Magyar vagyok... [I am a Hungarian...]

Day 388, 07:04 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Magyar vagyok…

Magyar vagyok… magyarnak születtem, magyarként nőttem fel és magyarként áll szándékomban meghalni is majd – akárhol is élek közben. Én szeretek utazni, akár éveket is eltölteni egy egzotikus országban, megtanulni a nyelvét kicsit, érezni és élvezni a hangulatát, az embereket, az ízeit, a légkörét. Van bennem egy vándorlélek, aki folyton vívódik a nyugalomra és biztonságra vágyó, kényelmesebb felemmel, és folyton meg, menne felfedezni, járatlan ösvényeket fedezni fel és új dolgokat tanulna meg… de mindig hazajön. Haza, Magyarországra. És közben sem lesz más lélek, nem lesz norvég, spanyol vagy arab sem, hiába érződik némelyik országlélek oly hasonlónak hozzá. Magyar marad, mert az tud a legegyszerűbben lenni, és mert az az, amit ha kellene, hát választana.

Magyar vagyok. Mégis, itt, az eWorldben sikerült Romániában megszületnem, és Magyarországon alig pár órát eltöltve máris Norvégiába fújt a sorsom szeszélyes forgószele. Azóta se jártam otthon, a látogatásaim Frankhonnak szóltak, hol a háborút segítendő tettem hozzá a magam aprócska tégláit a falhoz. Most visszafelé hazamentem… és furcsa érzés volt látni ezt, érezni, ahogy elöntött az ’otthon vagyok’ érzése. Lányos zavaromban rögtön csatlakoztam is egy párthoz, lévén, hogy a pártonkívüli politikus fogalma itt senkinek eszébe se ötlött még, nekem meg vannak azért ambícióim, bevásároltam, elintéztem a dolgaim, majd mentem tovább, a munkahelyem felé… azaz csak mentem volna. Mert nem mehettem, mert előbb le kell mondani a párttagságról. Megtettem persze, de az egész furcsa gondolatokat kavart bennem.

Magyar vagyok? Külföldön dolgozom, külföldön harcolok, a játékszabályok szerint a vélt hazámban se nem szavazhatok, se nem választhatnak, de még adót se oda fizetek. Nincs lehetőség sem rá, nem is választható opció. Ha elköltözöl, nem vagy magyar a játék törvényei szerint. Hazamehetsz persze, nem kötelező kint dolgozni, lehet otthon is, de akkor meg harcolni nem tudok, fejleszteni magam, hiszen – nem hiányzik hát persze – de Magyarországon nincs háború. Igaz, politizálhatnék helyette. No de a politikai élet az a játékban a létező legegyszerűbbre van megírva, tán nem véletlen, hogy főként azon kívül zajlik.

De akkor mi vagyok? A náció nem egy olyan dolog – nekem – amit az ember cserélget, mint a kabátját… attól nem lesz valaki más ember, hogy átlép egy országhatárt… ez a dolog azóta piszkálja az agytekervényeim hátsó részét, amióta idejöttem, és megláttam a nevem mellett a norvég zászlót. Én nem ilyen lovat akartam. Én nem akartam és nem is váltam norvéggá. Azóta őrzök egy kis magyar zászlót az avatáromon – mert ha semmi más, hát ez jelezze, hogy ki, mi vagyok. Magyar.


I am a Hungarian

I am a Hungarian… I was born a Hungarian, I have been living as a Hungarian, and I do hope to die one day as a Hungarian – wherever I may choose to live in the meanwhile. I do like to travel, even to spend years in a foreign country, learning its language a bit, feeling its strange moods, getting to know its people, enjoying its exotic tastes. There lives a kind of a wandering soul in me, who is always at odds with my other, more lazy side, wanting its peace and security, but it always wants to go off the beaten paths, to learn new and strange things… but which at the and always wants to go home. That is, to Hungary. And it never becomes another soul, no matter how much some of the other souls seem familiar – it remains Hungarian, because it is the easiest to be, because it is the one it would choose, were it up to it.

I am a Hungarian. Even though that in this eWorld, I managed to be born in Rumania, and only after a scant few hours I went on to Norway, for the winds of change blew me that way. I have not since come home, al my off-country visits were to France, where I contributed my small bricks to the wall, to help the war. But just now I have gone home on the way back for some reason… and it was a strange feeling, how strongly I was overwhelmed with the ’I am home’ thought. I also joined a party, because here an outsider cannot take part in politics, the concept is unheard of, and I do have some ambitions, I have done my business and was off to go… but I could not. I could not be a member of a party and go abroad – which I feel ridiculous, but it is true here. So I resigned, and went, but the whole thing started a musing in me, which still goes on.

Am I Hungarian? I live and work in a different country, I fight in yet another, according to the rules in my ’true’ country, in my homeland I can neither vote, nor be elected and of course I cannot pay my taxes to there either. There is no such possibility, it is not even a selectable option in the game. Wherever you go, you will belong to that country and there are no two ways about it. Of course, one can go home, it is not a must to work abroad, but at home I cannot fight, cannot develop and be at the same time in politics or a party – and politics is rather simplistic in this game too, it is not accidental that mostly it is going on in entirely other channels.

Am I what then? Nationality is not a garment that one can change every day, or even many times daily… a man will not be a different one, because he steps over a border… this thing’s been nagging the back of my brain ever since I first saw the Norwegian flag beside my name. I did not want a horse like this. I did not want and I still do not want to become a Norwegian. And ever since I have a small Hungarian flag beside my avatar – for if nothing else, at least this should show what I am. A Hungarian.