Join the new world

Bertrand Russell vagyok, a Szolidaritás Párt kongresszusi jelöltje. Az alábbiakban az igencsak terjedelmesre sikerült életrajzomat olvashatjátok, amely talán sokak számára nem ismert részleteket tár fel velem és az e-történettel kapcsolatban.

Ezen a néven szeptember első napja óta futok. Előtte Thomas Reid, illetve David Hume néven koptattam az információs sztrádát. Őseim kivétel nélkül "szolgálat közben" estek el - hogy életrajzom áttekinthetőbb legyen, nem fogom a nevemet váltogatni, egy az egyben írom le, hogy én, mint a Bertrand Russell nevű karakter kezelője, az erepublikon töltött eddigi 9 hónapom során, mit tettem a közösségért.

Május legvégén regisztráltam eMagyarországra, kroovy hívására, akit még általános iskolámból ismertem személyesen - egy iwiw-es felhívására csatlakoztam a játékhoz, amely akkor még nagyon gyerekcipőben járt. Első napom nem telt eseménytelenül: kihasználván a játék újság-funkcióját, megalapítottam a Budapesti Naplót, amely hasábjain az első pár napban több interjút is közöltem az akkori politikai elit képviselőivel, így ArCrimsonnal, Haglee-val és kroovy-val is. Ezen kívül rendszeresen közöltem külföldi lapok fontosnak ítélt cikkeiből készült szemlémet valamint mások tollából származó cikkeket is leközöltem, átfogó korrektúrázás és szerkesztés után, mivel addig egyedüliként az erep történetében, a html szerkesztés alapelveit használva, látványos és átlátható kiadványt sikerült szerkesztenem.

Június elején a Magyar Néppárt színeiben (az elnöke kroovy volt) kongresszusi képviselő lettem. A kormánnyal annak ellenére, hogy ellenzéki voltam, hamar jó viszonyba kerültem; együttműködtem ArCrimson elnökkel a cseh-magyar háború idején, mint kommunikációs tanácsadó. Az erep fórumán hivatalos közleményeket és állásfoglalásokat közöltem mint a magyar kongresszus szóvivője. A fórumon való jelenlétünk nyomán sikerült a háborút elindító eMagyarországról kialakult negatív képet aláásni és kedvezőbb megítélést kivívni a nemzetközi közvélemény előtt.

Eközben a Magyar Néppárt egyik stratégájaként részt vettem a következő ciklusra készülő teljes valamint a külügyi program részletes kidolgozásában. Mivel időközben bannoltak, a júliusi kongresszusba nem jutottam be, de Thomas Reid néven a nyertes háromtagú koalíció (MHP-MNP-MRP) külügyminisztere lettem. A korábbi kormányok nem foglalkoztak túlságosan sokat az országimázzsal és a kifelé irányuló nyilvános kommunikáció megszervezésével, ezért az addig csak elképzelések szintjén létező nagyköveti rendszert kidolgozva átfogó külképviseleti szisztémát alakítottam ki. Sajnos, az akkori játékosok alacsony aktivitása és száma miatt ez csak nyomokban valósulhatott meg. A koalíció által kitalált államtitkári rendszer a tárcámnál nem működött, miután misterm (később Panzermayer), illetve Francis Hunyadi nem tudták teljesíteni a rájuk mért feladatot. A ciklus vége felé úgy láttam, hogy nem tudom tovább felelősen ellátni a miniszterséget, mivel minden operatív feladat kizárólag rám hárult, ellentétben a koalíciós megállapodásban rögzített feladatmegosztási elvvel, ezért lemondtam.

Lemondásom után a Magyar Néppárt Polgári Platformmá alakulásán dolgoztam és immáron közel egy hónapnyi tapasztalattal rendelkezve írtam meg a PPL új külügyi programját. Az időközben kihirdetett királyság ellen a PPL egységesen lépett fel, ezért az augusztusi választások egyik kampánytémájává vált a királyság elleni republikánus fellépés, amelynek egyik fő stratégája voltam. A korszak egyébként tele volt politikai színezetű botrányokkal (fenyegetési ügy, királypárti-republikánus ellentét és az ehhez kapcsolódó mocskolódás), ami miatt komolyan fontolóra vettem a játékkal való szakítást.

Augusztusban, mint a kroovy-kormány külügyminisztere a szövetségesekkel való kapcsolat megszilárdítását és a belpolitikai instabilitás keltette külkapcsolati bizalomvesztés megállítását tartottam legfőbb célomnak. A ciklus elején azonban arról értesültem, hogy Románia bármelyik napban megtámadhatja hazánkat (ekkor még a Felvidék teljes területe is hozzánk tartozott), ezért a külpolitikai stratégiánk az elkerülhetetlennek tűnő veszély minél későbbi időpontra való kitolásán dolgoztam. Ennek keretében a megalakuló új szövetségek mindegyik fontos tárgyalásán részt vettem (Atlantis, PEACE), az előbbin azzal az akkor még titkolt céllal, hogy az Atlantis-tagságra ugyancsak applikáló Romániát nehéz helyzetbe hozzam és a támadási tervüktől való elállásra késztessem őket. A nyilvánvaló román terv ellenében kevés eszközünk volt, kevés katona és anyagi háttér, ezért a diverzió és a kommunikáció útját kellett választanunk. Ez a műveletek csak arra volt elég, hogy három hetet nyerjünk, mert Románia végül kigolyózott minket az új szövetségből és az imperalizmus útját választotta a megbékélés helyett.Sikeremnek tudom be a Petrescu-csoport írországi puccsával szembeni nagyszabású nemzetközi kampányt, a romániai magyar párt, az eRMDP megalapításának ötletét és előkészítését (tényleges megalapítója egyébként gugucbatu volt, akit kormányunk közvetlenül is támogatott).

Ezután aláírtuk a főleg korábbi szövetségeseinkből, a Mediterrán Szövetségből megalakuló PEACE GC alapító okiratát, így biztosítva a katonai segítséget a szükségszerűnek tűnő román invázió ellen. A ciklus végén Románia megtámadta Magyarországot - ez behatárolta mozgásteremet; elsődleges feladatommá a zsoldosok felkeresése és közvetítése lett, így több pakisztáni, török illetve francia csoportot is hazánkba irányítottam, köztük az akkor rendkívül híres Cicero-t és csoportját is. Több nemzetközi fórumot nyittattam az egyértelműen a román felet támogat bugok ellen az erepublik hivatalos fórumán, amit ugyancsak kommunikációs sikernek értékelek. Sajnos azonban augusztus 31.-én, ismét hivatali teendőim közepette beleesetem egy ban-hullámba, így nem tudtam aktívan segíteni a kormányzást - a munkámat baluro, jelenlegi párttársam vette át.

Ekkor, a háború közepén látva, hogy munkám hiábavalónak bizonyult és a nyáron napi 4-5 órás gép előtti ülést gyakran meghaladó játékidő sem elegendő arra, hogy kézzelfogható eredményt elérjünk aprócska lélekszámú államunkkal, nem kíséreltem meg új karaktert építeni és inkább a csendes visszavonulást választottam. Bertrand Russell, mint karakter, eredetileg nem az én tulajdonom volt, egy angliai barátom adta át nekem, aki ugyancsak megcsömörlött a játéktól.

E karakterrel kezdtem el "tevézni" az ősz folyamán, egészen addig, amíg Weisz Manfréd Huba hívására nem csatlakoztam az elhaló és erőtlenné váló PPL-t elhagyva a Szolidaritás Párthoz. Itt kezdetben nem vállaltam semmilyen szerepet, majd a v1 bevezetése után újra rákaptam a játékra és november közepétől ismét részt vettem a politikában. Ekkoriban, december 10. és december 15. között helyettesítettem a Szolidaritás Párt elnöki székében Weisz Manfréd Hubát, aki ideiglenesen lemondott külföldi harcai miatt az elnökségről. Mint kongresszusi képviselő az Országgyűlés házszabályának kidolgozásában vettem részt, amelyekhez az SZP kongresszusi frakcióvezetőjeként módosító javaslatokat is nyújtottam be a januári ülésszak idején. Az OGY működése azonban nem állt minden párt érdekében, ezért az annak megreformálására és felélesztésére irányuló terveink elbuktak.

A februári kampány idején mind Shaok, mind pedig Quicksilver külügyminiszter-jelöltként számított rám, azonban mindkettőjüket visszautasítottam "keserű tapasztalataim" miatt. De külügyi tapasztalataim és tanácsaim továbbra is bárki számára "hozzáférhetőek", mint szakértő, továbbra is aktívan érdeklődők a nemzetközi események alakulása iránt. Az SZP vezetőségéhez tartozok, rendszeresen részt veszek megbeszéléseken és a kommunikációt, illetve a kampányt és a retorikát érintő kérdések megvitatásában.

Most ismét szeretnék kongresszusi képviselő lenni, az Országgyűlés munkáját segíteni a legmagasabb szinten, abban a reményben, hogy a megnövekedett népesség egy őszintébb és felelősebb politikai nyilvánosságot fog eredményezni. Reménykedek továbbá abban, hogy a Szolidaritás Pártot és az engem támogató szavazatok hozzájárulnak majd a pozitív és eredményes politikai légkör kialakulásához, amely megteremtésén mindig is munkálkodtam.



Bertrand Russell

[Az SZP central transdanubiai képviselőjelöltje]