Levél Kínából Vacsárcsiba

Day 745, 08:20 • Published in Hungary Hungary • by gyika
Kedves edesanyám, kedves edesapám, Matilka, kicsi Gyika!

No, ez es megvót, mégse vót meg. Meggyűtt Mikulás innepe, de Mikulás uraság éfelejkezett megérkezni. Pedig münk vártuk, mint Marika a bál után havi veresset, minhiába. Gondoltuk, ejsze elalutt, hát átollődörgtünk a szomszédba meglesni, mi a hézag.

Mikulás nem elalutt, hanem a főd nyelte el, híre-hamvát se látta senki. Kozák Misiék is feszt keresték, osztán megunták, s nagy búson hazakódorogtak. Neztük a nagy szomorúságot a szemükben, meg hogy az unalom öli őköt, ezétt gondoltuk, segéllünk rajtik. Így ni:



Mikó már eleget segélltünk rajtuk, hazaereszkedtünk, hogy münköt is őljön egy kicsit az unalom.

Bezzeg, a csigazabáló népségnek nincs ám ilyen nyűgje: annyi dóguk vóna, hogy csak úgy kapkodják a fejüköt. Meg magikot es az uccákról, met az országukot ellepték a megvadult bikák. Met vad bikákból annyi van most Franciahonban, mint a nyű, francia erőss kezű legénből meg túl kevés, hogy essze tudnák őköt hajtani. Mehetnénk segéllni, de amekkora nagy vót a lajbijuk előtte, most ejsze inkább csak nezzük, hogy főlnek beli a levikbe. Jó nagyapám es megmonta, a legyszebb öröm a káröröm.

Inkább keresénk más időmúlajsztót, smost lessük, hova írnak nagyobb ekeségeket, a kicsi bornyú, vagy szárnyas csitkó mellé. Met már megint meggyűtt az ideje a korteskedésnek, s mindenki esmeg akkorákot lódít, hogy dűl essze tőle a pajta hátul a kertben, ép észvel aligalig
bírni. Van bővön mit megkacagni, innét, jó messziről, Harbinból. Ilyen, a zuraknak ez a dóguk, szapujják a másikot. Münk, katonák meg csak őrízgessük a falunkat ehejt Harbinba, s fenjük a fülünköt, mit es csinál a fal túlsó felin az ellenfél. Edesapámék, megmondom, a fal túlfelin már ott gyúrodnak az ellenfelek. Még csak mocorognak, s keresik a likat a falon (ami azon nincs), s így várják, hogy teljen az időnk (ami viszont van bővön). Ha Mikulás nem es, úgy lehet valaki elébbelébb csak megtalálja aztot a veress gombot, s elindíccsa a nagy tüzijátékot.

Addig es, illogassuk itt csendbe a pálinkát, amit edesapám kűdött, de csak kicsi gyüszükből, máskor kűdhetne többet es, met megtalálnánk annak es a helyit. S ha má szóba gyütt: kűdhetnének egy oldal szalonnát es, met miket itten né a kicsi kínaiak münkvel megetetnek, aztot a székely gyomor alig bírja béfogadni, s még nehezebben magába tartani. Matilka, meg ne haragudjál, de bé kő valljam, mostanság még nálad es jobban kévánok egy nagy cseber fuszulykalevest, csülökvel, mellé a lapíttóra a veresshagymával. Ha az innepekre hazaeríjsztenek, eccer bévágok egy tángyérral belőle, csak utána fogok köszönni magiknak.

Most viszont nincs fuszulykaleves, hát el es köszönök. Vigyájzkodjanak magikra, maradjanak egészségvel!

Fijjuk, Gyika.

(Hadi Propg. & Cenz. Csop.: továbbításra alkalmas, strat. inf. nem észlelhető, további megfigyelés: SUB javallott.)