Join the new world

Already have an account? Login



What is this?

You are reading an article written by a citizen of eRepublik, an immersive multiplayer strategy game based on real life countries. Create your own character and help your country achieve its glory while establishing yourself as a war hero, renowned publisher or finance guru.

Kommentvadászat (2. felvonás) 2/3 (2,72)

Day 2,548, 14:03 • Published in Hungary Hungary

• by Neo375

Ééééés itt a második, ugyanabban a körben.

Ja, lesz még egy harmadik is, mert ha már hülye küldetések miért ne? 😃

Linkek (ide is komment légyszíves):
Kommentvadászat (2. felvonás) 1/3 (3,14)
Kommentvadászat (2. felvonás) 3/3 (1,61😎

Comments

taleum Day 2,548, 14:26

elsozni buzis

Citzen 1621577 Day 2,548, 21:15

elsőzött felettem egy buzi

taleum Day 2,549, 00:52

buzizott alattam egy buzi

Citzen 1621577 Day 2,549, 01:14

Alattam-fölöttem buzi, el kéne már egy teli táras uzi.

heavymental Day 2,548, 14:36

Need 25 comments
http://www.erepublik.com/sr/article/-s-o-k-a-n-t-n-o-1-3-2465876/1/20
Thnx

fsb1000 Day 2,548, 14:57

Murlockij Day 2,548, 15:32

XXV

Sivatagirohamkukac Day 2,548, 15:53

................

kisfero Day 2,548, 18:19

Hmmm...

AdmiraIis Day 2,548, 23:31

Nakagami Kendzsi (japánul: 中上健次, Hepburn-átírással: Nakagami Kenji) (Singú, 1946. augusztus 2. – Tokió, 1992. augusztus 12.) japán prózaíró, költő.

Singúban született, Vakajama prefektúra erdős-hegyes vidékén, a történelmi Kumanóban, amely régóta egyet jelent a kamik lakta, vándorszerzetesek (hidzsiri) és vajákos hegyi barátok (jamabusi) által frekventált, elvadult tájjal, maga az elmaradottság szimbóluma (Nakagami „Japán ágyékának” nevezte) – s mintha ez nem volna elég, származására nézve burakumin volt, Japán „láthatatlan kisebbségének” tagja, az érinthetetlenek kasztjából való, akikre több mint ezer éve továbbragad a „tisztátalanság” bélyege, mert őseik a buddhizmus és a sintó által is megvetett hentes- meg tímármunkát végeztek, halottakat temettek, szemetet gyűjtöttek, s csak külön erre a célra kijelölt falvakban (buraku) élhettek. Külsőre semmiben sem különböznek a többi japántól, de – törvényellenesen – ma is számon tartják őket.

Nakagami apjának öt gyereke volt négy nőtől, írástudatlan házaló anyjának hat két férfitól, bátyja fiatalon öngyilkos lett. Hatalmas termeténél, fizikai erejénél fogva szumóbirkózónak csábították, ő azonban inkább egy tokiói autógyárban vállalt munkát 19 évesen, majd poggyászkezelő lett a hanedai repülőtéren, s közben írt fáradhatatlanul, történeteket, verseket. 1975-ben Miszaki („A hegyfok”) című kisregényével elnyerte az Akutagava-díjat, elsőül azok közül, akik a második világháború után születtek. Ez is, akárcsak az utána következő művek, a „sikátorról” (rodzsi) vagyis a burakumingettóról, vérfertőzésről, iszákosságról, gyilkosságokról – és az útkeresésről szól. Másik ihletforrása a kumanói babonavilág, a harcosok, útonállók, álmodozók, vidéki papok világa, és az emberi természet sötétebbik oldala: a kegyetlenség, előítélet, deformitás, kéjvágy és erőszak.

Élete utolsó éveiben Nakagami visszatért szülőföldjére, a kumanói népművészet és folklór kutatása, népe művelődésének, tanulásának elősegítése foglalkoztatta.

Font