Join the new world

Kedves edesapám, kedves edesanyám, Matilka, Kicsi Gyika, falumbéliek!

Szüves elnézésüköt kérem amétt ily soká nem ragattam pennát, nem az én hibámbúl sikeredett így, minnyá mondom es, hogyan történt az egész.

Azval kezdem, hogy a bálból vissza nem sikeredett a találkára odaérni, így Budapesten ragadtam vót. A baka-fogdmegek a Kétlyukúba lettek értem szalajtva, hunn meg es találtak ingemet, erősst elfáradva a sok várakozásba, az asztal alatt aludva. A tepsipofájúak ki es rántottak onnét, s kezdtek a kocsi felé támogatni, ami nem es jött rosszul, csak aztot nem értettem, hogy aztán mét bilincseltek oda a kocsihoz. Gondoltam, biztos azétt, hogy vigyázzak, el ne lopják azt a fájin dubát.
A dubából repülőbe rángattak vót, s onnét igyenest a tábornokok elé. Azok meg nagy veress fejjel elkejdztek perelni hejzám, hogy így meg úgy, két hétre bévágnak a fogdába. Kérdtem én, méttes kéne engem bécsukni, erre, hogy okuljunk, velem most példát fognak statur-mittoméncsinálni, sosztán, hogy jegyejzük fel az eszünkbe: a Légióban ezentúl rend lesz. No, ehhez hezza sem tuttam szólani, mert úgy elkezdeztem nyerítezni, hogy még akkor es a hasam fogtam, amikor bévágtak a fogdába, hogy csak úgy gurultam le a garádicsokon.

Nem es lett vóna olyan rossz bézárva, gondoltam, legalább kialuszom magamot. Az Úristen viszont másképpen kévánta a dógokot intézni. Tuggyák édesapámék, fix a börtönvel átellenbe lakik Juccer asszonság. No, első estve eppeg csuktam vóna le a szemem, amikor Juccer verandája elé megérkeztek az urifijuk, hogy osztán egész éjvel csak sivalkodjanak, mint a bagzó kandúrok, a ragya verné ki az esszest. S utánna es, minden estve ez történt, még most es rosszul vagyok, ha eszembe veszem...

De a két hét csak elmúlott valahogy, mint Matilka veress napjai. Mikor kierijsztettek, há láttam, nagy ihaj-csuhaj dinomdánom van készülőbe. A szemem es megvizült, sa májam is degedezni kezdett vót, mint kovászos kenyér a tekenyőbe, azétt met a bajtársaim ennyire szeretetvel gondoltak enreám míg én békulcsolva senyvedeztem. Már éppeg büklent vóna ki a májom a belim közül, mikor felvilágítottak, hogy a mulatozás nem nekem szól, hanem annak, hogy a Székely Légió fél éve szette essze elsőre az akkortájt még maroknyi székelyt. Isten a tudója, ezt télleg ünnepelni köll. S münk meg es, jó hangosan, Mogyi sütögette a flekkenyt sa miccset, münk illogattuk hezza a jó kis hazait hogy szonnyan ne haljunk, Czincziri Ham száját béfogtuk a klánétával, oztán megfogtuk a kisajszonokot, Anyuhit, Kicsikatkát, még Juccert es, súgy megsirítettük őköt, hogy csak szédelegtek utánna, mint a részeg libák az erjedt gyümőcstől. Ejj, rendesen letéptük a lajbit azeste, neféljsemmit. A végire még Sebahmah es béeriszkedett, veress szemekvel, nagy búson, oztán kisírta a bánatját, reaborult Kola1979 mejjire, met csak az ő mejje vót elég nagy hogy feligya azt a sok könnyet.


(Sebahmah, a mulatozáson)

Már pirkadott, amikor félbehagytuk a ricsajt, s émentük elfeküdni. De a zálom rövidre sikeredett: az ámerikaiak, s közibük vigyülve az olák eszikbe vették, hogy megjesztegetnek münköt: bélopockodtak a kerten bejjel, s abbahelybe ékezdtek visítni, mint a fába szorult féreg. No, erre münk úgy megijjedtünk vót, hogy a bicskákot elékaptuk, s futtunk ki, hogy liggassuk meg őköt. Sajnos, ezt ők meg nem várták, inkább szétszalatt az egész regiment, vett;k szerte a macsukákot, úgy tették a résen, hogy hazáig meg sem állottak. Münk meg, macskafájdalommal a fejünkbe nemigen tudtuk szaporázni a lépést utánik, inkább hattuk, csak tellegessék. Igérték, még jönnek ehejt, nincs amétt félni a bicskákot a rozsdától.


(Az egyik jesztegető)

No, nem húzom a szót tovább, dógom van, valamelyik rangos úrfi fog megin a rendről prédikálni, menyek esmeg kacagni egy sort.

Fijjuk, Gyika.

(Hadi Propg. & Cenz. Csop.: továbbításra alkalmas, strat. inf. nem észlelhető, további megfigyelés: SUB javallott)