Learning [Tanulás]

Day 570, 00:33 • Published in Germany Hungary • by Quicksilver

Learning

Colours and people mix on this much-contested land, different coins disturb the minds, where do all the taxes go? Clear, simple, honest blue and full yellow fly in the winds, tricolors threaten from all sides, the dark black with the blood red and jaundiced yellow is now raggedly hanging from the post, beaten, defeated, driven to extremes and failing them too, failing everything, for fate wants them to learn the bitterest lesson... Strangers, conquerors, winners walk the land, and take the riches; one by one they came and one by one they betray - for what had been done falls back to their heads, what goes around, comes around, and it passes as a kind of justice, a kind of payment for past deeds...

Blood be the price of the Admiralty, blood is the new currency of the land, heavy boots trample the growing stalks of the grain, nobody makes wealth from it now, the former owners did not steward it well, they had wanted all and so they have squandered it away in their scabbiness. Now the go for the ones they betrayed, now they cannot go anywhere else, for they had betrayed everyone, now they are learning their lesson hopefully, and now they might get something back. A piece of land, to live on and call it on a once proud name, a small country to learn humility, a place where they can be, but not too much.

For deeds are never forgotten and a good name besmirched can not be cleaned overnight, for old allies betrayed will not trust that easily - on either side. It is not an easy fate to be there, in the middle of a continetal battlefield, it is not easy to be weak and to scratch a future amongst stronger enemies - and those who fail in it are ruthlessly taught their lesson. It is a harsh world, it teaches hard things, it lets only few win, it makes winners fall fast and hard, it moves with breakneck speed, and not many can take that well.

Let lessons be learned and places accepted. Foolish, bloated pride makes it just that much harder. In this world, in any world really, pride must be based on strength, backed up by wealth, assisted by friends. Only then can pride say big words, do whatever it wants, hurt others, do anything. While the strength, the wealth, the friends last.

Learnng means no giving up pride... learning means no giving up the land of the forefathers... learning means no giving up self-respect... learning is useful, if bitter sometimes - but it is the foundation of the future.

Build strong foundations.

You will need it.

Until that time:


"I like your land... I think we'll stay!"

/Troy/


Tanulás

Színek és emberek keverednek ezen a sokak által támadott földön, a pénzek zűrzavara megkavarja a fejeket, hova is mennek éppen az adóink? Tiszta, egyszerű kék és élénksárga száll a szélben, a távolból trikolórok közelednek fenyegetően, a vészesötét fekete, a vérpiros és irigységsárga most szaggatottan lóg a zászlórúdról, megverve, legyőzve, a végletekig elmenve és ott is megtörve, mindent elveszítve, mert a végzet a legkeserűbb leckét akarja nekik megtanítani... idegenek, hódítók, győztesek járnak a földön és veszik el gyümölcseit, egymás után jönnek és elárulnak, mert amit tettek az visszahullik a fejükre, amit megtörtént az körbejár, és mint igazság szolgál, a keserű fizetség a múlt tetteiért...

Vér lesz az Admiralitás ára, vér lesz a föld új fizetőeszköze, súlyos bakancsok tapossák szét a sarjadó gabonát, most senki sem fogja learatni kalászait, akié volt, nem sáfrkodtak jól vele, mindent akartak, és zsugoriságukban semmijük sem maradt. Most mindenhova fordulnának, most már ahhoz is, kit elárultak, most talán végre megtanulják a leckét, mert már sehova sem tudnak tovább menni, mert már elárultak mindenkit, és mert most visszakaptak egy utolsó utáni esélyt, egy darabka földet, amit a valaha büszke néven jívhatnak, egy darabkát, hogy tanuljanak belőle, egy helyet, ahol létezhetnek, de nem nagyon.

Mert a tetteket elfelejteni nem szabad, mert a jó hírnevet, amit besároztak egygyhamar nem lehet tisztára mosni, mert a régi szövetségesek, akiket elárultak, nem fognak azonnal újra bízni - egyik oldalon sem. Nem könnyű sors ott lenni az erősebbek között, egy kontinensméretű harmező közepén, nem könnyű gyengébbnek lenni az erősebbek között - és aki elveszti a csatát, azt kegyetlen lecke tanítja megint. Ez egy könyörtelen világ, csak kevesek nyerhetnek, a győztesek hamar és nagyot eshetnek, sebesen változik, alkalmazkodni kell hozzá, és ezt nem sokan tudják követni.

Legyen a lecke megtanulva hát és a hely, a szerep elfogadva. Ostoba, felfuvalkodott büszkeség csak nehezebbé teszi. Itt, ahogy mindenhol máshol is, a büszkeség alapja az erő, a büszkeség háttere a vagyon, a büszkeség támogatója a szövetségesek, a barátok. Csak ekkor mondhat a büszkeség nagy szavakat, csak ekkor tehet azt, amit akar, csak ekkor nem kell másokkal törődnie. Amíg az erő, a vagyon, a barátok tartanak.

A tanulás nem jelenti azt, hogy fel kell adni a büszkeséget... a tanulás nem jelenti azt, hogy fel kell adni az ősök földjét... a tanulás nem jelenti azt, hogy fel kell adni az önbecsülést... a tanulás hasznos, még ha fáj is néha - de ez a jövő alapja.

Építsetek erős alapokat.

Kelleni fognak.

Addig is:

"Kedvelem ezt a földet. Azt hiszem maradunk még."

/Trója/

Quicksilver



.