyűlés elnökének nem az indítványok kritizálása a feladata, hanem azok vitára illetve szavazásra bocsátása. Történetesen az indítványomat elfogadták (igaz, nem volt elsöprő a többség), így ennek fényében különösen szerencsétlen dolog volt Tesus előzetes értékelése. Még egyszer: a kritika baráti, Tesus tényleg jó elnök volt és remélem folytathatja a munkáját.

Most pedig egy kis politikai elemzés:

Az emagyar közélet és politika kb. 90%-a arról szól, hogy most legyen revíziós-Nagy-Magyarország vagy ne legyen. Röviden az én véleményem, aztán az elképzelésem a megoldásra:

NEM TÁMOGATOM AZ EREPEN A NAGY-MAGYARORSZÁG TÖREKVÉSEKET, mert:
1. eMagyarország már elég nagy most is. A népesség száma szerint, illetve gazdasági és katonai erő tekintetében is folyamatosan ott vagyunk a TOP3-ban. Területeink vannak Amerikában és Ázsiában. Mit akarunk még, a Fidzsi-szigeteket?
2. A játékélmény szempontjából nem mérvadó a régió neve, ahol csatázunk. Ha épp Kolozsvárért harcolnánk, akkor sem hiszem, hogy az felérne a WSR-ben vagy Podolia-ban aratott diadallal. Ez csak azoknak okozna múló örömet, akik az IRL törekvéseiket nem tudják ettől a játéktól elválasztani.
3. Aki magyar – még ha határon túli is – már most is velünk harcol. Nekik biztosan fájó, hogy a szülőföldjük nem része az országnak, de lássuk be: a szerveren lehetne Kassa magyar, attól az ő IRL gondjaik sajnos még nem oldódnak meg, sőt…
4. Ha nekiállnánk a környező, és egykor a történelmi Magyarország részeit képező területek elfoglalásának, az beláthatatlan politikai következményekkel járna. Nem feltétlen a román tizenix MPP-től félek, meg nem csak a PEACE hitelének elvesztését sajnálnám. Belegondolt valaki, hogy mi az, ami újra tető alá hozhatná pl. a szerb-horvát örökbarátságot?

A fentiek alapján az ország tulajdonképpen rendben van, a revízionisták hangoskodása, szerintem leginkább az unalomba fúló kanadai csatározásoknak köszönhető. Egyszerűen hiányzik a közös cél, ami össze tudná fogni az erepes magyar közösséget.

Erre vonatkozólag is lenne néhány javaslatom, (a laposhomlokúak kedvéért próbálok egyszerű lenni):

1. Vegyük tudomásul a demokrácia egyik alapszabályát. Többség dönt. Amíg az istenadta nép, meg az általuk választott kongresszus többsége nem akar valamit, azt a kedves kisebbség fogadja el és pont. Ha majd a többség akarata az lesz, hogy foglaljuk el pl. Munkácsot, függetlenül az ellenkező véleményemtől, ígérem, hogy én is ott leszek, és ütöm az ellent amennyire csak szerény képességeimből futja.
2. Erőltessünk magunkra némi kultúrát és toleranciát. Tehát aki nem ért velünk egyet, az nem hazaáruló, hanem egy velünk egyet nem értő honfitárs. Aki hazaárulózik, az nem a nemzet hőse, hanem egyszerűen bunkó. Ha tevékenységével eléri, hogy egy honfitársunk (aki egyébként FM-ként üthetné a gaz ellenséget) itthagyja a játékot, és ennek még örül is, akkor valószínűleg gyengeelméjű is. A velünk egyet nem értőket nem kiirtani kell, hanem meggyőzni. Ajánlom elsősorban a hőbörgők de általában mindenki figyelmébe Zoli84-et. Nem értek vele egyet, de mivel anyázás helyett érvel, elfogadom a véleményét és tisztelem azért, hogy kulturáltan küzd a céljaiért.
3. A kormány készítsen/készíttessen hatástanulmányokat, hogy a különböző lépéseink milyen következményekkel járhatnak. Jelenleg főleg érzelmi alapon folyik a vita arról, hogy kit támadjunk, illetve ne támadjunk meg. Ez kb. a páviánok szintje. Egy csimpánz már próbálja reálisan felmérni a tettei következményeit.
4. Legyünk türelmesek. Jelenleg nem vagyunk lépéskényszerben. A legfenyegetőbb probléma, amivel szembe kell néznünk az, hogy egy páran ráunnak a játékra. Ez pedig némi propagandával orvosolható. Ha esetleg a felmérések azt az eredményt hozzák, hogy most nem érdemes senkit sem megtámadni, akkor üljünk a hátsónkon türelmesen. Ne feledjük, hogy egy nagy nemzet sem a meggondolatlanság által emelkedett fel. Az erepen gyorsan változnak a dolgok, eljön még a mi időnk.
5. Ha eljött a mi időnk és jól megtámadjuk a horvátokat vagy a románokat, akkor azt ne a revízió nevében tegyük! Ez sok szövetségesünkben rossz érzéseket szülne, márpedig egyedül nem megy – kellenek a szövetségesek. Casus bellit tucatszám lehet kreálni, pl. bántották szegény szövetségeseinket, vagy állandóan blokkoltak minket, stb. Az okos hazafi akkor is örül az ország gyarapodásának, ha nem döngetheti a mellét…

Végül, ami a legkevésbé fontos, hogy mi lesz velem, ha már nem képviselek:
Visszamegyek az IHA-ba közkatonának. Elfogadnak úgy, ahogy vagyok. Ha valakivel ellenkező véleményen vagyunk, abból nincs polgárháború, továbbra is vállvetve harcolunk. Erről szól a játék.

kraius, még képviselő, de nemsoká egyszerű büdöslábú közkatona