Levél Kínából Vacsárcsiba

Day 715, 04:12 • Published in Hungary Hungary • by gyika
Kedves edesapám, kedves edesanyám, Matilka, Kicsi Gyika, falumbéliek!

Szegény székely legéneket mostanság még az ág es hújza.

Senki se mondhassa, hogy rosszul telt vóna Alaszkában, de azétt a legének nem erősst bánták, hogy elkőtözködünk onnét. Vacsárcsi sem arról nevezetes messzi fődre, hogy megfő ottan az ember a bőribe, de Alaszkába es tudott cudar üdő lenni. Ezétt bódogon indultunk el Harbinba, ami ugyan ahajt van, de melegebb. Gondoltuk.

Harbin a sárgák nyelvin azt jelentse, hogy Jeges város. Most már azt es tudjuk, hogy mét. Há me Harbin télleg jeges. Naphosszat fú a csupaszfaszú szél, törött ebek feküsznek a kanyarokba, töpni csak koppanóst lehet, majd felvett az Úristen hidege, mikor a nyári lajbinkban megérkeztünk. Futtunk es a bekecsekétt, de azok valahogy az úton lemarattak, mint ahogy a melegítő pálinkaellátmányunk es. Az vót a szerencsénk, hogy az utolsó gyöngyökétt Alaszkában má csak kucsmákot lehet venni vásáfijának, ezétt oztán legalább a fülink nem repett széjjel.

No, lett egyszeribe akkora parasztlázadás, hogy a generálisok látták, ha tüstént nem cselekesznek, a magasságos Szűz Mária se nem segélli meg őköt. Ezétt inkább űtettek es bé a repülőbe, s vittek münköt Horvátországa a téli gúnyák érkezéséig.

Ha má ott vótunk, gondoltuk, megszöktetjük egyet a horvátokot. Kukba es szöktek rendesset, futtak szét a világba segítségétt, odacsődítettek mindenkit. Vót hát kit szekálni, nem lett vóna rossz a múlatság. De mikó meguntuk a szöktetést, s mentünk vóna ledőlni, meggyűtt a hangik, s az ablakunk előtt kezdettek zajolni, feszt féjjeltek jó hangoson, heába mondottuk nekük, münk a medvétől se félünk, csak féjjeltek tovább.

A legtorkosabb féjjelő Kozák Misi vót, úgy vonyított, hogy a bocskorából es kilépett, s ha má a bocskor lekerült a lábárúl, férakta Manitu szárradó lajbijára. Manitu eztet megleste, kapta elé a bicskát abbapercbe, s futtott, hogy szurkálja meg Miskát. Oztán, mikó már ütné belé a kacort, lássa, hogy Misi milyen egy hitván kis ibóktalan, gondolta, kár belé a bicska, inkább lepessentette a kis takon csürkéjét, mit az folyton maga mellett tart, amennyi az esze.


(Misi csürkéje, de má megszáradt.)

Szegény székely legéneket mostanság még az ág es hújza. Meglátta a pessentést egy zándor állatbarát, s ékezdett merkelni, mintha az a csürke nem száratt vóna meg egy perc alatt. Misi es merkelt, de őtet senki sem vette számításba, oztán egy másik es kezdett ibóktalankodni, de őtet se. Münköt viszont megfedtek, monták, a csürkének a gigáját kő szegni, s megenni, nem lehuggyani.

De mostanra má megint Harbinban vacogunk, a meleg gúnyák meggyüttek, a bekecsek, a vastag harisnyák, sa köccsük es. Neki es feszültünk böcsületes falat rakni, ejsze készen es leszünk véli mihamarább, senki sem restkedik, met aki megáll egy percre es, az abbahelybe odafagy. A helyiek, kicsi sárga népség vígasztalnak, a hideg errefele sem tart májusnál tovább, húsvétkor már nem isonkáznak a kölkök, júniusba a hüttőt es be kő kapcsolni.


(Épül a falunk.)

No, most búcsúzkodok, vigyájzkodjanak magikra, valami csúnya nevű nátha öli a világot mostanság, nehogy magik es elkapják, inkább egyék a fokhagymát két marokkal sigyák a pálinkát hezza.

Fijjuk, Gyika.

(Hadi Propg. & Cenz. Csop.: továbbításra alkalmas, strat. inf. nem észlelhető, további megfigyelés: SUB javallott.)

PS. : inkább ezt vótojjátok, mint az előttem levő gyüker cikkjét szóval s kommenttel illessétek!