Madarat tolláról [Birds of a Feather]

Day 487, 01:49 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Madarat tolláról

Sosem voltam nagy rajongója az egyenruháknak, sem a való életben, sem itt a játékban az avatárokon. Egészen egyszerűen túlságosan is egyéniség vagyok ahhoz, hogy felöltsem őket, hogy tagja legyek bárminek is, valaminek is – ez azt igényelné, hogy alávessem az egyéniségemet a csoportideológiának, hogy ennyire képes legyek azonosulni vele. De ennyire tetsző ideológiát még sosem találtam, hogy a kedvéért képes legyek betagozódni akárhová is – röviden kifejezve nem vagyok csapatjátékos, sokkal inkább magányos farkas típus.

Mégis, néhanapján az egyenruhák megmozdítanak bennem valamit, valami nagyon őseredeti ösztönt, és ahogy tegnap este láttam a színes harci madarakat átröpülni a képernyőmön, egymás után, hosszú sorokban, csoportokban, egységesen, miközben a zene dübörgött a fejemben, és a csata izgalma kergette a vért az ereimben – és akkor megértettem valamit a csoportmentalitásból. Az összetartozás, a közös izgalmak és élmények, ahogy egymást spannolják a tagok, és fokozzák a hangulatot, a csapatszellem, ami belőlem hiányzik… és persze a látvány, az erő, az egység kimutatása, ami oly fontos a csatában, ami csodálatot ébreszt a nézőben, ami egy pszichológiai előnyt is ad – hiába tudja az ész, hogy a szervereket nem érdekli a pszichológia, mégis, mégis olyakor úgy tűnik, mintha…

Így hát néztem a madarakat szállni, madarat tolláról, egyenruhájáról, és morfondíroztam… melyik mentalitás az erősebb, melyik vajh a nyerő stratégia? Egyénnek maradni mindig, minden körülményben, vagy megszervezni mindent és mindenkit, elvéve az szabad akaratot, s pótolni a magasabb célokkal? Hiszen tudom, mert tény, hogy a diktatúra a morális vetülettől elvonatkoztatva a létező leghatékonyabb működési mód, és a hadseregek természetüknél, szükségszerűségeiknél fogva mind diktatúrák. De én, az én világomban akkor is, és mindig is a szabadságra szavazok, az egyéniségre, és az anarchiára akár – talán nem nyeri meg a csatát, a háborút, a játékot, de megnyerem a saját szabadságomat, a belső játékomat, a lélek békéjét vele.

Szálljatok hát madarak, csapatban, szépen, egységesen – és én örömmel fogom nézni, élvezve a látványt, a műsort – de az én utamon csak én, s csak egyedül járok; csak sehova sem tartozva tudok mindenhová tartozni egyszerre.

Te mész az úton, nem állíthat meg senki; tudod ezért az Úrnak a végén kell felelni.

Quicksilver
KARD


Birds of a Feather

I’ve never been a great fan of uniforms, either in real life or ingame, on avatars. I am too much of an individual to don one, and be just a member of something, anything - it would require to identify so much with the ideology, as to subordinate my individuality to the group. But I have never found an ideology so compelling to make me this much dedicated. I value my individuality far above any group mentality – in short, I am not a team player, but a true lone wolf.

But still, sometimes uniform move something primal in me, something as I was watching the different coloured birds fly across the screen in flocks, on by one, group by group, and music was making its rounds in my head, the thrill of the battle sent blood cursing in my veins, and I understood something about uniforms and group mentality. The belonging, the shared thrill and joy, the way that members boost each other’s excitement and mood, the team-spirit that so absent from me… and the display of force, always so important in a battle, always inspiring awe from the onlookers, always creating a slight psychological advantage – servers should of course not care about psychology, but still, when I watch it, they seem to do so, however strange it may sound.

So, I watched the birds of a feather fly, and I saw the other uniforms too, and I wondered… which mentality is stronger, which is a winning strategy? Remain individuals all way through be it hell or high water; or organize each and all to armies, taking away their will to replace it with a higher purpose? Of course I know that dictatorship – aside from its moral aspects - is the most efficient way of doing things and any military is by nature and necessity a dictatorship. But in my world I still vouch for freedom, for individuality, for anarchy even – it might not win a battle, a war, the game, but it wins my freedom, my inner game and my soul’s peace.

So, let them fly, birds of a feather, and I will watch them any time; cheer for them, enjoy the show, the spirit, the display – but my way will always go alone; belonging to nowhere can I belong to everywhere.

There, but for the grace of God go I…

Quicksilver
KARD

.