Levél Kínából Vacsárcsiba

Day 778, 14:03 • Published in Hungary Hungary • by gyika
Kedves edesanyám, kedves edesapám, Matilka, kicsi Gyika!

Nos, az eljövendő évek se kezdődjenek rosszabbul, mint a mostani!
Újév első reggelin, mikor a kakukkosóra tizeneggyet kakukkolt, kicsámpáltam a verandára, egy jót nyútozkodtam, sebődültem magamot:

Jó reggelt, Vacsárcsi, Magyarország!

Istenesen éreztem magamot, végre igazándiból otthon. Még az sem zavarta bódogságomot, hogy ahajt a hegyen túlról a szél Szeba Mester gyászos vernyogását fútta a fülembe. Sőt. Sőt. Sajnálatoson, eltávozásom sebesst véget ért, s így kisüdőm vót kiélvezkedni e pillanatokot.


(Eztet sasojják, közerrűl.)

Azóta, hallom, hogy szomszédink esmeg meggyüttek, a magyar ászlók letépődtek, s a román címer újfent ott a kúltúrpajta ódalán. Edesapám, nesetörődjék, nezze csak meg alaposon aztot a címert: ott viríjt rajta aranyszínben a münk jelünk, a Nap sa Hold. A Nap, melyiknek cudar hideg fényinél a magyar legének, sa Moszkva térről esszehajtott csíki kőmívesek férakták ide Harbinba aztot az iszonyú falat. Sa Hold, melyik végigfigyelhette, amint az ellenfeleink ugyanebbe a falba a feiket béverik, shogy münk meg megmutassuk nekük, hogy az ők édenük addig tart ne, a falon küjjel. Ezétt kellett nekem ilyen kutyafuttába, másodnaposon visszaeregelni sebtibe Harbinba, akkora fejvel, mint egy boglya, hogy én es ott legyek fogadni az ostromlókot.


(A zostom a falétt.)

No, de az ostomnak es vége, a hazai csomagolt tőtöttkáposztát es ékőtöttük, sa dejós rétest es, sesmeg béfogadná a belem a pálinkát, ha vóna. Nagyot fordult a világ egy hét alatt, a fehér csitkó odébbállt, helyibe Fehér Huba kőtözködött, a münk harcterén elülött a zaj, de tesvéreink sorra kapják a maflásokot. Münk meg várjuk a szót, hogy induljunk, akármerre, a friccekhez, a szlovénokhoz, bármerre segéllni. De az indíttó szóra még várni kő, nincs az a hadvezér, kitől kérdezősködni lehetne. Reménylem, azétt nem találkozhatunk velik, met eppeg most méretezik az ellenfelink sírját nagy serényen, hogy kiáshassuk. Met ha nem ezen serénkednek, a sánkér a belüköt ...

No, búcsúzkodok. Maraggyanak egészségvel, élvezkedjenek a finom étkeken, ha má a böjtnek annyi. S mondjanak egy cifra imádságot Kuikszilver küsajszonétt, ejsze az megsegélli, s esmeg közibünk érkezik, hogy legyen kivel olyan jó ízeseket marakodni.


Fijjuk, Gyika.